Bizony, több mint húsz éve annak, hogy az első Street Fighter videojáték napvilágot látott, hatalmas, a mai napig tartó hisztériát indítva el. Ryu, a szimpatikus főszereplő nem kis feladat előtt állt: a Föld öt különböző pontján megrendezett harcművészeti tornákon a legnagyobb verekedőkkel került szembe. Ami igazán élvezetessé tette a bunyót, az a korában egyedülálló irányítás. Az ütések és a rúgások 3-3 alaptípusa mellett bonyolult gombkombinációkkal extra kombókat lehetett előcsalni - aki nem tanulta be őket, annak esélye sem volt megnyerni egy-egy nagyobb csatát. Érdekesség, hogy az eredeti kiadáshoz egy különleges, nyomásérzékelős kontroller is járt: minél erősebben csaptunk a gombokra, annál durvább volt karakterünk támadása is. Sajnos a szerkezet nem igazán bírta a strapát, így a Capcom egyszer és mindenkorra lemondott erről a megoldásról, és ezzel gyakorlatilag kezdetét is vette a Street Fighter igazi diadalútja.
Az utcai bunyó nem változik
A Street Fighter IV nem csak szimpla folytatása lesz a sorozatnak, hanem egyszerre próbál merészen újítani és hagyományőrző maradni. A grafika a hagyományos 2D-s perspektíva és a modern 3D-s technológia sajátos keverékeként igazán különleges élményt nyújt már a képek alapján is. Az erősen CGI utánérzésű látványvilág kétélű fegyver: bár első ránézésre rendkívül stílusos, kérdéses, hogy a játszhatóságot nem befolyásolja-e majd negatívan. A gyakorlatban a dolog úgy működik, hogy a 3D-ben felépített pályákon egy kétdimenziós csatatéren harcolunk. Azaz nincs lehetőség oldalazni, félreugrani a támadások elől, a bunyó teljesen klasszikus, az első részhez hasonló módon zajlik. A háttérobjektumok legtöbbjét egyáltalán nem befolyásolhatjuk, nincs lehetőség például kirúgni a létrát a rajta ácsorgó emberke alól, csak előre scriptelt jeleneteket idézhetünk elő. Ilyen például az, amikor egy tűzlabda szó szerint szénné égeti a közelben kapirgáló csirkéket.
Öreg harcos nem vén harcos
A Capcom gyakorlatilag azonnal halálra ítélte volna a projektet, ha nem tartja meg a régi szereplőgárda jelentős részét. Ryu, Ken, Chun-Li, Dhalsim és a többiek modelljét persze igen komolyan átdolgozták, ám arra nagyon ügyeltek a fejlesztők, hogy a legfontosabb stílusjegyeik változatlanok maradjanak. Nem történt nagy változás a klasszikus hat gombos irányításban sem, a kezelés minden veterán utcai harcosnak ismerős lesz. A mozdulatok gyönyörűen animáltak, és a választék is hatalmas, észveszejtő ultra kombókkal döngölhetjük földbe ellenfeleinket - ezt tessék szó szerint érteni, ezek a támadások ugyanis eszméletlenül nagyokat sebeznek.
A Street Fighter IV minden újítás ellenére megőrzi régi klasszikus arcade jellegét - ezzel pedig végre PC-n is lesz egy igazi bunyós játékunk.
