Azt hiszem, hogy az átlagos kritikusoknál egy picit kevesebb türelmem van a felesleges folytatásokhoz és ezért ezekre a filmekre általában más is megy el a szerkesztőségből, de most úgy alakult, hogy a Szemfényvesztők harmadik epizódját végül én néztem meg. Hiba volt.
Két óra hatalmas érték az életemben, és azt gondolom, hogy a tietekben is, ezért ha valami lefoglalja ezt az időt, akkor azzal kapcsolatban jogos elvárásaink lehetnek. Egy popcornmozi harmadik felvonásától, amire majdnem tíz év volt rávenni a stúdióját nyilván nem vártam különösebben sokat, de van abban valami simogató irónia, hogy az illuzionistákról szóló film nem tudja fenntartani az illúzióját annak, hogy ez film nem csak azért készült, hogy a Lionsgate jobb napokat is látott IP-jét valahogy átcsempéssze egy fiatalabb színészgeneráció zsebébe.
Kicsit igazságtalan, hogy a lusta folytatások miatt bennem felgyülemlett fáradt düh a Szemfényvesztők 3-on csattan, hiszen semmivel sem rosszabb ez, mint a Jurassic World: Újjászületés, a MEGAN folytatása vagy az új TRON, egyszerűen csak teljesen felesleges és a leggagyibb bűvésztrükkel ellentétben - majdnem - teljesen kiszámítható. Azért szomorú ez, mert egyébként potenciál az lenne benne, a sztori megfelelően csavaros, az újonnan behozott karakterek érdekesek és a régieket is jó viszontlátni, viszont ahhoz, hogy ezek bármelyike működhessen, urambocsá' kitűnhessen, kellett volna köré egy úgynevezett film. Hirtelen nem is igazán tudok még egy olyan franchise-t mondani, ami ennyire elpocsékolja az alapanyaghoz mérten végtelenül túlképzett színészgárdáját.
Tudjátok, a karakteralkotás kapcsán van az a mondás - vagy szabály -, hogy "mutasd, ne mondd", ami egy tök jó módja annak, hogy hihető, múlttal, gondolatokkal, célokkal és érzelmekkel teli emberekkel töltődjék meg egy történetet. Akár még azt is látványosabbá teheti, ha ezek a szereplők esetleg a film végére többek vagy mások lesznek, mint amikor a film elején bemutatják őket. Ezt nagyon ügyesen kerülve, a Szemfényvesztők 3 összes karaktere pontos leírást ad a saját vagy épp mások múltjáról, elmesélik a céljaikat és motivációikat, ha pedig valamelyikükben egy unikornissóhajtásnyi változás is áll be, akkor valaki rögtön ott terem és rámutat, hogy "ó, de hiszen te korábban ezt máshogy gondoltad", nehogy a kedves néző esetleg összezavarodjon.
Olvastam nemrégiben egy cikket a "másodlagos képernyőre" gyártott tartalmakról. A legenda szerint a Netflix visszadobott egy produkciót azzal az indokkal, hogy nem elég "second screen", ami alatt azt értették, hogy túl bonyolult ahhoz, hogy a kedves néző telefonozás vagy teregetés közben követni tudja a cselekményt. A gyakorlatban ez úgy néz ki, hogy a színészek valamilyen leírást adnak arról, hogy éppen mi történik, mi zajlik bennük, illetve persze a karaktereik sem különösebben bonyolultak, vagy mennek olyan fél szemmel feldolgozhatatlan változásokon, amik miatt esetleg vissza kellene tekerni. Miközben olvastam a cikket - és temettem magamban a modern filmgyártást -, azon gondolkodtam, hogy pont az hiányzott nekem a Ragyogásból, hogy Mrs Torrance egyetlen egyszer sem vokalizálta, hogy szerinte a férje esetleg szép lassan megőrül a kísértetjárta hegyvidéki hotelben, hanem csak nézett ijedten meg összevissza színészkedett.
Ja, igen, a Szemfényvesztők 3. Szóval a film világában is körülbelül tíz évvel az előző - szintén elég felejthető - Szemfényvesztők 2 után járunk, a Lovasoknak nyoma veszett és a készítők bemutatnak minket három fiatalnak, akik többé-kevésbé a lábnyomaikban járva bűvész-robinhoodolják a techbrókat a showjukkal. A három ígéretes karaktert, három tehetséges színész játssza, egyikük például az a Dominic Sessa, aki a zseniális Téli szünetben nyújtott alakításával egy életre beírta magát a szívembe. Sajnos a forgatókönyvíróktól egyikük sem kapott esélyt arra, hogy a papírvékonyra írt karakterekből bármit is kihozhassanak, inkább csak azért voltak ott, hogy egy esetleges siker után legyen kinek átadni a stafétát, illetve az "öreg lovasokkal" szembeállítva őket megteremtődjön az úgynevezett humor.
A Lovasokkal talán még jobban elbántak, pedig ott már volt is mire építeni, illetve volt is miből, hiszen Dave Franko mellett három színész alakítja őket, akikre rá lehet bízni dolgokat. Az elmúlt tíz év történéseit és a tragikus feloszlásuk történetét pár tőmondatban elmesélik egymásnak, majd a személyes ellentéteken és a közös traumán azonnal átlépnek, amikor elérkezett a következő jelenet ideje. Ketyeg az óra, fogy a popcorn, nincs idő mindent - vagy valamit - megmutatni.
Az aktuális ellenséget a Holtodiglanért (Gone Girl) Oscar-díjra jelölt Rosamund Pike alakítja, aki egyébként tényleg mindent megtett azért, hogy kihozzon valamit a rajzfilmgonoszra írt Veronica Vanderberg karakteréből, még egy nehezen azonosítható akcentust is felvett a szerep kedvéért. Pike egy végtelenül tehetséges színésznő, bizonyára meg tudta volna jeleníteni Veronica karakterében az árnyalatokat, de láthatóan a készítők oldaláról erre nem volt igény. Veronika gonosz és kész, az első jelenetben pont annyira, mint az utolsóban, utálni kell és kész.
Ezek a hiányosságok azért is annyira zavaróak, mert a film története és benne lévő csavarok kifejezetten ötletesek, csak nagyon hamar az érdektelenségbe fullad mindenki, akivel történnek. A filmes varázslattal felturbózott "valódi" varázslat működik és mindig nagyon látványos, illetve Eisenbergben és Harrelsonban is néha felizzik az a szikra, ami váratlan sikerré tette az első filmet, de összességében pont azt a mellékképernyős élményt adja, ami kiábrándító a főképernyőn.
Őszintén nem a ti kedveteket akarom elvenni egy random mozis estétől - mert arra igazából még jó is -, hanem a stúdiók kedvét attól, hogy az alsó fiókban talált IP-ket a lehető legkisebb energiabefektetéssel próbálják újraéleszteni. Értem, hogy a bűvésztrükknek alapvető része, hogy jóhiszeműen hülyének nézi a befogadóját, de aztán jó esetben jön a presztízs - mármint nem a Szemfényvesztőkkel köszönőviszonyban sem lévő csodálatos film, hanem a bűvésztrükkök utolsó felvonása -, ami ámulatba ejt, vagy legalábbis hangosabban fújod ki a levegőt, amikor meglátod.
A Szemfényvesztők 3 ezzel szemben viszont unottan itt-a-piros-hol-a-pirosozik a Blaha aluljáróban.
