Brad Pitt ma már kétségtleneül Hollywood egyik legnagyobb neve, de kevésen múlt, hogy a kilencvenes évek közepén végleg kiszálljon a filmiparból. A színész az Armchair Expert podcastban vallotta be, hogy 1994 nyarán teljesen kiégettnek és elveszettnek érezte magát, egy olyan időszakban, amit ő maga "élete leginkább egészségtelen időszakának" nevezett. Miközben sorra jöttek a nagyszabású szerepek és a reflektorfény, Pitt valójában mélyen frusztrált volt, és úgy érezte, hogy a karrierje egy üres gépezetté vált.
Elmondása szerint akkoriban napjai úgy kezdődtek, hogy bongozott, ivott négy jéghideg kólát, de szinte semmit nem evett, miközben egész nap a tévét nézte, különösen az O.J. Simpson-pert.
"Azt kérdezgettem magamtól: mit csináljak most? Merre tovább?"
- idézte fel Pitt.
A fordulat a Hetedik forgatókönyvével jött el, amelyet menedzsere, Cynthia Pett küldött el neki. Először nem nyűgözte le:
"Az első hét oldalt elolvasva azt mondtam: komolyan? A klasszikus öreg zsaru, aki ki akar szállni, meg a fiatal nyomozó, aki a gimis trófeáit nézegeti?"
- mesélte nevetve. Ám Cynthia ragaszkodott hozzá, hogy olvassa végig, majd találkozzon David Fincherrel. Ez az egyetlen találkozó újra felébresztette benne azt a lelkesedést, amit korábban érzett a filmkészítés iránt.
"Ahogy Fincher a filmekről beszélt, olyat még soha nem hallottam. Ott és akkor visszajött bennem a vágy. Újra éreztem, miért akarom ezt csinálni"
- mondta. A Hetedik 1995-ös bemutatója sorsfordító lett: Fincher rendezése mára klasszikussá vált, és Pitt karrierjében is új korszakot nyitott. A sorozatgyilkos története, aki a hét főbűn mentén szedi áldozatait, nemcsak a közönséget nyűgözte le, de Pitt számára is megerősítette, hogy nem a showbiznisz, hanem a valódi, mélyen emberi történetek miatt akar filmeket készíteni.
