Az Egyesült Államokban épp futó legújabb Amazing Spider-Man képregénysorozat aktuális, tizenötödik füzete már az első oldalon más hangulatot üt meg, mint amit a földhöz ragadt, hétköznapi Pókember-történetekben megszoktunk. Joe Kelly új űrfejezete egyre mélyebbre meríti Peter Parkert abba a lelkiállapotba, amelyet a Hellgate elleni megalázó vereség alakított ki benne. A történet központi kérdése most épp az, hogy vajon mihez kezd Pókember egy olyan közegben, ahol nincsenek körülötte azok az emberek, akikhez a legendás felelősségérzete köti, és ahol azt hiheti, senki sem tartja számon a döntéseit.
Ebben a magányos, végtelennek tűnő térben új megvilágítást kapnak Peter belső vívódásai, amelyeket eddig rendszerint May néni és Ben bácsi emlékei tereltek jó irányba. Most azonban ezek a kapaszkodók álomszerű, szinte lidérces jelenetekké foszlanak szét. A vendégrajzoló, Emilio Laiso erőteljes képekben mutatja meg Peter félelmeit. Miközben Peter elrabolt idegeneket juttatja vissza otthonaikba, és titokban továbbra is Xanto Starblooddal edz, abban a hitben, hogy Hellgate legyőzéséhez elkerülhetetlenül erősebbé kell válnia. Ez az együttműködés azonban már önmagában szálka mindenki szemében, hiszen Starblood egy hideg, manipulatív elme, akit Pókember legutóbb épphogy megóvott a társaság haragjától.
A füzet egyik legerősebb mozzanata egy különleges pókruha eredetének felfedése lett. A "jelmez" nem egyszerű technológiai csoda, hanem valójában egy tudatos lény, a technarch Glitch, aki saját akaratáról mondott le, hogy Pókember társává válhasson. A kapcsolatuk pedig most új szintet kap, amikoris Glitch saját magából áldoz fel egy darabot, hogy továbbra is Peter védelmét szolgálhassa.
A legnagyobb fordulat azonban nem ehhez a technológiához, hanem inkább az érzelmekhez köthető. Raelith, a Starblood által egykor elhurcolt és fogságba ejtett idegen, megdöbben azon a fajta önzetlenségen, amely számára igazból teljesen felfoghatatlan. A szemében Peter Parker egy valóságos csoda, egy lény, aki nem önmagáért, hanem másokért él, harcol és hoz áldozatokat. Ez a felismerés lassan, de egyértelműen vonzalommá alakul, és megnyitja az utat egy olyan kapcsolat felé, amelyre Pókembernek sosem lett volna lehetősége a Földön.
Joe Kelly írása végig ügyesen egyensúlyoz az elismerés és a bírálat között, hiszen a kozmoszban Peter ugyanaz az ember marad, akit a nagy erő és a nagy felelősség formált, még ha időnként rossz döntéseket is hoz. A körülötte lévő szereplők pedig ezt a kettősséget tükrözik vissza: míg Mordály (Rocket Raccoon) cinizmusa Peter határait teszteli, Raelith őszinte csodálata újfajta önreflexiót hoz a hős életébe.
Videótesztek, magyarázók, érdekességek, beszélgetések, livestreamek, végigjátszások, magyar feliratos előzetesek.
