Minden kétséget kizáróan Keanu Reeves a Lionsgate filmstúdió legértékesebb befektetése jelenleg, ezért ha a 60 éves színész másra sem vágyik, hogy őrangyalként próbáljon értelmet vinni a világba, senki sem áll az útjába. Reeves, aki volt már időutazó, rendőr, kiválasztott, bérgyilkos, démonvadász, sőt az ördög ügyvédje is, ezúttal Gábrielt alakítja a rendezőként most debütáló Aziz Ansari filmjében, és az már a rövid ízelítőből is látszik, hogy nem egy szokványos angyalos történetre számíthatunk, hanem sok sok abszurd humorra és némi lélektani mélységre is.
A mozikban októberben landoló Good Fortune középpontjában a kissé kiégett, de jó szándékú Gábriel (Reeves) áll, aki unja már, hogy csak apró, közlekedésbiztonsági dolgokban segíthet, mint valami temus őrangyal. Ennél nagyobb hatást szeretne gyakorolni. Így kerül a képbe Arj (Ansari), egy alkalmi munkákból élő fickó, akinek kissé szétesett élete új pályára állhat, amikor Gábriel egy elég meredek ötlettel áll elő: mi lenne, ha megcserélné Arj sorsát egy dúsgazdag, de üres életű kockázatitőke-befektetőével, akit Seth Rogen alakít?
A csere természetesen nem megy zökkenőmentesen, a film ügyesen kapaszkodik bele a kulturális és egzisztenciális különbségekbe. Keanu Reeves tökéletes választás a szelíd, világmegváltásra vágyó angyal szerepére, míg Ansari és Rogen kettőse garantálja a folyamatos ütközést és poéncunamit. Keke Palmer (Nem) és Sandra Oh (A Grace klinika) szintén a szereplőgárdát erősíti.
A Good Fortune különösen érdekes abból a szempontból is, hogy Ansari először rendez nagyjátékfilmet, és nem is bízza másra a főszerepet sem. A forgatókönyvet is ő írta, a produceri feladatokban pedig Alan Yang (a Majdnem elég jó társkészítője) is mellette áll. Az egész projekt egyfajta visszatérés Ansari részéről a könnyedebb műfajhoz, miután az utóbbi években inkább drámai irányba kanyarodott.
