A Skywalker kora legtöbb vitatt pillanata Palpatine-hoz köthető, visszatérésének suta meg nem magyarázása mellett pedig legyőzése is kissé fura hatást keltett. Noha az "én vagyok az összes sith", illetve az "én pedig az összes jedi" megszólalás metaforikus jelentéssel bír, révén, ebben az adott pillanatban ez a két karakter személyesít meg több ezer évnyi sith és jedi generációt, valahogy a párbeszéd és a vizuális megjelenítés kissé disszonáns volt egymással.
Rey mondata viszont némi többjelentéssel is bír, hiszen a film egésze során arra a Leiától átvett leckére próbál rájönni, hogyan tudja felvenni a kapcsolatot a kozmikus Erőben lakozó, régen elhunyt jedikkel. A Palpatine-nal való végső összecsapás előtt ez végül sikerül neki, azzal pedig, hogy az összes előtte volt jedi erejéből merít, akik úgymond megtámogatják őt a harcban, képes legyőzni a gonosz megtestesülését.
A film egyik legnagyobb kihagyott ziccere, hogy ez csak hangok formájában jelent meg, és talán a saga egyik legerősebb pillanata is lehetne, ha valamilyen módon vizuálisan is reprezentálták volna a régmúlt jedijeit. A Skywalker kora régóta halogatott, és végül csak most, pár napja befejezett képregényes változata viszont orvosolta ez a problémát, az ominózus jelenetben ugyanis Rey mögött ténylegesen megjelennek támogatólag azok a mesterek (vagy nem mesterek) akiknek a hangját hallhattuk a filmben. Alant láthatjátok is a vonatkozó panelt, mely Will Sliney munkája:
Közülük egyébként az egyik legérdekesebb már csak hang alapján is Ahsoka, hiszen ha a régmúlt jedijei közé tartozik, az azt feltételezi, hogy az idővonalnak ezen a részén ő bizony már nincs az élők sorában. Dave Filoni már a film megjelenésekor is utalt arra, hogy ez nem feltétlenül fedi az igazságot, abszolút nem tűnik lehetetlennek, hogy A klónok háborúja sorozatban debütált karakter valamelyik élőszereplős sorozatban, vagy akár mozifilmben végül útja végéhez ér. Hiszen végülis senki sem él örökké, akármennyire is ragaszkodjon hozzá az őt megalkotó filmes.
