Képtelenség a zenéről objektíven beszélni, lehet úgy tenni, mintha eltartott kisujjal sznoboskodva tényszerűen rakosgathatnánk polcokra az élményeket, de ízlésről vitatkozni olyan lehetetlen, mint építészetre táncolni. A lényeg az, hogy a kétszeres Oscar-díjas argentin zeneszerző, Gustavo Santaolalla sokakban (köztük bennem is) mély nyomot hagyott azzal az egyedi zenei atmoszférával, amely tovább mélyítette az amúgy sem habkönnyű The Last of Us drámai hangulatát.
Nem véletlen, hogy az ember kellemesen beleborzong, amikor meghallja a The Last of Us Part II zene első hangjait, a főcímdal egészen hasonló motívumokkal és hangzással dolgozik, pontosan olyan, amilyet elképzeltem volna ennek. Hallgassátok meg, szerintem megéri!
Most mondja valaki, hogy a zenét hallgatva nem kezdte el még jobban várni a játékot...
