Stephen Colbert könnyek nélkül búcsúzott, de így is lezárt korszakot

Stephen Colbert utoljára lépett ki a közönség elé a CBS The Late Show-jának házigazdájaként, és a búcsúadás pontosan olyan lett, amilyennek egy ilyen lezárásnak lennie kellett, egyszerre volt vicces, elegáns, megható és közben nagyon tudatosan is visszafogott. A műsorvezető tizenegy év után köszönt el az Ed Sullivan Theater színpadától, miközben a The Late Show-franchise maga is lezárult, vagyis nem egyszerű műsorvezetőváltásról, hanem az amerikai késő esti televíziózás egyik fontos fejezetének konkrét, kézzelfogható végéről van szó. Colbert már az elején egy poénnal oldotta a helyzetet, amikor azt mondta, aki csak most kapcsolódik be a Late Show-ba, az sok mindenről lemaradt. A hűséges nézők persze pontosan tudták, hogy ez nem csak a műsor elmúlt éveire, hanem az egész politikailag terhelt búcsúra is vonatkozott.

A CBS tavaly nyáron jelentette be, hogy pénzügyi okokból befejezi a The Late Show with Stephen Colbertet, és nem folytatja tovább a franchise-t. A döntést sokan vitatták, mert Colbert évek óta az amerikai késő esti mezőny egyik legélesebb Trump-kritikus műsorvezetője volt, miközben a CBS anyavállalata, a Paramount épp egy nagy médiapiaci átalakulás és szabályozói jóváhagyások közepén állt. A csatorna következetesen azt állította, hogy a döntés gazdasági természetű, de a búcsú körüli indulatokat jól mutatja, hogy Jimmy Kimmel a saját műsorában már bojkottot is sürgetett a CBS ellen.

Colbert a fináléban mégsem Trumpra, a CBS-re vagy a döntés körüli vitákra építette fel az estét. Amikor a közönség kifütyülte a tényt, hogy ez az utolsó adás, csak felemelte az ujját, és azt mondta,

szerencsések voltak, hogy tizenegy évig ott lehettek.

Nem engedte, hogy a búcsúból keserű politikai vádirat legyen, inkább arról beszélt, mit jelentett számára a közönséggel együtt megélni a híreket. Visszautalt arra is, hogy a Colbert Reportban egy felfújt, parodisztikus figuraként értelmezte a híreket a nézők helyett, a CBS-en viszont már inkább velük együtt próbálta feldolgozni mindazt, ami Amerikában történt.

Az adás természetesen nem maradt sztárparádé nélkül. Bryan Cranston, Paul Rudd és Tim Meadows is felbukkant, de nem maradt kii Paul McCartney sem. Az ő jelenléte önmagában is erős gesztus volt, hiszen McCartney 1964-ben a Beatles tagjaként ugyanazon a színpadon lépett fel az Ed Sullivan Show-ban, amely most Colbert búcsújának adott otthont. A finálé végén McCartney, Elvis Costello, Jon Batiste és más vendégek a Beatles Hello, Goodbye című dalával zárták le az estét, a műsor pedig egy szürreális képpel búcsúzott, az Ed Sullivan Theater mintha egy hógömbbe került volna, jelezve, hogy ez az egész korszak egyszerre volt valóság és televíziós álom.

A többi késő esti műsorvezető is része lett a búcsúnak. John Oliver, Jimmy Kimmel, Jon Stewart és mások egy apokaliptikus gegben jelentek meg, amelyben egy interdimenzionális féreglyuk fenyegette a late night világát. A poén működött önmagában is, de nem kellett sokat gondolkodni rajta, hogy az ember értse, miről szól. Colbert távozása nem csak egyetlen műsor végét jelentette, hanem annak a kérdésnek a felerősödését is, hogy van-e még egyáltalán helye a nagy országos csatornákon annak a politikai, aktuális, néha kifejezetten kényes késő esti humornak, amelyet ő az elmúlt tizenegy évben képviselt.

A CBS péntek estétől Byron Allen Comics Unleashed című műsorával tölti meg a 23:35-ös sávot, vagyis a helyén egy jóval kevésbé aktuálpolitikai, könnyebben ismételhető formátum indul. Colbert díszletét a chicagói Museum of Broadcast Communications kapja meg, az Ed Sullivan Theater jövőjéről viszont egyelőre nincs biztos terv. Ez talán a legszomorúbb részlet az egészben, egy olyan színpad marad új szerep nélkül, amelyen a Beatles amerikai áttörése, David Letterman hosszú korszaka és Stephen Colbert tizenegy éve is összesűrűsödött.

Colbert nem haraggal zárta le az estét, hanem hálával, de ettől még a Late Show elsötétülése nagyon is érezhető veszteség az amerikai televíziózásban.