Az elmúlt években számos A Gyűrűk Ura-témájú társasjáték jelent meg, de kevés olyan akad, amely ennyire ambiciózusan próbálja átadni a történet lényegét, mint a Gémklub által magyar nyelven is kiadott A Gyűrűk Ura: A Szövetség útja. Ez a kooperatív kalandjáték nem egyszerűen egy kártyákra és táblára felhúzott klasszikus társasos szórakozás, hanem egy tudatosan felépített narratív élmény, amely a Szövetség történetét próbálja átültetni a nappaliasztalra, méghozzá úgy, hogy közben a játékosoknak stratégiai gondolkodásra, csapatmunkára és kitartásra, meg persze egy kis szerencsére is szükségük van. Már a doboz kibontásakor érezhető, hogy ez nem egy könnyed félórás partijáték, hanem egy nagy lélegzetvételű, akár kétórás kaland, amelyhez idő, odafigyelés és elhivatottság kell.
A komponensek első pillantásra is erős benyomást keltenek. A leglátványosabb elem kétségtelenül a Barad-dûr toronyának modellje, amely nem pusztán dísz, hanem a játékmenet szerves része, sőt dobótoronyként is funkcionál - ezt a kis csodát a művelt angol ugyebár dice towernek hívja. Ez a fajta fizikai jelenlét rengeteget hozzáad az élményhez, hiszen minden dobás, minden akció vizuálisan is megerősíti azt a benyomást, hogy itt valóban Középfölde sorsáért küzdünk. A Nazgûl figurák is szépen kidolgozottak, náluk azért az ötletért jár külön pacsi, hogy eltérő magasságú talapzatokat kaptak, így változatosabban néz ki a terep akkor is, ha éppen egy helyre összpontosul az összes lidérc. A kártyák illusztrációi igényesek (nem a filmek dizájnját vették át, inkább egyedit alkottak, és ez is abszolút jó döntésnek bizonyult), a jelölők és a táblarészek gondosan megmunkáltak, és összességében egy olyan világot teremtenek az asztalon, amelybe könnyű belefeledkezni. Mármint tényleg nagyon könnyű, mi eddig két partit játszottunk le, mindkettő késő éjszakába nyúlt, mégis repült az idő.
A játékmenet alapja a Pandemic-sorozatban megismert akciópont-rendszer, amelyhez itt egy kifejezetten A Gyűrűk Urára szabott történeti ív társul. A játékosok fejenként két karakter bőrébe bújnak, különleges képességekkel és akciókkal, amelyekkel befolyásolhatják a történéseket. A cél egyszerűnek hangzik: eljuttatni Frodót és Samut Mordorba, miközben a Szövetség többi tagja seregeket toboroz, erődítményeket szabadít fel, csatákat vív, igyekszik elterelni az ellenség figyelmét és cseppet sem mellékesen megold három (vagy nehézségtől függően négy, öt) küldetést is. Csak ez után jöhet a végső misszió, az Egy Gyűrű elpusztítása. A gyakorlatban azonban ez korántsem könnyű feladat. A játékrendszer folyamatosan feszültség alatt tart, minden körben új fenyegetések bukkannak fel, a Nazgûlok árnyéka ránehezedik a csapatra, és a rosszul időzített döntések könnyen végzetes következményekkel járhatnak.
A játék legnagyobb erőssége abban rejlik, hogy kiválóan megidézi Tolkien világát. Nem pusztán arról van szó, hogy felismerhető karakterekkel és helyszínekkel találkozunk, hanem arról, hogy a játékmenet is tükrözi a könyvek és filmek alaphangulatát: a folyamatos küzdelmet, az áldozatok árán elért apró győzelmeket, és a mindent átható reményvesztettséget, amelyet mégis időről időre felülír a bátorság és a kitartás. Mindez tematikus mélységet ad a játszmáknak, amelyek így nem csupán mechanikai gyakorlatok, hanem valódi történetmesélő élmények lesznek. Persze nem alakul majd minden pontosan úgy, mint az eredeti trilógiában: nálunk az első játékban például Aragorn a Megye környékén téblábolt elég sokáig, miközben a szabad népek egyesített seregeit Arwen vitte el egészen Mordor kapujáig.
A két karakterünkkel összesen 1+4 vagy 4+1 akciót hajthatunk végre, vagyis az egyikkel sokat, a másikkal keveset fogunk cselekedni. Mozoghatunk, seregeket szállíthatunk magunkkal (ők egyedül, hős nélkül képtelenek mozogni), lapokat cserélgethetünk másokkal, és persze harcolhatunk is. A legtöbb kártya nyersanyagként szolgál, de egyrészt menedékhelyeken be tudjuk váltani őket fizikai tokenekre is (ami azért fontos, mert tokenből bármennyi lehet nálunk, kártyából viszont maximum hét darabot tarthatunk kézben), illetve vannak extra akciókártyák, amik bármikor ellőhetők. A nyersanyagokat bizonyos utak használatakor kötelező ellőni, de Frodóhoz például telesjen egyedi mechanikák is társulnak, őt csap a köpönyeg (lopakodás) nyersanyag elhasználásával lehet biztonságosan utaztatni, egyébként gyorsan rá fog találni a mindent figyelő Szem, és egy elvétett kereséspróba után gyorsan fogyni fog a játék legfontosabb mutatója, a remény - ha ez nullára csökken, akkor véglegesen elbuktunk.
A csaták rendszere is egészen egyszerű, az ellenfelek viszont egy érdekes megoldás alapján kerülnek a táblára, illetve mozognak: van egy külön paklijuk, szép nagy kártyákkal, és mikor felhúzzuk az újabb ilyen lapot, akkor a húzópakli felső lapjának hátulja (az, hogy vörös, vagy fekete zászló van rajta) mutatja meg, hogy egy adott útvonalon mozgásba lendülnek-e a gonosz seregei, vagy újabb seregek érkeznek Középföldére - magyarul a táblára.
Mindez tényleg remek móka, ugyanakkor a játékidő komoly próbatétel. A hivatalos ajánlás 60-150 perc, de a gyakorlatban inkább a hosszabb értékhez közelít. A tanulási görbe sem alacsony: bár a szabálykönyv világosan magyaráz, és a grafikai ikonok sokat segítenek, elsőre könnyű elveszni a részletekben. Azok számára, akik türelmesek és szeretnek elmélyülni egy összetett rendszerben, ez izgalmas kihívás, de a könnyedebb, gyors élményre vágyóknak csalódást okozhat. Az újrajátszhatóság ugyanakkor kiemelkedően magas, hiszen van egy csomó különböző küldetés és karakter, missziókból pedig mindig csak hármat választunk, így sokáig tudunk rotálni közöttük, mindig teljesen új élményt, új kihívást kapva. A Szövetség útja nehézségi szintje kiegyensúlyozottnak mondható, de egyértelműen a kihívást keresőknek készült. Megtanulni nem lehetetlen, de a sikerhez elengedhetetlen a jó stratégia, az összhang a játékosok között és a karakterek képességeinek tudatos kihasználása.
Ha összehasonlítjuk a korábbi A Gyűrűk Ura-társasokkal, különösen az Utazások Középföldén sorozattal, akkor jól látszik, hogy a Szövetség útja másra helyezi a hangsúlyt. Míg az Utazások inkább az app-alapú térképfelfedezésre és a szerepjátékos élményre épített, addig itt a stratégiai tervezés, az akciók optimalizálása és a közös döntések kapnak nagyobb szerepet. Ez egy koncentráltabb, kevésbé szabadon bóklászós, ugyanakkor tematikusabb élményt nyújt.
A játék célcsoportja világos: azoknak szól, akik szeretik a kooperatív társasokat, Tolkien világát és nem riadnak vissza a hosszabb, összetettebb játszmáktól. Rajongóknak kötelező darab, mert a tematikus hűség és a vizuális megvalósítás szinte páratlan. Tapasztalt társasjátékosoknak is érdemes kipróbálni, mert a mechanikák jól csiszoltak és a csapatmunka hangsúlya erős. Ugyanakkor kezdőknek vagy türelmetlenebb játékosoknak kevésbé ajánlott, hiszen a hossz, a komplexitás és a lineáris kampányszerkezet egyeseknek bizony sok lehet.
Összességében A Gyűrűk Ura: A Szövetség útja egy igényes, nagy léptékű társasjáték, amely a tematika szerelmeseinek felejthetetlen élményt nyújt. A vizuális gazdagság, a tematikus hűség és a kooperatív dinamika olyan erények amik joggal tolják kilométeresre az ember arcán a mosolyt egy parti után. Ez egy olyan játék, amely nem minden alkalomra való, de amikor előkerül, képes magával ragadni és elmeríteni a játékosokat abban a küzdelemben, amelyet Frodó, Samu és társaik vívtak a Végzet Hegyéig vezető úton.
Videótesztek, magyarázók, érdekességek, beszélgetések, livestreamek, végigjátszások, magyar feliratos előzetesek.
A Gyűrűk Ura: A Szövetség útja
Eredeti cím: The Lord of the Rings: Fate of the Fellowship
Tervező: Matt Leacock
Grafika: Jared Blando, Cory Godbey
Eredeti kiadó: Z-Man Games
Magyar kiadó: Gémklub
Játékosszám: 1-5 fő
Korhatár: 14+
Időtartam: 1-2,5 óra
Videótesztek, magyarázók, érdekességek, beszélgetések, livestreamek, végigjátszások, magyar feliratos előzetesek.
