Robert Kirkman elég keményen fogalmazott a képregényipar állapotáról, amikor a ComicsPRO 2026-on arról beszélt, szerinte az iparág egyik alapvető problémája az, hogy képtelen továbblépni a régen megalkotott figurákon. A Popverse beszámolója szerint Kirkman azt mondta,
a képregényes világ "eredendő bűne", hogy újra és újra ugyanazokra a karakterekre épít, miközben ezek a hősök is valaha új ötletként indultak.
Példaként Batmant, Pókembert, a Transformerst és az Invincible-t említette, és arra figyelmeztetett, hogy ha az iparág örökké csak a régi nagy nevekre támaszkodik, azzal saját magát tartja vissza.
Kirkman gondolatmenete azért érdekes, mert nem egyszerűen arról beszél, hogy a klasszikus hősök túlságosan dominálják a piacot, hanem arról is, hogy a következő nagy áttörést jelentő figura így sokkal nehezebben születhet meg.
A ComicsPRO-s idézetében külön kiemelte, hogy Batman az 1930-as években, Pókember az 1960-as években, a Transformers az 1980-as években, az Invincible pedig a 2000-es években indult, és mindegyik új ötlet volt a maga idejében. A problémát szerinte nem az jelenti, hogy ezek a figurák sikeresek, hanem az, hogy a piac túlságosan rájuk állt rá, és emiatt kevésbé hajlandó új franchise-okat valóban felépíteni.
A vitát tovább élezte Rob Liefeld (Deadpool alkotója) is, aki a saját podcastjában arról beszélt, hogy szerinte Supermannek ma már "Invincible-problémája" van. Úgy fogalmazott, hogy az a fajta szuperhősös tér, amelyet korábban Superman uralt, szerinte ma már sokkal inkább az Invincible körül formálódik, és a klasszikus figuráknak ehhez alkalmazkodniuk kell.
Kirkman ennél visszafogottabban, de hasonló csapásvonal mentén beszélt, amikor megjegyezte, hogy néha ő maga is lát Invincible-hatásokat az újabb Superman-történetekben. A mostani megszólalásokból így az rajzolódik ki, hogy a képregényipar jelenlegi generációjának fontosabb nevei bátran beleállnak abba a gondolatmenetbe, hogy a "régi nagy kedvencekhez" való görcsös ragaszkodás gátolja az iparág természetes fejlődését.
Én teljesen zárójeles annyit tennék hozzá csak, hogy mindez szép és jó, de amíg az eladási toplistákat kizárólag régi képregények újragondolt változatai (gondolok itt a DC-féle Absolute univerzumra és a Marvel második Ultimate univerzumára) vezetik, akkor elég nehéz az alkotóktól teljesen új, a régi közönségkedvenc hősöktől független sztorikat és karaktereket elvárni.
Ahhoz, hogy az ilyen friss, független megjelenések jól tudjanak teljesíteni, egy, a mostaninál sokkal kíváncsibb, kísérletezőbb olvasóközönségre lenne szükség. De ez egy olyan problémakör, ami totálisan nem csak a képregények világának sajátja, lehetne erről hosszasan beszélgetni a filmek, vagy akár a videójátékok kapcsán is - talán még az utóbbi esetében van a legnagyobb igény és hajlandóság a tényleges újdonságokra.
