A Star Wars világának már a 70-es évek óta részét képezik a képregények, melyek főként új, az univerzumot bővítő sztorikat mesélnek el, viszont jellemzően a legfontosabb mozgóképes tartalmak is megkapják saját adaptációjukat, melynek hazánkban is megvan a hagyománya. A 80-as években sokan találkozhattak Fazekas Attila az eredeti trilógia alapján készült képregényeivel, az előzménytrilógia hivatalos adaptációját pedig már a Semic adta ki annak idején.
A folytatásfilmek is megkapták saját képregényeiket a Marvel jóvoltából (noha ezek magyarul eddig nem jelentek meg), és az élőszereplős sorozatok adaptációi is elindultak már egy ideje. Elsőként értelemszerűen a zászlóshajó, A Mandalóri kapta meg saját rajzolt változatát. Az első szezon efféle feldolgozása még a Szukits gondozásában érkezett meg magyarul, a második évadot pedig már az őket váltó Maxim hozta el a magyar olvasókhoz (az idei felhozatalban pedig már az Ahsoka is helyet fog kapni).
Jómagam mindig kicsit értetlenül álltam a filmek és sorozatok képregény-adaptációi előtt, ennek pedig egy fő oka van. Amíg a filmregények jellemzően a forgatókönyv alapján készülnek, így amellett, hogy mélyebb betekintést engednek a karakterek gondolatiságába, legtöbbször az adott mozi végleges változatából kihagyott jeleneteit is tartalmazzák, addig a képregények általában semmi pluszt nem adnak az eredeti műhöz. Ami miatt viszont mégis érdemes lehet kézbe venni ezeket a kiadványokat az az, hogy jó esetben gyönyörű illusztrációkat találhatunk bennük, melyek egy új, a médiumra jellemző sajátos megjelenítéssel keltik életre kedvenc jeleneteinket. Sajnos A Mandalóri 2. évadának képregény-adaptációjáról ez nem mondható el maradéktalanul.
Ahogy a legtöbb hasonló feldolgozás, ez is teljes egészében a sorozat epizódjainak cselekményét követi, egyetlen extra jelenet vagy párbeszéd sem kapott helyet. A történetről így sok érdemlegeset nem lehet elmondani, hiszen a sorozatot láttuk, aki szerette, az itt is szeretni fogja, aki nem, az itt sem fogja megkedvelni. A két kötetben megjelent adaptáció fő vonzerejét így a rajzok adhatnák, és itt meg is érkeztünk a problémához.
A sorozaton két művész dolgozott felváltva. Steven Cummings a páros, míg Georges Jeanty a páratlan füzetek rajzaiért felelt. Cumming füzetei jellemzően remekül néznek ki. A figurák rendszerint anatómiailag rendben vannak, a kisebb képkockák sincsenek túlságosan elnagyolva és a vonalvezetése is rendkívül tiszta, mely, noha kissé steril hatást kelt, mégis letisztult és értelmezhető ábrázolást eredményez. Az egyedüli kritika, melyet fel tudok róni neki az az, hogy a legtöbb karakter arcát nem igazán sikerült eltalálni, a többség nem nagyon hasonlít arra a színészre, aki alakította, de mivel a szereplők nagyrésze az idő 90 százalékában sisakban van, így ez nem annyira feltűnő.
A páratlan füzetekről viszont nem túl sok jót lehet elmondani. Jeanty figurái aránytalanok, az arcok eltorzultak, vonalvezetése pedig sokszor olyan, mintha az egészet remegő kézzel készítette volna. A távolabbi "snittek" esetében a karakterek borzasztóan elnagyoltak, a fejformák pedig még sisakban is úgy váltakoznak, mintha gumiból volnának. Amellett, hogy szegény Peli Mottót Jeanty teljesen kivégezte, sajnálatos módon a széria egyik legjobb részét, Ahsoka első élőszereplős felbukkanását is ő rajzolta. Szegény Rosario Dawson szinte hol felismerhetetlenségig van egyszerűsítve, hol egész egyszerűen gigachaddé alakul a tábortűz mellett, amit a Jeantyval dolgozó Karl Story és Rachelle Rosenberg árnyékolása és színezése csak még tovább rontott.
A borítórajzok esetében sem sokkal jobb a helyzet. Noha a későbbi füzetek egyértelmű javulást mutatnak, a David Nakayama által készített első fejezet egész konkrétan vállalhatatlanul néz ki. Ennek oka elsősorban Grogu, aki úgy néz ki, mintha egy hónapig minden nap ellopta volna a nevarroi suliban a szomszédjának a macaronjait, de még vacsorára is azt evett, az arckifejezése alapján pedig valaki vagy egy nagyon rossz viccet mondott, vagy egy rettenetesen büdöset eresztett.
Összességében tehát elmondható, hogy akinek tetszett A Mandalóri 2. évada (és nem sok képregényt olvas), az minden bizonnyal ebben a két kötetben is megtalálja majd a maga örömét. A rajzok minőségének inkonzisztenciája viszont nagyon sokat ront az élvezeti értéken, ami különösen annak fényében kellemetlen, hogy történetileg semmit nem ad hozzá ez a széria ahhoz, amit a Disney+-on láthatunk.
Semmi spam, csak napi 2-3 értesítés Viberen, hogy képben maradj a játék- és filmvilág, a geek kultúra legérdekesebb híreivel.