A Koppenhágai Egyetem kutatói új magyarázatot találtak arra, miért kell sokaknak röviddel a reggeli kávé után felkeresniük a mosdót. A vizsgálatban azoknál mértek több vastagbél-összehúzódást, akiknek a vizeletében nagyobb mennyiségben voltak jelen a koffein bomlástermékei. Ezek az összehúzódások továbbítják a béltartalmat, így közvetlenül is hozzájárulhatnak a székelési inger kialakulásához. A Gut Microbiology szaklapban megjelent kutatásban 61 egészséges dán felnőtt vett részt. Nyolc napon keresztül feljegyezték, mit ettek és ittak, a kutatók pedig vizeletmintákból is ellenőrizték a kávéfogyasztásra utaló anyagokat. Ötven résztvevő egy SmartPill nevű vezeték nélküli kapszulát is lenyelt, amely végighaladt az emésztőrendszeren, miközben mérte a hőmérsékletet, a kémhatást, a nyomást és a bélmozgásokat.
A résztvevők közül 48-an a vizsgált nyolc napból legalább négyen ittak kávét, míg 13-an ennél ritkábban. A rendszeres kávéfogyasztóknál változatosabb bélflórát és savasabb környezetet találtak a vékonybélben. Utóbbi hatással lehet az emésztőenzimek működésére és a táplálék lebontására, de egyelőre nem tudni, hogy hosszabb távon előnyös vagy káros változásról van-e szó.
A kutatás eredményei ugyanakkor nem olyan egyértelműek, mint amilyennek elsőre tűnhetnek. A két csoport között nem mutatkozott jelentős különbség sem a vastagbél összehúzódásainak számában, sem az emésztőrendszeren való áthaladás teljes idejében. A kapcsolat a vizeletben mért koffeinbomlási termékek és a gyakoribb bélmozgások között rajzolódott ki.
A kutatók tehát nem azt figyelték meg, mi történik közvetlenül egyetlen csésze kávé elfogyasztása után. A résztvevőket nem osztották véletlenszerűen kávézó és kávét kerülő csoportokra, ráadásul azt sem rögzítették, hogy koffeines vagy koffeinmentes italt, eszpresszót vagy hosszú kávét fogyasztottak. Más koffeinforrások, például a tea és az energiaitalok szintén befolyásolhatták a méréseket.
A következő lépés egy ellenőrzött kísérlet lehet, amelyben ugyanazoknál az embereknél hasonlítják össze a kávéfogyasztással és anélkül töltött időszakokat. Ha sikerül pontosan azonosítani, mi serkenti a bélmozgást, az eredmény később a székrekedés kezelésében is hasznos lehet.
Forrás: Gizmodo
