A Pók: Noir első évada már lassan egy hete elérhető a Prime Videón, és aki végignézte Nicolas Cage fekete-fehérben vagy színesben is fogyasztható Marvel-sorozatát, pontosan tudja, hogy a finálé nem zárja rá végleg az ajtót Ben Reilly történetére. A kérdés csak az, hogy az Amazon és a Sony tényleg szeretne-e újabb ügyet adni a megfáradt, 1930-as évekbeli magánnyomozóként élő Póknak. Erre egyelőre még maga Cage sem tudja a választ. A színész a Varietynek beszélt arról, hogy jelenleg nincs információja a második évadról. Úgy fogalmazott, nem tudja, lesz-e folytatás, de szerinte akárhogy is alakul, az alkotók elérték azt, amit szerettek volna, az első évad pedig önmagában is működik. Ez nagyjából az a diplomatikus válasz, amely egyszerre hagyja nyitva a kaput és készíti fel a rajongókat arra, hogy a streamingvilágban ma már semmi sem biztos, még akkor sem, ha egy sorozat látványosan folytatásért kiált.
A bizonytalanság nem különösebben meglepő. A Pók: Noir még csak nemrég debütált, a streamingszolgáltatók pedig ritkán döntenek ennyire gyorsan egy drága műfaji sorozat sorsáról. Pláne akkor, ha igazak azok a korábbi hírek, amelyek szerint az első évad költségvetése akár 400 millió dollár körül is lehetett. Egy ilyen produkciónál nem elég, hogy a kritikusok vagy a képregényrajongók szeretik, a nézettségnek is nagyon komoly számokat kell hoznia ahhoz, hogy egy második évad üzletileg is védhető legyen.
A sorozatnak azért van mibe kapaszkodnia. Cage élőszereplős tévés főszereplőként eleve különlegessé tette a projektet, a noir hangulat pedig látványosan elválasztotta A Pók: Noirt a megszokott szuperhősös mezőnytől. Ez nem egy újabb csillogó, multiverzumos látványparádé akart lenni, hanem egy füstös, bűnügyi történet, amelyben a maszk, a háló és a szuperképesség mellé bűntudat, veszteség és jó adag klasszikus detektívfilmes keserűség társult. A finálé után ráadásul bőven lenne merre menni. Ben Reilly a történet végére nem menekül tovább saját múltja elől, hanem újra elfogadja, hogy a Pók szerepe nem valami régi hiba, amit el lehet temetni, hanem egy hivatás, amelyet akkor is cipelnie kell, ha közben már rég kiábrándult a világból. Cage szerint ez a döntés részben arról szól, hogy Ben elengedi Catet, részben pedig arról, hogy végre szembenéz a saját felelősségével. A karakter tehát nem lezáratlanul maradt a levegőben, hanem eljutott egy olyan pontra, ahonnan akár új történetek is indulhatnának.
Oren Uziel showrunner korábban már utalt is arra, milyen irányba lehetne továbbvinni a sorozatot. Szerinte a magánnyomozós alaphelyzet egyik nagy előnye, hogy elég egy új ügyfél, egy új kopogás az iroda ajtaján, és máris elindulhat egy következő történet. Ráadásul ha a sorozat időben továbblép az 1930-as évekből, akkor a háttérben egyre erősebben megjelenhetne a közelgő világháború, ami egészen más, nagyobb politikai és történelmi tétet adhatna Ben Reilly kalandjainak.
Ez persze egyelőre csak lehetőség, nem valamiféle bejelentés. A Pók: Noir második évadáról egyelőre hivatalos döntés még nincs, Cage pedig láthatóan nem akar többet ígérni annál, mint amit biztosan tud. Ez a mostani streamingkorszakban teljesen érthető, a szolgáltatók nézettségi görbéket, megtartási adatokat, költségeket és nemzetközi teljesítményt néznek, nem csak azt, hogy egy sorozat kreatívan megérdemelné-e a folytatást. A rajongók számára így most a várakozás marad. Az első évad úgy zárul, hogy nem hagy kínzó félbehagyott történetet maga után, de közben pontosan megmutatja, mennyi lehetőség lenne még ebben a világban. Cage Spider-Noirja elég különös és elég karakteres ahhoz, hogy érdemes legyen visszatérni hozzá. Legalábbis szerintem mindenképp.
