A Stuart az univerzum ellen egy nagyon furcsa sorozat, aminek az ötletével a sitcom legenda, Chuck Lorre már majdnem egy évtizede játszik, de valahogy csak most jutottak el odáig, hogy megcsinálják. Ez nem az a tipikus zöldlámpás projekt és amikor Lore-ral és a stábbal beszélgettünk, akkor még ő maga is viccesen megjegyezte, hogy a kezdeti elutasítások után valójában csak annyi kellett a sikerhez, hogy a stúdiót közben eladják egy párszor.
A Big Bang Theory "What if"-je ugyanis egy kifejezetten kockázatos vállalás, aminek a sikere valójában azon múlik, hogy nemhogy emlékszel, de annyira szeretted a majd' tízéves sikersorozatot, hogy még a szekunderszégyen mezsgyéjén egyensúlyozó, gyakran túlszaturált háttérkarakterekkel is megnéznél spin-offot. Vagyis még egy spin-offot.
Az Agymenőket ugyanis követte két testvérsorozat, amik nem távolodtak el különösebben az eredeti széria világától, sőt, inkább csak hasonló módon hozzápakoltak némi lore-t. Az ifjú Sheldon a címszereplő gyerekkorát mutatta be, a Georgie és Mandy első házassága pedig Sheldon bátyjának családi életét vitte tovább.
A harmadik spin-off, a Stuart az univerzum ellen azonban belekever egy kis LSD-t a receptbe és egy olyan multiverzumos kalandot rak le elénk, amiről Chuck Lorre meg van győződve, hogy a Big Bang eredeti sztárjai imádnának vitatkozni.
A premissza alapján valószínűleg el tudjátok már helyzeni, hogy mennyire veszi magát komolyan a sorozat. Szóval Kevin Sussman karakterével egy alternatív idősíkból érkező Stuart közli, hogy Sheldon és Leonard egyik szerkezete egy instabil multiverzumot hozott létre, a valóságok összeomlását pedig valami miatt csak ő akadályozhatja meg. A küldetéshez az anyasorozat több - egy spin-offra könnyedén berántható - karaktere is csatlakozik, de ezek közül csak Denise, Bert és Barry Kripke nevét lőném le, mert vannak még olyan visszatérők, akiket meglátva majd visszafogott izgalommal lököd oldalba a kanapén mellett ülő embert, hogy 'te, ez az az ember, abból a másikból', és ezt az élmény nem akarom elrontani neked.
A Big Bang Theory alkotói, Chuck Lorre és Bill Prady mellé ezúttal a több X-Men-filmen és a Ready Player One-on is dolgozó is Zak Penn csatlakozott, amire elsősorban azért volt szükség, mert a Stuart az univerzum ellen nem egy átlagos sitcom, hanem egy warner-világokon átívelő multiverzumos sci-fi is. A mittudományos fantasztikus humor nagyrészt egyébként működik, a furcsa kis csapat zombikkal, óriási rovarokkal, mindenféle disztópiával és klasszikus fantasztikus történeteket kiforgató univerzumokkal találja szemben magát, ahol a készítőknek bőven volt lehetőségük vicces, vagy éppen bizarr pillanatokat teremteni. Ezen segít az új egykamerás formátum és a felnőtteknek szóló korhatár is, ami - a szó legjobb értelmében véve - ízléstelenebb humort enged meg a készítőknek, de legalábbis sokkal szabadabbat, mint amit az Agymenőkben láthattunk.
A multiverzumos alapötlet segítségével az írók minden epizódban tiszta lappal indulnak, ami egyrészt szuper, hiszen a karaktereket oda teszik, ahova csak szeretnék (amit láthatóan nagyon élveznek is), másrészt viszont a karakterfejlődésnek nem sok hely marad. Pedig ha a Big Bang egypálcikás karaktereinek valamire igazán szükségük lenne, az legalább egy ívecske, ami kiemeli őket abból az egyetlen dimenzióból, amibe az anyasorozat belekényszerítette őket.
Többször látszik, hogy a sorozat megpróbál mélységet adni némelyiknek, Kripke például tisztába kerül a saját visszataszító természetével, és valahol Stuart is rájön, hogy valójában nem hős akar lenni, hanem csak boldog Denise-szel, még ha ezt kapcsolatot nem is sikerül különösebben ízlésesen tálalni. Kicsit azt éreztem, hogy a Warner ugyan bizalmat szavazott ennek a sorozatnak, de ez inkább szól az IP-ről és a készítőkről, semmint a karakterekről, mert valójában nekik van a legkevesebb terük lélegezni. A hangsúly a világépítésen van, amit egyébként jól is csinál a sorozat, de az alig 15-20 perces részekben sem a színészeknek, de néha még a vicceknek sincs ideje kibontakozni.
Mindettől függetlenül a Stuart az univerzum ellen egy szerethető sorozat, ami egyébként üdítően bátor az átlagos spin-offokhoz képest. Kicsit olyan ez a Big Bangnek, mint a The Office-nak a The Paper. Nem egy instant átütő siker, kicsit keresi a helyét az eredeti árnyékában, és azokban a pillanatokban lesz igazán jó, amikor mer önmaga lenni.
A tízrészes első évadot az HBO Maxon tudjátok majd nézni, az új epizódok hetente érkeznek.
