A Gwent nem véletlenül lett a The Witcher 3 egyik legtöbbet emlegetett "játékon belüli játéka", egyszerre könnyű ráérezni és brutálisan nehéz jól játszani. A Gwent - A legendás kártyajáték ezt az élményt ülteti át kézzelfogható, asztali formába, úgy, hogy közben nem próbálja újraértelmezni a rendszert, inkább kíméletlenül ragaszkodik ahhoz, ami miatt működött a képernyőn is. A hivatalos szabály szerint alapvetően kétfős kártyajátékról van szó, ami eredetileg minijátékként indult a The Witcher 3: Wild Huntban, a mostani kiadás pedig kifejezetten úgy hivatkozik magára, mint egy különleges változatra, amellyel a játék megjelenésének 10. évfordulóját ünneplik. A Gwent lelke a háromfordulós párbaj. Egy forduló során felváltva tesztek le lapokat a harcmezőre, aztán amikor mindketten passzoltok, összeszámoljátok a kint lévő egységek és hősök erejét, és aki többet pakolt össze, megnyeri a fordulót. A vesztes elveszít egy drágakövet, és aki kifogy ezekből a kavicsokból, az bukta, a másik pedig megnyeri a meccset. Döntetlennél nincs kegyelem, ilyenkor mindketten leveszítetek egy drágakövet, ami ritka, de nagyon tanulságos módon szokta rövidre zárni a túlzott "biztosra megyek" taktikát.
A táblán három sor várja az egységeket, közelharc, távolsági és ostromgép vonalon. Nem elég erős lapokat letenni, azt is tudni kell, hova, mikor és milyen hatással. A vezérkártya külön helyet kap, minden vezérnek van különleges képessége, ami lehet passzív vagy aktív. Az aktívat a játék során egyszer használhatod, a passzív folyamatosan dolgozik, és ez pont az a finom plusz, amitől két azonos frakciós pakli is tud teljesen máshogy viselkedni.
A Gwent abban különbözik a legtöbb klasszikus kártyás játéktól, hogy a húzás nem fix mentőöv, hanem egyfajta luxus. A szabály szerint a játék elején keversz, felhúzol 10 lapot, és legfeljebb kettőt cserélhetsz újra (hogy ne egy borzalmas kezdőkézzel ragadj be), onnantól viszont általában ez a tíz lap a teljes készleted a 2-3 fordulóra. Pont ezért a passzolás nem gyávaság, hanem a játék egyik fő fegyvere: ha túl sokat költesz az első fordulóra, a másodikban és a harmadikban üres kézzel fogsz pislogni. Ha túl hamar engeded el, az ellenfél olcsón behúzza a pontot, és máris te futsz az eredmény után.
Az egységkártyák adják a nyers erőt, a hősök pedig külön kategóriát képviselnek, mivel a szabály kimondja, hogy a hősökre nem hatnak a képességek, legyen szó különleges kártyákról, egyes egységek hatásáról vagy akár vezérképességekről. Ez egyszerre teszi őket nagyon értékessé, és nagyon csábítóvá, mert könnyű beleszeretni a biztos pontokba, miközben a meccset gyakran nem a stabil lapok, hanem az időzített trükkök döntik el. A különleges kártyák pont ezekhez a trükkökhöz adnak eszközt. Nincs saját erejük, viszont képesek módosítani a harcmezőn lévő egységek erejét, és ide tartoznak az időjáráslapok, az álca és a felperzselés is. Az időjárás különösen fontos, mert a sorokra ható gyengítések pillanatok alatt át tudják írni a számolást, a felperzselés pedig az a fajta mindenkinek fájó megoldás, ami néha megment, néha visszaüt, de sosem marad észrevétlen.
A pakliépítésnél a játék meglepően szigorú kereteket ad, ami jó hír, mert legalább tudod, mire készülj. A szabálykönyv szerint a meccs előtt frakciót választasz, és csak a választott frakcióhoz tartozó kártyák kerülhetnek a paklidba, a minimum és maximumok pedig előre rögzítettek (vezérkártya, legalább 22 egység, legfeljebb 10 különleges lap). Ez az a pont, ahol a Gwent igazán kártyajáték lesz, mert a fél siker már a leülés előtt eldőlhet, ha túl sok szép lapot zsúfolsz be, és közben rommá hígítod az esélyed, hogy időben felhúzd őket.
A doboz ráadásul nem áll meg a klasszikus 1v1-nél. Több játékváltozat is benne van, bajnokság, csapatmérkőzés, 3-5 fős tömegverekedés és egyszemélyes mód is, vagyis ez az a ritka eset, amikor a "1-5 fő" nem csak egy optimista szám a doboz oldalán, hanem ténylegesen le van írva, hogyan kell játszani ennyien. A bajnokság és a haladó szabályok azt a közönséget célozzák, akik már nem csak egy meccset akarnak, hanem konzisztenciát is. A haladó változat több megkötést tesz a paklira, például kevesebb különleges kártyát enged, korlátozza a kémeket és az orvosokat, és még egy felső határt is ad az egységek összesített erejére. A bajnokság pedig rátesz még egy lapáttal, több paklival kell bizonyítanod, hogy nem csak egyetlen trükköd van.
A 2v2 mód azért érdekes, mert nem simán két párhuzamos párbaj zajlik az asztalon, hanem valódi csapatjáték. A szabály szerint a csapattagok meg is nézhetik egymás kezét, osztoznak a táblán, ugyanazt a dobópaklit használják, közös a két drágakő, és minden kijátszott lap ereje hozzáadódik a csapat összerőségéhez. A 3-5 fős tömegverekedés a káoszbarátoknak szól, és ezt nem bántásból mondom. Itt nincs fixen két vagy három forduló, addig mentek, amíg mindenki nem passzol, majd a játékosok pontokat kapnak aszerint, hány ellenfelet "ütöttek" az összerővel. Ez egy kifejezetten jó módszer arra, hogy a Gwent ne csak párbaj legyen, hanem társasági játék is, de az ára az, hogy több a váratlan helyzet, több a "na ezt most nem láttam jönni", és kevésbé érződik sterilnek a matek.
Az egyszemélyes mód pedig meglepően korrekt megoldás, mert nem próbál úgy tenni, mintha egy mesterséges intelligencia ülne veled szemben, inkább egy egyszerű, de működő automatizmust használ. A szabály szerint kiválasztasz frakciót magadnak és az ellenfélnek, az ellenfélnek nincs keze, helyette a paklija legfelső lapját játssza ki körönként, és a szöveg külön kiemeli, hogy "a lehető leghatásosabb módon" kell kijátszania. Ehhez jönnek a pontosítások, hogy bizonyos hatásoknál hogyan "dönt" az ellenfél, és még egy olyan csavar is van, hogy ha legyőzted, a forduló végén az ellenfél vezérkártyája is beleszólhat az eredménybe.
A nagy kérdés persze az, hogy kinek éri meg ez az egész. Ha valaki a Witcher 3-ban is kerülte a Gwentet, itt sem fog hirtelen megtérni, mert a lényeg ugyanaz: kézmenedzsment, blöff, időzítés, sorok kezelése, és az a fajta hideg fej, ami kibírja, hogy néha szándékosan elengedsz egy fordulót. Ha viszont szeretted a digitális verziót, ez a doboz nagyon közel hozza ugyanazt az érzést, csak most tényleg az asztal másik oldalán ül valaki. A mechanika szándékosan hű marad az eredetihez, és inkább apró finomításokkal dolgozik, mint nagy újításokkal, ami pontosan az a hozzáállás, amit egy ilyen legendás minijátéktól sokan elvárnak.
Ha egy mondatban kell összefoglalni, a Gwent - A legendás kártyajáték lényegét, akkor ez egy gyors, feszes, meccsről meccsre tanulható taktikai kártyapárbaj, ami a Witcher 3-ból ismert szabályokra épít, és a dobozban annyi játékváltozatot ad mellé, hogy ne csak két ember játéka legyen.
Semmi spam, csak napi 2-3 értesítés Viberen, hogy képben maradj a játék- és filmvilág, a geek kultúra legérdekesebb híreivel.
Gwent - A legendás kártyajáték
Eredeti cím: Gwent: The Legendary Card Game
Tervező: CD Projekt, Rafał Jaki, Damien Monnier
Grafika: CD Projekt
Eredeti kiadó: No Loading Games
Magyar kiadó: Gémklub
Játékosszám: 1-5 fő
Korhatár: 14+
Időtartam: 20 perc
