Bár a jó és elfogadható produkciók mellett egyre több a sajnos meglehetősen gyenge próbálkozás, továbbra is kétségtelen, hogy a képregényadaptációk aranykorát éljük. A Marvel- és DC-univerzumok hősei mellett egyre több független, művészibb vagy kultikus képregény kap kis vagy nagyképernyős feldolgozást. De míg egyes címek többféle adaptációt is megértek, addig vannak olyan alkotások, amelyek még mindig csak a papíron léteznek, pedig ordítanak egy jó sorozat után.
Ebben a cikkben 5 olyan képregénysorozatot mutatunk be, amiből eddig nem készült tévésorozat, de szerintünk nagyon is megérdemelne egy élőszereplős vagy animációs adaptációt. Minden címnél részletesen kifejtjük, miért lenne érdekes és aktuális választás, és elképzeljük azt is, hogyan működne sorozatként.
Saga (Image Comics)
A Saga a modern képregény egyik legnagyobb mesterműve, és talán az egyik legfájóbb hiányossága a sorozatiparnak, hogy eddig még nem adaptálták. Brian K. Vaughan és Fiona Staples közös munkája egy elképesztően gazdag világba kalauzol, ahol sci-fi és fantasy határai elmosódnak, miközben a középpontban egy nagyon is emberi történet áll: egy család, amelyet két különböző, háborúban álló faj szülöttei alapítanak, és amely a túlélésért küzd egy ellenséges univerzumban. A történet elbeszélője maga a gyermek, Hazel, akinek születése már önmagában szimbóluma a békének, és akinek felnövése során az olvasó is végigjárja az univerzum sokszínű, gyakran veszélyes tájait.
Sorozatként a Saga egy grandiózus űropera lehetne. Az univerzum mérete, a karakterek sokfélesége és a politikai, érzelmi komplexitás mind olyan elemek, amelyek epizodikus formátumban még mélyebben kibontakozhatnának. Képzeljük el úgy, mint egy HBO vagy Amazon Prime széria, ahol a látványos bolygókon túl a fókusz mindig a karaktereken, a döntéseiken, az árulásokon, veszteségeken és reményeken van. Az adaptáció kihívása természetesen a vizuális stílus hűséges visszaadása lenne, Staples szürreális, mégis bensőséges világa nagy igényeket támasztana a CGI- és díszlettervezők felé.
De talán épp ezért lenne fontos. A Saga nem csak egy újabb űrkaland: olyan mélységekbe merül az identitás, az elfogadás, a társadalmi szerepek és a szeretet kérdéseiben, amelyeket kevés sorozat mer vállalni. Ráadásul egyszerre képes humoros, gyengéd, sokkoló és szívfacsaró lenni, gyakran egyetlen képregényoldalon belül. Egy jól elkészített adaptáció nemcsak a képregény rajongóinak tenne örömet, de új nézőket is meghódíthatna, akik eddig talán idegenkedtek a képregények világától.
Monstress (Image Comics)
A Monstress az utóbbi évtized egyik legkülönlegesebb képregénye, amely első pillantásra megbabonáz a gyönyörű, részletgazdag látványvilágával, majd fokozatosan magába ránt egy komplex, nőközpontú fantasy-politikai eposzba. Marjorie Liu írása és Sana Takeda keleties, art deco hatásokat mutató rajzai olyan világot teremtenek, amely egyszerre ismerős és idegen: háborúk, mágia, vérvonalak, istenszerű lények és titkos társaságok fonódnak össze benne.
Maika Halfwolf, a főszereplő egy erőteljes, de megtört hősnő, akinek testében egy ismeretlen, ősi entitás lakozik. A karakter nem klasszikus értelemben vett "szerethető" figura: dühös, bizalmatlan, gyakran brutális, de éppen ezek a rétegek teszik igazán emberivé. A történet során nemcsak a saját múltja darabkáit próbálja összerakni, hanem a világ egymással harcoló frakcióinak sűrűjében is lavíroznia kell, miközben egyre inkább megérti: nemcsak róla van szó, hanem a világ jövőjéről.
A Monstress tökéletes alapanyag lenne egy sötét hangulatú, animációs sorozathoz. A Netflixen vagy az HBO Maxon futó produkcióként egyértelműen a Castlevania vagy Arcane nyomdokain haladhatna, de saját, egyedi látványvilága kiemelné a mezőnyből. Az animáció nemcsak a világ gazdagságát tudná jobban visszaadni, de lehetőséget adna az álomszerű, gyakran brutálisan kegyetlen jelenetek stílusos megjelenítésére is. A sorozatban óriási potenciál lenne: egyszerre kínálna vizuális gyönyörűséget, mély karakterdrámát és társadalmi-történelmi allegóriát.
Fables (DC/Vertigo)
Képzeld el, hogy Hófehérke, a Nagy Gonosz Farkas és a repülő szőnyeg mind ugyanabban a New York-i kerületben élnek. Titokban, száműzve a saját mesebeli világaikból, amelyet egy ismeretlen, könyörtelen ellenség uralma alá hajtott. A Fables pontosan ezt a kiindulópontot ragadja meg, majd kibont egy több száz részes, politikával, intrikával, személyes tragédiákkal teli világot. A sorozat különlegessége abban rejlik, hogy a jól ismert karaktereket teljesen új, sokszor sötétebb és összetettebb színben mutatja be.
A Fables lehetne a következő nagy noir-fantasy dráma. Egy olyan sorozat, amely egyszerre idézi meg A Vaják varázslatos világát és a True Detective sötét realizmusát. Élőszereplős adaptációként a Hófehérke és Bigby Wolf (a farkas) közti kapcsolat lehetne az érzelmi mag, miközben egy-egy évad a "mesések" újabb frakcióját vagy múltbéli titkait hozná felszínre. Az HBO vagy a Netflix könnyedén formálhatná kultikus sorozattá, különösen, ha nem riadnak vissza a politikai és erkölcsi dilemmáktól, amelyek átszövik a történetet.
És hogy miért lenne jó? Mert a Fables a régi ismerősségre épít, mindenki ismeri a karaktereket, de rögtön el is idegeníti őket, ezzel gondolkodásra késztet. A történet azt kérdezi: mi történik a mese után? Hogyan élnek ezek a figurák a bukás után, új világban, új szabályok szerint? Ráadásul tematikájában is meglepően aktuális: menekültkérdés, identitásválság, politikai széthúzás, ezek mind olyan témák, amelyek tökéletesen rezonálnának a mai közönséggel.
B.P.R.D. (Bureau for Paranormal Research and Defense) (Dark Horse)
A B.P.R.D., vagyis a Paranormális Kutatások és Védelem Hivatala a Hellboy-univerzum egyik legizgalmasabb, legtágasabb szelete. Míg Hellboy maga már kapott filmeket, nem is egyet, addig az őt körülvevő csapat, és a világukba ágyazott mitológia alig került reflektorfénybe. A B.P.R.D. képregénysorozat épp ezt a világot mélyíti el: régi istenek, földalatti kultuszok, világvége-próféciák és mutáns ügynökök bonyolult hálója alkotja azt a háttérvilágot, ami önálló szériáért kiált.
Sorozatként a B.P.R.D. egy remek keveréke lehetne az X-akták, A rejtély (Fringe) és az Odaát (Supernatural) elemeinek. Epizodikus struktúrában működhetne: minden részben egy új paranormális jelenséget vizsgálna ki a csapat, miközben a háttérben egy nagyobb mitológia, egy világméretű összeesküvés is kibontakozik. A karakterek - Liz Sherman, Abe Sapien, Johann Kraus - mind mély múlttal, traumával és különleges képességekkel rendelkeznek, így nemcsak az akció, de a karakterdráma is hangsúlyos lehetne.
A sorozat erőssége a hangulat lenne. Mike Mignola gótikus, árnyékokkal teli világa kiválóan átültethető a képernyőre, különösen, ha bátran nyúlunk a horror és misztikum eszköztárához. Ez egy olyan széria lehetne, ami egyszerre ijesztő, látványos és érzelmileg is megmozgat. És mivel nem szükséges közvetlenül kapcsolódnia Hellboy karakteréhez, egy teljesen új nézői bázis számára is befogadható lehet.
Nextwave: Agents of H.A.T.E. (Marvel)
Ha valaha is szükség volt egy képregényre, ami teljesen kiforgatja a szuperhősök világát, akkor az a Nextwave. Warren Ellis anarchikus, punk szellemű írása és Stuart Immonen lendületes rajzai olyan képregényt eredményeztek, amely egyszerre imádja és gyűlöli a Marvel-univerzumot. A főszereplők (elfeledett vagy peremre szorult hősök) egy titokzatos, abszurd ügynökségnek dolgoznak, és olyan ellenfelekkel csapnak össze, mint például egy hatalmas brokkolifejű szörnyeteg vagy éppen zombivá változott Elvis-imitátorok hadserege.
A Nextwave nem veszi komolyan magát , de éppen ettől működik. És ettől válna tökéletesen alkalmassá egy felnőtteknek szóló, R-besorolású sorozatra. Egy animált vagy élőszereplős formában a Harley Quinn-széria vagy a The Boys hangulatához hasonlóan groteszk, mégis szerethető produktum jöhetne létre. A karakterek közti dinamika, az állandó metahumor és a Marvel-klisék kifigurázása olyan üde színfolt lehetne a jelenlegi adaptációk között, amelyet a nézők újra és újra idéznének.
Ami pedig a legfontosabb: a Nextwave nem csak paródia. Mélyen ott van benne a műfaj szeretete, és az a fajta kritikai önreflexió, ami segíthet a nézőknek újra megszeretni a kissé túltelített szuperhősös mezőnyt. Egy bátor stúdióval ez a sorozat lehetne a következő kultklasszikus.
Videótesztek, magyarázók, érdekességek, beszélgetések, livestreamek, végigjátszások, magyar feliratos előzetesek.
Ezek a képregények nemcsak látványosak, hanem tartalmilag is gazdagok. Egyik sem "egyszerűen csak" egy szokványos szuperhős-történet: van köztük költői családi dráma, noir politikai thriller, mitológikus fantasy vagy épp agyament akcióparódia. A streaming-platformok korában, amikor a tévésorozat nem "kisebb" műfaj, mint a mozi, ezek az adaptációk képesek lennének maradandó élményt nyújtani. Üzenjünk hát a stúdióknak: itt az ideje, hogy ezek a történetek is kikerüljenek a lapokról a képernyőkre!
