Amikor 2023-ban megírtam az alapjáték tesztjét, már akkor is azt éreztem, hogy a Diablo IV nagyon sok szempontból eltalálta, minek kell lennie egy modern Diablónak. Az atmoszféra működött, a harc szórakoztató és látványos volt, és a kampány végre nem csak egy kötelezően kipipálandó felvezetésnek érződött, hanem tényleg volt benne történet, hangulat és világépítés. Azóta viszont eltelt majdnem három év, és ma már egészen más szemmel nézek erre a játékra, mint a rajt környékén. Nem azért, mert utólag megszépültek bennem az emlékek, hanem mert a Blizzard azóta rengeteget dolgozott rajta, a hamarosan, április 28-án érkező Lord of Hatred pedig pont azt a benyomást kelti bennem, hogy a Diablo IV végre tényleg megérkezett arra a szintre, ahol újra érdemes komolyan venni.
A Diablo IV legnagyobb problémája sokáig nem az volt, hogy rossz játék lenne, hanem az, hogy a kampány után túl hamar látszani kezdtek a repedések. Az első hetekben még vitt magával az egész, aztán szépen előjött, hogy a loot nem mindig elég izgalmas, az endgame nem elég feszes, a buildelés pedig nem annyira szabad, mint amennyire egy ilyen játéknál szeretném. Ezen kezdett igazán nagyot fordítani a Loot Reborn, ahol a tárgykezelést és az itemizációt újragondolták, később pedig az Infernal Hordes is megmutatta, hogy a Blizzard már nem csak toldozgatni-foldozgatni akarja a végjátékot, hanem tényleg új ritmust keres neki. A 2025-ös roadmapből is az látszott, hogy nem egyszeri korrekcióban gondolkodnak, hanem folyamatos rendszerfejlesztésben, a Season of Witchcraft pedig már olyan quality of life funkciókat is behozott, mint az Armory, amivel végre normálisan lehet buildet menteni és váltogatni.
Ezt éreztem egyébként már a Vessel of Hatrednél is, és ezért írtam róla 2024-ben azt, hogy mostani formájában jobb, élvezhetőbb, szórakoztatóbb a Diablo IV, mint valaha. Nem csak azért, mert Nahantu jó helyszín volt, és a Spiritborn tényleg friss vért hozott a játékba, hanem azért, mert akkor már világosan látszott, hogy az egész csomag kezd áramvonalasabbá válni. A Vessel of Hatred nem pusztán új sztorit és új régiót adott, hanem hozzányúlt a szintezéshez, a nehézségi rendszerhez, a paragonhoz, a karakterfejlődéshez, és behozta a Party Findert is, ami nem is értem, hogy nem került be korábban. Ez az a pont, ahol szerintem a Diablo IV átlépett abból az állapotból, hogy nagyon jó alapokra épülő, de még csiszolásra váró játék, abba, hogy egy valóban stabil, hosszú távon is élvezhető ARPG-vé váljon.
A Lord of Hatred pedig pont azért érdekel ennyire, mert nem azt látom rajta, hogy itt van még egy szelet a nagy sztoriból, meg persze egy pofás új zóna, aztán tessék örülni. Ennél jóval többről van szó, de persze azért a narratíva is izgatja a fantáziámat. A történet közvetlenül a Vessel of Hatred után megy tovább, Mephisto ereje egyre jobban szétterjed Sanctuaryban, a cselekmény pedig Skovosra visz, arra a vidékre, amely Lilithhez, Inariushoz és Sanctuary korai történetéhez is szorosan kapcsolódik. Skovos ráadásul nem egyetlen hangulatra felhúzott új térképnek tűnik, hanem egy rendes, változatos régiónak, vulkanikus nyugati résszel, keleti erdőkkel, vízjárta területekkel, új városokkal, dungeonökkel és szörnyekkel. Nekem ez azért fontos, mert a Diablo IV egyik legnagyobb erénye kezdettől fogva az volt, hogy a világát végre nem díszletként kezelte, és nagyon úgy fest, hogy ezt az irányt most sem akarják elengedni.
A másik nagy húzás az új kasztok kérdése. A Paladin már most játszható az előrendelőknek, és ez önmagában is erős belépő, hiszen pontosan tudjuk, ez az a klasszikus Diablo-class, amire rengetegen vártak. A Blizzard rögtön több irányt is felvázolt hozzá, az angyali formára építő Arbiter-vonaltól kezdve a tankos Juggernautig. Emellé jó ideje már azt is tudjuk, hogy Lord of Hatred startjával végre megérkezik a második új classt is, vagyis a Warlock, szóval két új kaszttal bővül a játék. A Warlock nemrég bekerült az újrakevert Diablo II: Resurrectedbe is, és annak tükrében, hogy ott mennyien a démoni pici szívükbe zárták ezt a sötét praktikákkal foglalkozó mágust, most is borítékolható, hogy a kiegészítő megjelenésével és az új szezon indulásával lépni sem lehet majd az új Warlock karakterektől - ez már csak azért is biztos, mert a Blizzard nem hülye, minden új kaszt esetében túltolják picit a biciklit, és a frissen bekerülő class jóval erősebb lesz kezdetben a többieknél, így volt ez a Paladin esetében is.
De őszintén szólva nem is ez, vagyis a Warlock érkezése az, ami miatt a leginkább azt mondom, hogy igen, érdemes visszatérni. Hanem az, hogy a Lord of Hatred megint rendszerszinten nyúl bele a Diablo IV-be. A teljes játék skillrendszere átalakul mind a nyolc classnál, jönnek új skillvariánsok, nő a szintplafon, és megérkezik a régóta várt loot filter is, ami önmagában is olyan életminőség-javítás, amire már bőven itt volt az idő. A Blizzard ráadásul nem kicsiben gondolkodik. Több mint 40 átdolgozott választás és 80 új opció kerül be, a kiegészítő tulajdonosai pedig kapnak további 20 transzformatív skillvariánst is. Ez nekem azt üzeni, hogy végre nem csak finoman csavarják a meglévő rendszert, hanem tényleg nagyobb teret akarnak adni a buildcraftnak.
Ugyanez igaz az új játékrendszerekre is. A Talisman charmokat és set bónuszokat hoz be, ami már önmagában egy komoly új réteget ad a karakterépítésnek, a Horadric Cube pedig végre a Diablo IV-ben is valódi, aktív craftingeszközzé válik. A hivatalos leírás szerint affixeket lehet vele újrapörgetni, tárgyakat lehet vele átforgatni, sőt még common itemből is lehet unique irányba elindulni. Nekem ez személy szerint azért is nagyon tetszik, mert a Diablo IV sokáig ott volt a határon, ahol már mélyebb akart lenni, de még nem mindig adott elég eszközt a játékos kezébe. A Horadric Cube és a Talisman pont ebbe a hiányba nyúl bele, ráadásul jó eséllyel úgy, hogy közben nem borítja rá az egészet a használhatatlan túlkomplikáltságra.
És persze ott van az endgame, ahol szerintem a legtöbb visszatérő játékos fejében eldől majd, hogy ez most csak egy párnapos fellángolás lesz-e, vagy tényleg hosszabb újrakezdés. A War Plans kifejezetten jó ötletnek hangzik, mert végre nem csak sodródom egyik activityből a másikba, hanem összeállíthatok magamnak egy saját végjáték-menetrendet a Pitből, az Infernal Hordesból, a Helltide-ból, a Nightmare Dungeonökből, a Lair Bossokból és a Kurast Undercityből. Ez az a fajta struktúra, amitől az egész játék kap egy új gerincet, mert nem csak több dolgom lesz, hanem jobban irányíthatom is, hogyan akarok farmolni, fejlődni és kísérletezni. Mindennek ráadásul "értelme" is lesz, mert az egyes aktivitások saját fejlődési fát kapnak, feloldható extra bónuszokkal.
Szóval ha röviden kellene válaszolnom arra, hogy a Lord of Hatred miatt érdemes-e visszatérni a Diablo IV-hez, akkor nálam a válasz egyértelműen igen.
Nem azért, csak jobban mondva messze nem csak azért, mert a Blizzard most ügyesen ráborított még egy réteg tartalmat egy már ismert játékra, hanem mert hosszú idő után tényleg azt érzem, hogy minden eddigi fejlesztés valahová tartott, és nem csak látjuk a fényt a közmondásos alagút végén, hanem ki is értünk a felszínre. Az alapjáték szerintem magában jó volt, de tudom, ezzel messze nem ért mindenki egyet, a Vessel of Hatred sokat javított rajta, a köztes szezonok és rendszerfrissítések pedig fokozatosan lecsiszolták a kellemetlenebb, sorjásabb részeket. A Lord of Hatred pedg most már nem egy kétségbeesett, kapkodós mentőövnek, hanem egy magabiztos következő lépésnek tűnik. És ez az a különbség, ami miatt én most már nem csak megértem, és egy Michael Caine-es biccentéssel konstatálom, ha valaki visszatér, hanem kifejezetten ajánlom is.
