Már a bejelentés óta sok vita övezte azt, hogy mennyi értelme van éppen a választás estéjén újraindítani a Heti Hetest. Puzsér Róbert például elsősorban azért kritizálta az RTL-t a döntés miatt, mert az urnazárás után leadni az első adást igazából már semmilyen hatással nincs sem a közbeszédre, sem arra, hogy ki milyen döntést hoz majd a fülkében. Az RTL eközben azzal indokolta a döntését, hogy ezt a műsorsávot egyébként is nehéz tartalommal feltölteni, hiszen az urnazárás után, de még az első eredmények megérkezése előtt jellemzően nem sok minden történik.
Végül szerintem az a legfontosabb kérdés, hogy a számos választási műsor mellett (melyekből magam is többet néztem párhuzamosan), a nagy izgalmak közepette vajon mennyien kapcsoltak a Heti Hetesre, főleg, hogy nem is kifejezetten aktuális dolgokról volt már így benne szó. Ezzel kapcsolatban nincsenek adataink, de arról, hogy mekkora közönséget érhet el 2026-ban ez a műsor kifejezetten a TV-ben, előző elemzésemben hosszasan értekeztem, így, ha nem olvastátok volna, ajánlom figyelmetekbe. Én magam személy szerint meg is feledkeztem róla április 12-én, hogy Heti Hetes is lesz, de ezen felismeréshez hasonló meglepetéssel eszméltem rá arra, hogy a Telekom előfizetésemhez RTL+ is tartozik, így adtam egy esélyt az új formátumnak.
Ami a műsor tartalmát illeti, az első adás alapján azt lehet mondani, hogy rendben van, számomra viszont az volt a legérdekesebb, hogy mennyi hasonlóságot mutat az 1999-es első adással sok tekintetben. A műsorvezetői székben Nagy Ádám foglal helyet, akinek nem teljesen idegen szerep az, hogy híreket olvasson be, ám beszédét gyakran éri kritika, a kissé lámpalázas hangulatban pedig azért néhány alkalommal a nyelve is összeakadt, ami szórakoztató pillanatokat eredményezett és kissé Csiszár Jenő műsorvezetésére emlékeztetett az első szezonból (és ezt egyáltalán nem negatívumként mondom).
Az általában elmondható csaknem mindenkiről, hogy kissé feszengős volt, talán azok a legkevésbé, akik gyakorlottabbak a tévés szereplésben, mint Majka vagy Hajós. Az adás végére kicsit kezdtek jobban feloldódni a szereplők, és annak ellenére, hogy szinte semmit nem tudtam róla előzetesen, Hevér Gábor volt az egyik legszórakoztatóbb figura, de Thuróczy Szabolcs és Hajós András is pont azt a formát hozta, amit vártam volna tőlük.
Ezen kívül, révén Ádám elég sűrűn illeti kritikával a tévét, meglehetősen önreflexívre sikerült. Fancsikai Eszter szereplésével kapcsolatban meg is jegyezték, hogy sikerült visszahozni a régi műsor kissé átlátszó kényszerességét egy szem női szereplő részvételére, de egyébként ő is kellemes meglepetés volt számomra. Korábban elsősorban az Ádám által üzemeltetett fókuszcsoport csatorna kísérleti "női műsorában", a #nemkösziben találkoztam vele, ami műsorformátumként sem volt a legátgondoltabb, és a szereplők sem készültek fel rendesen az adott témákból, kicsit ad hocnak tűntek a beszélgetések, mintha az utca emberét kérdezték volna és nem egy szerkesztett műsorról lett volna szó. Itt viszont tök jól belesimult a beszélgetés dinamikájába, még ha az kissé döcögős is volt így első alkalommal.
A Vadon Jani magasságával való viccelődés elég szakállas, ezen kívül pedig olyan nagyon sokat nem éreztem, hogy hozzátett volna a beszélgetéshez, de a karakterének alapvetően van helye a műsorban. Mivel hét ember beszélget relatíve rövid ideig, nem minden adásban tud mindenki ugyanolyan mértékben érvényesülni (gondoljunk csak vissza arra, hogy a régi adásokban Verebes mennyit beszélt a többiekhez képest és milyen mérges volt, amikor Fábry egy-egy vendégszereplése során rálicitált).
Majka kapcsán az előző cikkemben azt írtam, az utóbbi időben mutatott viselkedése részben inkább helyezkedésnek tűnik, semmint őszinte szerepvállalásnak, és az egyik legkellemesebb meglepetés az volt számomra, hogy ez a műsorban is felmerült. Ráadásul a zenész reakciói ezekre az ugratásokra szintén elég sokat elárultak. Amikor Hajóst piszkálták azzal, hogy korábban a TV2-nél szerepelt, még rá is kontrázott a dologra, eközben Majka rendszerint megkomolyodva és elcsendesedve nézett csak maga elé, különösen, amikor felemlegették, hogy pár éve még Szijjártóval fotózkodott. De felmerült az is, hogy miért nem lép fel végül a rendszerbontó nagykoncerten, amire szintén kissé magyarázkodós, hebegő-habogó választ adott. Kínos, mégis szórakoztató és emlékezetes pillanatok voltak ezek.
Néhány bekezdéssel fentebb már érintőlegesen írtam arról, hogy a beszélgetés dinamikája kissé zötyögős volt, ám én abszolút látom ebben a formációban a potenciált. Nem azért emlegetem ilyen sokat a régi adásokat, mert olyan erős emlékeim lennének róluk, hanem azért, mert az RTL elkezdte feltöltögetni őket a YouTube-ra, és most már jó párat megnéztem azokból. A legeslegelső adás dinamikája nagyon hasonló volt, hiszen a formátum is új volt és a szereplők sem voltak még úgy összecsiszolódva, de már ott látszódott, hogy ebből valami érdekes is kisülhet. Ugyanez az érzésem az új felállással kapcsolatban. A szereplők külön-külön tök jók és a csírái már megjelennek egy sokkal szórakoztatóbb műsornak, ehhez viszont az kell, hogy jobban kiforrja magát ez az egész, mindenki komfortosabban érezze magát ebben a helyzetben, és a résztvevők kevésbé feszengve, jobban összecsiszolódva fel tudjanak oldódni.
Az elsőre bejelentett szereplők közül ugyebár még nem is mindenki került be a rotációba, a következő hetekben viszont erre is sor fog kerülni, ha pedig lehetőséget kap a formátum arra, hogy akár egy teljes évadot megéljen, a végére valószínűleg egy sokkal lazább, felszabadultabb csapatot fogunk látni, ami akár még a korábbi évadok minőségét is megközelítheti. A kérdés továbbra is az, hogy tud-e akkora nézettséget hozni, hogy az RTL hosszú távon is megőrizze ezt a műsort a kínálatában. Efelől a kételyeimet továbbra is fenntartom, de mint pilot, jobban működött ez a felállás, mint amire számítottam. Valószínűleg a soron következő adásokba is be fogok kapcsolódni főleg most, hogy várhatóan bőven lesz miről beszélni az elkövetkező hetekben.
