Paul W.S. Anderson újra elővette a Resident Evil-filmek körüli egyik legnagyobb vitát, és elég határozottan meg is magyarázta, miért nem akarta szóról szóra vászonra vinni a játékokat. A rendező szerint egy egyenes adaptáció már az első percekben kinyírta volna a feszültséget, mert a rajongók pontosan tudták volna, ki áruló, ki mikor hal meg, és hol jön a következő fordulat. Anderson egy hosszabb beszélgetésben arról mesélt, hogy a Resident Evil 1 és 2 után szinte megszállottja lett a szériának, és azonnal filmet akart csinálni belőle. Nemcsak maga a játék fogta meg, hanem az is, hogy szerinte eleve erősen filmes ihletésű volt az egész, benne George Romero zombifilmjeinek hangulatával, a második részben pedig John Carpenter hatásával. Emiatt úgy érezte, hogy ezt a világot könnyebb lehet átültetni mozira, mint sok más játékot.
A kulcspont viszont nem az volt, hogy mennyire ismeri az alapanyagot, hanem az, hogy mit kezd vele. Anderson szerint a horror akkor működik igazán, ha a néző nem tudja előre, mi fog történni. Ha a film egyszerűen a legelső játék történetét követi, akkor a rajongók már bemenetelkor tisztában vannak a nagy titkokkal, például Wesker szerepével vagy több fontos karakter sorsával. Ezt egy Alien-párhuzammal írta le, nagyjából úgy, hogy képzeljük el, milyen lenne a film, ha valaki a vetítés előtt elmondaná, hogy végül csak Ripley marad életben. Technikailag ugyanazt a történetet kapnánk, de a hatása már nem lenne ugyanaz.
Ezért találta ki azt, hogy a mozis Resident Evil inkább egy új fejezet legyen ugyanabban az univerzumban, ráadásul egyfajta előzményként. Az eredeti elképzelés szerint a film a Resident Evil Ground Zero címet kapta volna, és azt mutatta volna meg, hogyan robban ki a katasztrófa, mi az a konkrét esemény, amit a játékok sokszor inkább csak sejtetnek. Anderson szerint játékosként pont ez érdekelte a legjobban, vagyis nem az, hogy újra végignézze ugyanazt a sztorit, hanem hogy lássa a nulladik pontot.
A cím végül a 2001. szeptember 11-i terrortámadás után került le a tervről. Anderson felidézte, hogy épp helyszínbejárásra utazott Torontóba, és a gépe az egyik utolsó járat volt, amely még felszállt New Yorkból a légtér lezárása előtt. Mire landolt, már minden erről szólt, a forgatás előkészítése is felborult, és a Ground Zero alcím nyilván azonnal vállalhatatlanná vált az új jelentéstartalom miatt.
A rendező egy másik érdekes ponton is megvédte a filmsorozatot, amikor arról beszélt, hogy szerinte a Resident Evil mindig is politikusabb volt annál, mint amennyire sokan emlékeznek rá. Úgy látja, az Umbrella nem pusztán gonosz cégként működött, hanem a vállalati korrupciótól és a hatalommal összefonódó rendszerektől való félelmet testesítette meg, miközben a zombihorror alapvető rétege is az individualitás elvesztéséről szól. Lehet ezen vitatkozni, és nyilván Anderson a saját filmjeit is igyekszik kicsit fényezni, de az biztos, hogy nem egyszerű iparosmunkaként beszél a Resident Evilről, hanem egy tudatosan felépített irányként.
Abban pedig nehéz nem igazat adni neki, hogy a 2002-es első Resident Evil legalább tényleg megpróbált önálló filmként működni, nem pedig jelenetről jelenetre kipipálni egy már ismert játéktörténetet. Lehet szeretni vagy utálni Anderson megoldásait, de az érve logikus, a horror erejét tényleg könnyű elveszíteni, ha a néző már előre ismeri minden titkát.
Hírek, érdekességek, tippek, ajánlók, unboxing, hardveres videók, minden, ami 1-2 percbe belefér. Kövess minket TikTokon is!
