Olaszországban ma sem magától értetődő, hogy az iskolában szó essen a szexualitásról, a kapcsolatokról vagy a beleegyezésről, és a jelenlegi politikai irány inkább még szűkebbre húzná ezt a teret. Az ország azon kevés uniós államok közé tartozik, ahol nincs kötelező, egységes szexuális felvilágosítás az iskolákban, a Meloni-kormány által támogatott irány pedig nem ezen akar változtatni, hanem még több korlátot rakna a rendszerbe. A tavaly az olasz alsóházon átment javaslat az általános iskolákban tiltaná az ilyen foglalkozásokat, a 11 és 14 év közötti korosztálynál pedig írásos szülői engedélyhez kötné őket. A tervezet azonban a szenátus jóváhagyása nélkül még nem végleges törvény.
Ez elsőre lehet egyszerű kulturális vitának tűnik, valójában viszont sokkal többről szól. A jobboldali-konzervatív kormányzat azt az álláspontot erősíti, hogy a szexualitásról elsősorban a családnak kell beszélnie, nem az iskolának. Carlo Nordio igazságügyi miniszter tavaly nyíltan is úgy fogalmazott, hogy a szexuális nevelés a családok feladata. Ez a gondolat politikailag jól illeszkedik Giorgia Meloni kulturharcos vonalába, csak közben azt is jelenti, hogy az állam lényegében félreáll egy olyan területen, ahol nagyon sok gyerek és kamasz pont otthon nem kap sem világos, sem használható válaszokat.
A vita azért is lett ennyire éles, mert közben Olaszországban régóta komoly társadalmi feszültségek vannak a nők elleni erőszak, a beleegyezés és a kapcsolati minták kérdésében. Több európai és olasz beszámoló is arra mutat rá, hogy az átfogó érzelmi és szexuális nevelés nem egyszerűen "kínos témák" iskolai tárgyalását jelentené, hanem olyan alapokat, mint a határok tisztelete, a testismeret, a beleegyezés vagy a bántalmazó helyzetek felismerése. Pont ezért támadják sokan az olasz szigorítást, mert szerintük a hallgatás nem védi a gyerekeket, hanem kiszolgáltatottabbá teszi őket.
Közben az is látszik, hogy nem mindenki hajlandó belenyugodni ebbe. A Deutsche Welle riportja és más beszámolók szerint Palermóban például diákok tiltakoztak a szigorítás ellen, és vannak iskolák, pedagógusok, civilek, akik továbbra is próbálnak teret nyitni a témának. Vagyis Olaszországban most nem az a kérdés, hogy van-e társadalmi igény a felvilágosításra, hanem az, hogy a politika mennyire akar falat húzni elé.
Az egész történetből az a legbeszédesebb, hogy miközben Európa nagy részén a szexuális felvilágosítás régóta az iskolai alapműveltség része, Olaszországban még mindig úgy kezelik, mintha valami veszélyes, ideológiai fertőzés lenne. Pedig ettől a szexualitás nem tűnik el, csak a gyerekek és a kamaszok maradnak egyedül a kérdéseikkel, a bizonytalanságukkal és az internetre bízott válaszokkal. És ez az a pont, ahol már nem lehet úgy tenni, mintha a hallgatás semleges döntés lenne. Mert nem az. Ez is egy döntés, csak épp a rosszabbik fajta.
Semmi spam, csak napi 2-3 értesítés Viberen, hogy képben maradj a játék- és filmvilág, a geek kultúra legérdekesebb híreivel.
