A nyolcvanas években megjelent Kraven utolsó vadászata sokak szerint Pókember egyik legerősebb, legdrámaibb története, pedig eredetileg semmi köze nem volt volna a hálószövőhöz. J. M. DeMatteis először a DC-nek szánta a "hőst élve eltemetik, majd a sírból visszatér" koncepciót, ráadásul nem is akármilyen felállással: Batman és a Joker csatája köré építette volna a sztorit, mielőtt a kiadó végleg nemet mondott a tervre. A DC azért utasította el a koncepciót, mert a kiadó szerint mindez túl közel állt Alan Moore művéhez, A gyilkos tréfához, és végül a Wonder Man- és Hugo Strange-változatok is a fiókban landoltak.
A történet mégsem engedte el DeMatteist, és amikor lehetőséget kapott a Spectacular Spider-Man képregények írására, tökéletes helyet talált a régóta őrzött ötletnek. Úgy érezte, Peter Parker emberi oldala és friss házassága adja meg azt az érzelmi súlyt, amelyet a koncepció megkövetelt, míg Kraven csak később került a képbe.
A szerző eredetileg új gonoszt tervezett, ám amikor egy rövid Marvel-lexikonbejegyzésben újra meglátta Kraven nevét, összeállt benne a karakter drámai használatának koncepciója. DeMatteis szerint Kraven orosz származása adta meg a történet lelki magját: a "orosz lélek" tragédiája emelte a korábban egyszerű vadászt a Marvel egyik legösszetettebb, belső démonaival küzdő antagonistájává.
Így jutott végül Pókembernek egy olyan történet, amelyben a hős szó szerint saját sírjából tört elő, miközben egy megtört, saját őrületét megélő Kravennel szembesült. A lezárás, amely Kraven öngyilkosságával ér véget, nemcsak a karaktert írta át örökre, hanem Peter Parker számára is új, sötétebb rétegeket nyitott meg.
Ami a DC-nél elbukott, a Marvelnél időtálló mesterművé vált: Batman és a Joker vesztesége végül Pókember legikonikusabb történeteinek egyikét szülte meg.
Hírek, érdekességek, tippek, ajánlók, unboxing, hardveres videók, minden, ami 1-2 percbe belefér. Kövess minket TikTokon is!
