Nemes Jeles László tizenegy évvel a Saul fia cannes-i sikere után ismét a fesztivál versenyprogramjában szerepel, ezúttal a Moulin című francia filmjével, amely Jean Moulin, a francia ellenállás egyik legfontosabb alakjának történetéhez nyúl. Az apropó miatt a Népszava készített vele nagyinterjút, amelyben nemcsak az új filmről, hanem a magyar film jövőjéről, a készülő filmes reformokról és arról is beszélt, hogyan látja az elmúlt évek hazai filmes működését.
A rendező a magyar filmes átalakulásokkal kapcsolatban kifejezetten bizakodóan fogalmazott. Azt mondta, továbbra is magyar filmesnek tartja magát, és amit eddig hallott az új tervekről, azt pozitívnak látja. Ennél erősebben is fogalmazott:
szerinte végre megint lehet egy olyan szakmai világ, amely nem "bohóckodással és pénzlopással" foglalkozik, és nem dobja ki az ablakon azokat a lehetőségeket, amelyekből értékes filmek születhetnének.
Nemes Jeles szerint Magyarországon megvan az a filmes hagyomány, amelyre egy sokszínűbb, valódi műveket létrehozó rendszer épülhetne.
Az interjú nemcsak a filmes közélet miatt érdekes, hanem azért is, mert Nemes Jeles ritkán beszél ennyire konkréttan arról, mi érdekli alkotóként. Azt mondta, filmjeiben mindig azt vizsgálja, hogy a sötétségnek milyen erős húzóereje van, és milyen folyamatos a kísértés. Ez a gondolat a Saul fiától a Napszálltán át a Moulinig elég világosan végigkövethető nála, nem egyszerű történelmi tablókat készít, hanem olyan helyzetekbe helyezi a nézőt, ahol az emberi viselkedés, a félelem, a hatalom és az erkölcsi döntések nem kényelmes távolságból látszanak.
A Moulin különösen személyes pontja lehet a pályájának, mert francia nyelvű filmről van szó, és Nemes Jeles Franciaországban nőtt fel. A rendező szerint jött a lehetőség, hogy francia filmet készítsen, ő pedig nem akarta elszalasztani, hogy elmondjon egy fontos történetet. A film Jean Moulinról, a francia ellenállás emblematikus figurájáról szól, akit 1943-ban fogott el a Gestapo, majd Klaus Barbie emberei megkínoztak. A Le Monde cannes-i beszámolója szerint a film nem hagyományos életrajzi mozi, inkább Moulin testi és lelki megpróbáltatásaira koncentráló, szubjektív, intenzív élmény.
Nemes Jeles az interjúban arról is beszélt, hogy a Moulint 35 mm-es kópiáról vetítették Cannes-ban, ami a fesztiválpalotában ritkaságszámba ment, állítása szerint Tarantino Volt egyszer egy Hollywoodja óta nem volt erre példa ott. A rendező szerint a közönség nagyon erősen reagált erre a vizuális élményre, és úgy látja, talán a fiatal filmesek közül is egyre többen fordulnak majd vissza ehhez az anyagszerűbb, fizikailag is jelen lévő mozgóképes formához.
A beszélgetésben előkerült a következő filmje is, amelyben a rosszindulatról, illetve arról szeretne valamit állítani, hogyan térhet vissza a totalitárius rendszerek lehetősége a liberális demokráciák világába. A rendező egyelőre nem tudja, hogyan lehetne ezt játékfilmen pontosan megfogalmazni, de már maga a felvetés is illik ahhoz az alkotói pályához, amelyben a történelem soha nem lezárt múltként, hanem jelen idejű fenyegetésként jelenik meg.
Videótesztek, magyarázók, érdekességek, beszélgetések, livestreamek, végigjátszások, magyar feliratos előzetesek.
Nemes Jeles közben a sztárrendszerről sem beszélt különösebben finoman. Szerinte az allűrös sztárokkal nehéz dolgozni, mert hiába vannak köztük erős színészek, ha valaki nem a nézőknek ad valamit, hanem inkább a médiának akar tetszelegni, az már nem a filmről szól. A rendező számára a mozi nem reprezentációs játék és nem iparági póz, hanem komoly, antropológiai forma, amely nagy történetek elmesélésére és újra elmesélésére szolgál.
A magyar filmről mondott mondatai ezért is szólnak nagyobbat egyszerű közéleti odaszúrásnál. Nemes Jeles László nem kívülről beszél a magyar filmről, hiszen a Saul fiával magyar alkotóként nyert Oscart, most pedig egy francia történettel tért vissza Cannes-ba. Amikor azt mondja, hogy értékes művek lehetőségei mentek veszendőbe, az nem általános morgásnak hangzik, hanem egy olyan rendező keserű megállapításának, aki pontosan tudja, milyen ritka, amikor egy ország filmkultúrája valóban képes nagy tétben gondolkodni.
