Emlékeztek még Marvel Moziverzum harmadik fázisára? Tudom, nem tegnap volt, de gyorsan pörgessük vissza az időt: olyan kultikussá vált filmeket kaptunk ekkor, mint az Amerika Kapitány: Polgárháború, ami erősen megalapozta Anthony és Joe Russo jövőjét a stúdiónál, így azt is, hogy még ugyanezen a fázison belül lezárjanak egy hatalmas történeti egységet a Végtelen háború és a Végjáték párosával. Ugyancsak ebben az időszakban kaptuk meg az első Doctor Strange filmet, a harmadik fázis része volt az első és második MCU-s Pókember mozi, a Marvel Kapitány, és bizony az a Fekete Párduc is, amely Oscar-jelölést és világszerte több mint egymilliárd dolláros bevételt zsebelt be.
Akik korábban nem kötöttek szorosabb ismeretséget a Marvel Comics kiadványaival, és azon belül is Black Panther, azaz Fekete Párduc történeteivel, azok innen tudhatták meg, hogy ebben képregényes univerzumban létezik egy titokzatos afrikai ország, Vakanda, ami a külső szemlélőnek egy aprócska, szegény nemzetnek tűnik, viszont igazából a világ legdurvább tech-nagyhatalmát tisztelhetjük benne, ugyanis csak és kizárólag itt lelhető fel a föld legértékesebb fémje, a vibránium. Vakanda fontos szerephez jutott az említett két Bosszúállók filmben is, 2022-ben pedig a Fekete Párduc második része zárta az új, immár Multiverzum Saga névre keresztelt törénetfolyam első felvonását, az MCU negyedik fázisát. Hosszú idő eltelt tehát azóta, hogy utoljára találkoztunk volna a vakandaiakkal, ezt orvosolja a Disney+-on most bemutatott Eyes of Wakanda, avagy Wakanda szemei animációs antológiasorozat.
És mielőtt részletesebben értekeznénk arról, hogyan sikerült a széria, engedjetek meg egy apró hisztirohamot: mi a jó égért nem lehet konzekvensen eldönteni, hogyan is írjuk Vakanda nevét? Én speciel azért teszem ezt sima V-vel, mert eddig a világon mindenhol így szerepelt, és bármennyire is kaotikus az idegen nyelvű országnevek magyar átirata, alapvetően azért az szokott a megfejtés lenni, hogy ha nem latin ábécét használ egy adott nemzet, akkor magyar kiejtés szerint írjuk az adott ország nevét. Ez olyannyira így van, hogy még a Wakanda szemei sorozat hivatalos magyar feliratában, illetve az egyes epizódok leírásaiban is Vakanda szerepel, ezzel szemben a sorozat címében ott virul a W. Nem értem, nagyon zavar, és ezt ki kellett adnom magamból. De nyugalom, én vagyok valószínűleg csak ennyire fura fiú, engem istentelenül fel tud cseszni A Sith-ek bosszúja, ami egyrészt sith, másfelől a th-hoz nem kell kötőjellel csatolni a toldalékot, szóval helyesen A sithek bosszúja lenne. Dínó tesóról már nem is beszélve, ami helyesen Dinó. Rendben, tényleg befejeztem és bocsánat.
Szóval Wakanda szemei! A sorozat négy, különböző történelmi korszakban játszódó történetet mesél el, mindegyikben egy-egy vakandai "vérebet" követve, akik a világban portyázva igyekeznek visszaszerezni az ország elveszett ereklyéit. A vérebek, avagy a Hatut Zeraze koncepciója nem újdonság, eddig is hallottunk ezekről a beépített ügynökökről, akik olykor hosszú évekre távol vannak a hazájuktól, és teljesen beolvadnak más nemzetekbe azért, hogy egyszer haza tudják vinni a Vakandából ilyen vagy olyan módon kikerült vibrániumot.
Az első epizód egy bukott Dora Milaje harcosról szól, aki az Oroszlán néven ismert renegát vezető ellen küzdve próbálja visszaszerezni becsületét. A folytatás a trójai háború idejébe repít, ahol egy vakandai harcos Akhilleusz és Odüsszeusz oldalán vívja küzdelmét, egy mély érzelmekkel és tragédiával átszőtt történetben. A harmadik rész a rajongók kedvence lehet, hiszen visszahozza a képernyőre az egyik rég látott Marvel-hőst, Vasöklöt, látványos harcjelenetekkel és friss megközelítéssel, de persze ez egy nagyon más Vasököl lesz, mint akit anno a Netflix tévésorozatából megismerhettünk, lévén más korszakban járunk. Aztán jön maga a finálé, ami sajnos egy, a korábbi három résznél jóval gyengébb epizód, túlzsúfolt időutazós története kevésbé illeszkedik az MCU korábbi logikájába, így kissé összecsapottnak hat. És amikor azt írom, hogy kevéssé illeszkedik, akkor egészen konkrétan gondoljatok arra, hogy torkon hányja a Végjátékban lefektetett alapjait az időutazásnak. Ettől függetlenül nem szabad elvitatni, hogy vannak a minisorozatnak pozitív erényei is, még ha nem is egy világmegváltó történet - nem is szeretne szerencsére az lenni.
A Wakanda szemei ereje éppen abban rejlik, hogy kisebb tétekre koncentrál, mégis ügyesen (vagy helyenként ügyesen) gazdagítja a Marvel világát. Nem próbálja erőltetetten összekapcsolni az epizódokat, hanem apró részletekkel, vagy épp korábbról visszatérő ereklyékkel és szereplőkkel teremti meg az egységet. A sorozat rövidsége ugyanakkor érezhetően visszafogja a kreatív kibontakozást. Négy rész kevés ahhoz, hogy kialakuljon egy következetes hangvétel, vagy igazán mélyen feltárja a Hatut Zeraze történetét. Így az első évad inkább ízelítőnek tűnik, mint kerek, összefüggő évadnak.
A vizuális világ kifejezetten mutatós, a különböző korszakok és kultúrák bemutatása friss színt hoz, még ha az animáció néha kissé darabos is. A Studio AKA elegáns, szépiaárnyalatú főcíme, az Axio Animation dinamikus, fényekkel és színekkel teli képkockái, valamint Craig Elliott és August Hall művészeti irányítása igazi képeskönyvszerű látványt teremt. Szinte minden epizódban akad olyan jelenet, amely miatt érdemes megállítani a lejátszást, hogy a háttér részleteit is ki lehessen élvezni. A hangulatot Hesham Nazih epikus zenéje emeli új szintre, amely méltó Vakanda örökségéhez - neki korábban a Holdlovag tévésorozat soundtrackjét köszönhettük.
A Marvelnek most nagy szüksége van az ilyen rövidebb, önálló történetekre, amelyek nem fárasztják ki az univerzumot és annak nézőit, mégis izgalmas új rétegeket adnak hozzá a nagy egészhez. A Wakanda szemei pedig pont ilyen: egyszerre könnyen befogadható, mégis egy különlegesnek mondható utazás, amely ráébreszt, miért is szerettünk bele olyan sokan Vakandába a kezdetekkor. Rövidsége ellenére gyönyörű, sodró és izgalmas kaland ez, amely remek felvezetés lehet a következő Fekete Párduc-film előtt.
