64 éves korában elhunyt Scherer Péter Jászai Mari-díjas színész, az ország Pepéje. A hírt mi is mély megrendüléssel fogadtuk, a színművész ugyanis számos emlékezetes alakítást nyújtott mind színészként, mind szinkronszínészként, és túlzás nélkül állítható, hogy a rendszerváltás utáni magyar filmművészet egyik legemlékezetesebb alakjáról van szó, főleg a vígjátékok világában. Ez egy hazánkban rendkívül népszerű műfaj, melyet Scherer kiváló humorával és emlékezetes karaktereivel úgy képviselt, ahogyan nagyon kevesen pályatársai közül.
Scherer Péter 1961. november 16-án született Ajkán, majd 1980-ban a szombathelyi Nagy Lajos Gimnáziumban érettségizett. Pályája viszont nem egyből a színészet felé mutatott, kezdetben más ambíciók vezérelték, ennek nyomán pedig a Budapesti Műszaki Egyetemen folytatta tanulmányait, ahol 1987-ben építőmérnöki diplomát szerzett. Ugyanakkor nagyon gyorsan rájött, hogy a szíve másfelé húz. Már egyetemi évei alatt is az Arvisura Színházi Társulat tagja volt a Szkéné Színházban, mely a BME saját amatőr társulata. 1995-ben színművész oklevelet kapott a Magyar Színészkamarától, majd 2 éven át szabadúszóként tevékenykedett, mígnem 1997-ben a Bárka Színház alapítói között volt.
A Bárkát eredetileg a VIII. kerületi önkormányzat hozta létre, mely a Csányi János által készített Szentivánéji álom társulatával indult, ami akkora sikert aratott, hogy úgy döntöttek, állandó jelleggel szeretnék folytatni a közös munkát, melynek a Ludovika Akadémia egykori vívóterme adott otthont. A társulatban Scherer Péter és Csányi János mellett olyan nevek is szerepeltek, mint Kulka János, Udvaros Dorottya, Mucsi Zoltán vagy Szabó Győző, a teljesség igénye nélkül. Csupa jól ismert arc és hang, akik kivétel nélkül meghatározó részei lettek a magyar filmművészetnek, legkésőbb a kétezres évektől kezdődően.
Scherer Péter egészen 2002-ig, fél évtizeden át volt a társulat része, amikor is a Schilling Árpád vezette Krétakör Színház első állandó társulatának tagjává vált, ahová többek között Mucsi Zoltán is követte. Színházi pályafutását aztán 2009-től egészen haláláig a Nézőművészeti Kft. részeként folytatta. Ez a közösség saját magát úgy írja le, hogy egyszerre jellemzi az állandóság és a folytonosság, ami a gyakorlatban azt jelenti, hogy négy színész (Scherer Péter, Mucsi Zoltán, Katona László és Kovács Krisztián), valamint egy dramaturg, Gyulay Eszter alkotói szövetségéről van szó, rajtuk kívül pedig vendégművészek láthatok az előadásokban, melyeknek elsősorban független színházi és kőszínházi partnerek adnak otthont, és főként kortárs magyar szerzők műveit, valamint klasszikus darabok kortárs értelmezéseit viszik színre.
A legtöbben viszont minden bizonnyal filmszerepeiről ismerhetitek a színművészt. Scherer karrierje ezen a téren az 1996-os Sztracsatellával indult, mely egy alkoholista karmester idegösszeomlása utáni regenerációját és kezelőorvosával való kapcsolatát helyezi a középpontba. Ebben Kern Andrással, Eszenyi Enikővel és Reviczky Gáborral, tehát a szakma akkori nagyjaival is együtt dolgozott, ekkor még kisebb szerepben.
Első filmes főszerepét az 1999-es Gengszterfilmben kapta meg Mucsi Zoltán oldalán, mely egy valódi rablópáros történetét dolgozza fel. H. Gábor (Mucsi Zoltán) a rendszerváltás előtt hivatásos katonaként dolgozott, majd rablás miatt börtönbe került, szabadulása után pedig barátjával, Sanyival hajtottak végre egyre súlyosabb bűncselekményeket, végül gyilkosságot is elkövettek. Ahogy a helyzet mindinkább eldurvul, a párosnak egyre kisebb az esélye arra, hogy maga mögött hagyja ezt az életformát. Ez volt az első olyan film, melyben Scherer és Mucsi együtt játszottak és közös jelenetük is volt, amely annyira ikonikussá vált, hogy a párosra később egy hat filmből álló, sokak által "ezredfordulós hexalógiaként" emlegetett sorozat, a Kapa és Pepe filmek épültek Jancsó Miklós rendezésében.
Ennek részei a Nekem lámpást adott kezembe az Úr Pesten (1999), az Anyád! A szúnyogok (2000), az Utolsó vacsora az Arabs Szürkénél (2001), a Kelj fel, komám, ne aludjál! (2002), A mohácsi vész (2004), valamint az Ede megevé ebédem (2006). A Kapa és Pepe hexalógia a magyar filmtörténet egyik legkülönösebb és legszabadabb filmsorozata, amely groteszk humorral, improvizatív jelenetekkel és abszurd társadalomkritikával mutatja be a rendszerváltás utáni Magyarország kaotikus valóságát. A két főszereplő, Kapa (Mucsi Zoltán) és Pepe (Scherer Péter) afféle modern bohócpárosként sodródik egyik bizarr helyzetből a másikba, miközben a filmek egyszerre parodizálják a politikát, a médiát és a hétköznapi élet abszurditását. A sorozat darabjai a hagyományos történetmesélés helyett inkább szabad asszociációkra, ismétlődő motívumokra és ironikus reflexiókra épülnek, így a hexalógia egyszerre tekinthető kultikus vígjátéksorozatnak és sajátos korrajznak.
De ezzel a szériával párhuzamosan és ezt követően is nehéz olyan magyar vígjátékot, vagy szinte bármilyen filmet találni, amiben Scherer Péter ne bukkanna fel. Emblematikus alakítást nyújtott például a 2004-es Argóban és annak 2013-as folytatásában, melyben Bodrit alakította. Ezek a produkciók a magyar gengszterfilmek és a hollywoodi akciómozik stílusát egyszerre parodizálják látványos, túlzó és gyakran önironikus formában. A történetek középpontjában egy kisstílű bűnöző, Tibi (Kovács Lajos) áll, aki abszurd alvilági figurák, korrupt maffiózók és groteszk helyzetek között próbál boldogulni. Az első rész a 2000-es évek magyar popkultúrájának egyik meghatározó kultfilmje lett, elsősorban sajátos szlengje, idézhető mondatai és karikatúraszerű karakterei miatt.
Egyik legnépszerűbb szerepe a Papírkutyák című 2008-as filmhez köthető, amely a vidéki Magyarország lecsúszott figuráit és kilátástalan hétköznapjait mutatja be groteszk humorral és erős társadalmi iróniával. A film középpontjában két kisstílű alak sodródása áll, akik piti ügyekkel és reménytelen ötletekkel próbálnak boldogulni egy sivár, mégis sajátosan szerethető világban. Scherer Péter itt a Csumpi nevű figurát alakítja, aki egy nagyszájú, örökké ügyeskedő, tragikomikus figura, a film abszurd humorának egyik fő forrása. Harsány megnyilvánulásai, kiszámíthatatlan viselkedése és túlélési kísérletei a film világának egyik alapját adják, amely a fekete humor mögött valójában a társadalmi reménytelenségről és az örök sodródásról szól.
A közelebbi múltban is számos emlékezetes alakítása volt, például a Kincsemben, a Valami Amerika 3-ban, a Szia, Életem!-ben és a Szenvedélyes nőkben is láthattuk.
A nagyjátékfilmek mellett a TV képernyőjén is visszatérő szereplő volt. A 2-4. évadokban rendszeres szereplője volt a Mindenből egy van című színházi improvizációs szituációs komédiának, feltűnt a Munkaügyek című sorozatban, az RTL (akkor még) Klub Válótársak című szériájának egyik főszereplője volt, Mucsi Zoltán mellett játszott néhányszor a Tóth Jánosban, főszereplő volt az Apatigrisben, tavaly pedig Jobb később, mint soha című újabb improvizációs szituációs komédiában láthattuk.
De nemcsak színészként, hanem szinkronszerepeiben is több ikonikus szerep fűződik hozzá. Személyes kedvencem Yondu Utonda A galaxis őrzőiben, amelyben Michael Rookert szinkronizálta, de rendszeresen megszólaltatta Sacha Baron Cohen figuráit, így például Boratot is, ami egy egészen emblematikus alakítás volt Scherer Péter részéről. De az ő hangján szólalt meg a magyar változatban Gru is a Minyonok világában, itt Steve Carellt volt az eredeti. A magyar animációs filmek terén is fontos szerepet játszott leginkább a Kuflik széria révén, mely Dániel András meséje nyomán készült és amelyben mesélői szerepet töltött be, egészen egyedi módon feltöltve élettel ezt a bizarr és szórakoztató világot.
Elmondható tehát, hogy Kálloy Molnár Péter tavaly decemberi távozása után Scherer Péter halálával is egy egészen ikonikus alakot veszített a kortárs magyar film- és színművészet világa. Remek humorával és sajátos, felismerhető és kellemes orgánumával rengeteget adott az elmúlt 30 évben a hazai szórakoztatóiparnak, egy igazi nagyágyút veszítettünk. Nem számít, hogy színházról, mozifilmről, vagy épp tévészerepről van szó, ha ő felbukkant, akkor szinte biztosak lehettünk benne, hogy jól fogunk szórakozni, ez pedig egészen biztos, hogy nagyon fog hiányozni. Halálának körülményei egyelőre nem ismertek. Nyugodjon békében.
