'Reggelt...
Kellemes csütörtök délelőttöt minden kedves olvasónak! A helyzet az, hogy balga fejjel tegnap este úgy szédültem be az ágyba, hogy még az órát se voltam képes beállítani. Ergo most nem keltem fel időben, úgyhogy előadásra már be se megyek ezúttal. Helyette itt vagyok csak most, csak Nektek, hogy hozzam a híreket. Meg a vicc:
| Az egyik utas megkérdi a kalauzt a vonaton: - Elnézést, meg tudná nekem mondani, mikor érünk a Victoria állomásra? - Egy óra múlva, de sajnos a vonat nem áll meg ott! - mondja a kalauz. - Úristen! Pedig nekem nagyon fontos ügyem van Victoriában, muszáj ott leszállnom! A kalauz gondolkodik, majd előáll egy javaslattal: - Nézze uram! Sajnos nem állíthatom meg a vonatot bárhol, de tudok szólni a vezetőnek, hogy lassítson le. Ketten kilógatjuk, ekkor maga elkezd szaladni a levegőben. Amikor már elég gyorsan fut, akkor letesszük, így nem fogja magát megütni, mert a sebessége akkora lesz, mint a vonaté. Így is tesznek. Amikor a vonat Victoria állomáshoz ér, lelassítanak, kitartják az utast, aki elkezd futni a levegőben. Ekkor lerakják, emberünk cipői füstölnek, de nem esik el. Elkezdi a lassítást, ám az utolsó kocsiból kinyúl egy vaskos kéz és felrántja, a következő szavak kíséretében: - Ember, marha nagy szerencséje van, hogy itt vagyok! Nem tudta, hogy a vonat nem áll meg Victoriában? |