Elment az öszöd
Az Elment az öszöd esetében külön kell választani a politikai témát és a filmes megvalósítást. Egy közéleti botrányból, különösen egy ennyire fontos és máig vitatott eseménysorból lehetne erős politikai drámát, szatírát vagy dokumentarista jellegű játékfilmet készíteni. Ehhez azonban nagyon jól belőtt nézőpont, erős dramaturgia és valamiféle világos állítás kell. A film legnagyobb problémája éppen az, hogy sokak szerint ezek közül egyik sincs meg benne elég erősen. A film nem azért került fel erre a listára, mert politikai témához nyúl. A magyar filmben bőven van helye a közéleti indulatnak, a hatalomkritikának, a történelmi vagy politikai újraértelmezésnek. Az Elment az öszöd inkább azért problémás, mert nem tudja filmként megragadni a témáját. A cselekmény nehézkes, a színészi játék sokszor nagyon-nagyon durván túltolt, a film vizuális világa esetlen, a nézőpont pedig nem válik igazán elemzővé vagy meggyőzővé.
Az Elment az öszöd jó példa arra, hogy a fontos téma önmagában nem ment meg egy filmet. Sőt, minél fontosabb a téma, annál nagyobb a vele együtt járó felelősség is. Egy politikai filmnél nem elég felismerhető neveket, utalásokat és indulatokat egymás mellé tenni. Kell hozzá okosan kigondolt szerkezet, mögöttes gondolat, és karaktereken keresztül átélhető konfliktus. Ha ezek hiányoznak, akkor a film nem újabb vitát indít, hanem inkább csak zavart hagy maga után.
Álom.net
Az Álom.net mára önálló fogalommá vált a magyar popkultúrában. Kevés hazai film van, amelyet ennyien ismernek úgy, hogy közben valószínűleg jóval kevesebben látták. Hírneve túlnőtt önmagán, mém lett, hivatkozási pont, visszatérő példa arra, hogyan lehet egy tinifilm minden elemét annyira félrehangolni, hogy abból sajátos rosszfilmes legenda szülessen. És éppen emiatt nem lehet kihagyni egy ilyen listáról. A történet elvileg egy amerikai mintájú középiskolai tinifilm magyar változata lenne, rivalizálással, pomponlányokkal, szerelmi szállal, beilleszkedési gondokkal és az önbizalomról szóló tanulsággal. Csakhogy az Álom.net világa szinte teljesen idegennek hat a magyar valóságtól. Nem az a baj, hogy stilizált vagy túlzó, hiszen egy tinivígjáték nyugodtan lehet az. Viszont a stilizáció mögött nincs saját, működő belső logika. A párbeszédek természetellenesek, a karakterek papírvékonyak, a konfliktusok mesterkéltek, a film pedig úgy próbál amerikai mintákat követni, hogy közben nem tudja hitelesen magyar közegbe helyezni őket.
Az Álom.net azért áll betonbiztos helyen ezen listán, mert nem egyszerűen rossz film, hanem tanulságosan rossz film. Megmutatja, hogy egy műfajt nem lehet pusztán külsőségekből felépíteni. A pompon, a menőnek szánt beszólás, a szerelmi háromszög és a nagy iskolai konfliktus katyvasza önmagában még nem tinifilm. Ahhoz élő karakterek, működő humor és legalább minimális társadalmi hitelesség is kellene.
Kis Vuk
A Kis Vuk valószínűleg azért vált ennyire hírhedtté, mert nem akárminek a folytatásaként született meg. Dargay Attila Vukja a magyar animáció egyik legfontosabb, legkedveltebb klasszikusa. Olyan film, amely több generációnak jelentett közös élményt, és amelynek bája, humora és képi világa nagyon mélyen beépült a magyar nézők emlékezetébe. Ehhez képest a Kis Vuk nem egyszerűen gyenge folytatás lett, hanem sokak szemében szinte mindent félreértett, amitől az eredeti működött. A leglátványosabb gond természetesen az animáció. A film vizuális világa már a bemutató idején is kínosnak hatott, a karakterek mozgása, arckifejezései és környezete nem tudtak természetes, szerethető világot teremteni. De a probléma nem merül ki abban, hogy a film csúnyán öregedett. A történetvezetés is esetlen, a karakterek nem kapnak elég erős ívet, a humor sokszor félrecsúszik, az egész produkció pedig nem találja meg azt az érzelmi egyszerűséget, amely az eredeti Vuk egyik legnagyobb ereje volt. Bemutatója környékén minden idők legrosszabb rajzfilmjei között tűnt fel az IMDb alapján.
A Kis Vuk helye a lista élmezőnyében azért megkerülhetetlen, mert itt nem csak egy rossz filmről beszélünk, hanem egy kulturális emlék sérüléséről is. Ha egy önálló, korábban ismeretlen animáció bukik el, az simán csak kellemetlen. Ha viszont egy olyan klasszikus örökségéhez nyúl rosszul, amelyhez nézők százezrei kötődnek, az már más súlyú csalódás. A Kis Vukban a technikai gyengeség, a rossz dramaturgia és az eredetihez méltatlan hangvétel együtt okozza azt az érzést, hogy ezt a folytatást talán jobb lett volna soha nem elkészíteni.
Holnap történt - A nagy bulvárfilm
A Holnap történt - A nagy bulvárfilm azért lett a lista legeslegbiztosabb szereplője, mert kevés magyar filmnél ennyire nehéz eldönteni, hol ér véget a rossz film és hol kezdődik a mozgóképes kordokumentum. Gerencsér Tamás 2009-es filmje a magyar bulvárvilág legismertebb figuráiból, celebkultúrából, médiaszatírának szánt elemekből és teljesen kaotikus történetvezetésből próbált valamit összerakni. Az eredmény nem egyszerűen gyenge, hanem olyan mértékben szét van esve, hogy szinte már külön kategóriát képvisel. Egyik legnagyobb problémája az, hogy nem világos, pontosan minek szánták. Paródia? Bulvárszatíra? Vígjáték? Önironikus celebfilm? Társadalmi látlelet? Ezek közül valamelyik akár működhetett volna, ha a film tudatosan építi fel a saját világát. Itt azonban inkább az történik, hogy a felismerhető arcok, a harsány helyzetek és a bulvárlogika egymásra torlódnak, de nem állnak össze valódi filmmé. A szereplők gyakran nem karakterek, hanem önmaguk köré épített jelenségek, a jelenetek között nincs elég kötőanyag, a humor pedig sokszor nem poénként, hanem puszta kínosságként, masszív szekunder szégyenként működik csak.
Nem véletlen, hogy a Holnap történt az IMDb-s magyar filmes mélypontok állandó szereplője lett. A HVG egy 2023-as cikkében minden idők legrosszabb magyar filmjeként hivatkozott rá az IMDb-értékelések alapján, a filmes adatbázisok és nézői listák pedig évek óta a hazai rosszfilmes kánon élén tartják számon. Itt szinte minden egyszerre csúszik félre, a történet, a színészi játék, a rendezés, a ritmus, a humor és az önreflexió is. A Holnap történt nem az a film, amelyen egyszerűen csak nem sikerült elég jól dolgozni. Inkább olyan, mintha egy teljes korszak bulvárzaja próbált volna mozifilmmé alakulni, de közben senki nem kérdezte volna meg, hogy ebből tényleg lesz-e nézhető történet. És talán ezért ennyire nehéz elfelejteni.
Ti mivel bővítenétek ezt a listát? Írjátok meg kommentben!
