Joe Hill neve sokáig "csak" egy jól csengő névnek tűnt a horrorpolcon, aztán idővel kiderült, hogy egy önálló hang áll mögötte, aki nem a nagy előd árnyékában akar megélni a családi örökségből, hanem inkább saját mítoszokat építeni. Hill (polgári nevén Joseph Hillström King) amerikai író, Stephen King fia, és regényekben, novellákban, valamint képregényekben is otthon van. A legismertebb munkái közé tartozik a Heart-Shaped Box, a Horns, a NOS4A2, a The Fireman, és társszerzőként a Locke & Key képregénysorozat is - ebből egy Netflix-tévésorozat is készült. A NOS4A2 az a regénye, amely a "karácsonyi csoda" gondolatát fordítja ki a lehető legsötétebb módon, és most számunkra ez a műve lesz a fontos. A történet középpontjában Victoria "Vic" McQueen áll, aki egy különös képességgel képes "rövidebb utakon" eljutni olyan helyekre, amelyek a valóság logikája szerint nem lennének elérhetők, és ezzel a képességgel kerül szembe Charles Talent Manxszel, egy 1938-as Rolls-Royce-szal járó, gyerekeket rabló figurával, aki a zsákmányát egy Karácsonyország nevű, torz fantáziavilágba hurcolja.
A Lidérc ezt a világot bővíti tovább, de szerencsére nem egyszerűen újrameséli a regényt. Joe Hill inkább Charlie Manx múltjára koncentrál, és megmutatja, hogyan lett belőle az a szörnyeteg, akit a NOS4A2-ből már ismerünk. A kötet eredeti címe Wraith, ami egyszerre utal lidércre és Manx legendás autójára is, vagyis már a cím is jelzi, hogy itt maga a jármű is a horror része.
A képregény egyik legjobb döntése az, hogy nem próbál mindent túlbonyolítani. A történet gyorsabban, direktebben dolgozik, mint a regény. Joe Hill itt sokkal erősebben rámegy a klasszikus horrorhangulatra, a groteszk jelenetekre, nyomasztó helyzetekre és arra az érzésre, hogy Karácsonyországban valami nagyon nincs rendben. A karácsonyi díszletek itt nem meghittnek, hanem fenyegetőnek hatnak, és ettől az egész kötet végig kellemetlenül ugyan, de nagyon jól működik. Közben a Lidérc nem válik puszta lexikális háttéranyaggá sem. Nem csak arról szól, hogy nesztek pubik, "itt van Charlie Manx eredettörténete". A sztori közben rendőrök és rabok is bekerülnek Karácsonyországba, ahol Manx és a furcsa "gyerekei" vadászni kezdenek rájuk. Fontos, hogy a képregény akkor is működik, ha valaki még nem olvasta a NOS4A2-t, de azoknak adja a legtöbbet, akik már ismerik ezt a világot, és pontosan tudják, milyen rossz hely Karácsonyország.
A kötet legnagyobb erőssége egyértelműen Charlie Manx karaktere. Joe Hill nagyon jól érzi, hogy az igazán ijesztő gonosztevő nem attól félelmetes, hogy hangosan "gonoszkodik", hanem attól, hogy szörnyű cselekedeti közben teljesen meg van győződve arról, hogy neki tulajdonképpen a nap végén igaza van. Manx saját fejében nem egy szörnyeteg, hanem valaki, aki egy "jobb helyre" viszi a gyerekeket. És amikor egy történet megmutatja, hogyan építi fel magának ezt az önigazolást, akkor attól az egész világ sokkal nyugtalanítóbb lesz. Persze ez veszélyes játék is. Egy horrorfigurából könnyen elveszhet a parafaktor, a félelem, ha túl sokat magyaráznak róla. A Lidérc viszont többnyire okosan kerüli ezt el. Nem akar mindenre választ adni, inkább csak megmutatja az utat, amin Charlie Manx lassan szörnyeteggé válik. A végső következtetéseket pedig az olvasó rakja össze magában.
A rajzok szintén nagyon sokat hozzátesznek az egészhez. Charlie Wilson III stílusa pontosan olyan, amilyennek ennek a világnak lennie kell, egyszerre furcsa, nyugtalanító és néha már-már betegesen túlzónak is érződik. Karácsonyország úgy néz ki, mint egy karácsonyi vidámpark, ahová első ránézésre talán még be is mennél, aztán persze, ha jobban szemügyre vetted, pár másodperc múlva már csak menekülni akarsz onnan. A képregény, mint műfaj különösen jól működik ennél a történetnél, mert sokszor egyetlen panel is elég ahhoz, hogy rossz érzést keltsen benned. Bennem mindenesetre sikeresen keltett, nem is egyszer.
A Lidérc tökéletes a NOS4A2 mellé, de nem esszenciális a fő kötet ismerete. Ez az előzménysztori nem akarja lecserélni a regényt, és nem akar fontosabbnak sem tűnni nála. Inkább hozzáad még egy réteget Charlie Manx világához és a borzadalmas Karácsonyországhoz. Előzménytörténetként is erős, de önálló horrorélményként is megáll a lábán, amiért dupla buksisimi jár Hillnek, aki jó szokásához híven itt sem finomkodik.
A karácsonyi fények mögött végig ott marad valami nagyon romlott és nagyon beteg. Így kell saját legendáriumot kiépíteni.
