John Williams, az elmúlt hatvan év egyik legtermékenyebb filmzeneszerzője, aki öt Oscar-díjat nyert, és a mozi zenei világának aranystandardjává vált, meglepő őszinteséggel beszélt a filmzenéről. A 93 éves mester a közelgő életrajzírója, Tim Grieving számára adott interjúban elmondta:
"Sosem szerettem igazán a filmzenét."
Williams hozzátette, hogy a legtöbb filmzene - néhány kivételtől eltekintve - nem igazán kiemelkedő, és szerinte a műfajban sokszor hiányzik az igazi zenei érték.
Williams bírálata nemcsak a zenék minőségére vonatkozik, hanem a filmzene koncerttermi státuszára is. Szerinte az, hogy a filmzene ugyanolyan rangot élvezhetne a koncerttermekben, mint a klasszikus zenei kánon darabjai, téves elképzelés. A legtöbb filmzenét "ephemerálisnak" és "töredékesnek" nevezte, amelyeket csak rekonstruálva lehetne valódi koncertdarabként értékelni. Ugyanakkor a közönség nosztalgikus emlékeire épülő rajongásról is beszélt, mint a filmzene iránti elismerés egyik fő forrásáról.
Bár kritikája éles, John Williams munkássága vitathatatlanul ikonikus: a Star Wars, az Indiana Jones, a Jurassic Park, a Schindler listája és a Harry Potter zenéi mind ikonikusak. Művészetére a klasszikus és romantikus komponisták, például Brahms és Csajkovszkij hatása is erősen érződik. Williams a filmzenén kívül számos koncertművet is komponált, legutóbbi eredeti filmzenéje pedig az Indiana Jones és a sors tárcsája című produkcióhoz készült.
