Régóta pihenő franchise-ok, amiket érdemes lenne újraéleszteni 2. rész

Kane & Lynch

Legutóbbi megjelenés: Kane & Lynch 2: Dog Days (2010)

2007-ben egy egykori zsoldos és egy halálraítélt gyilkos átküzdötte magát a fél világon, egy seregnyi rendőrön és még több rendőrön, nem egyszer megmentve egymás életét, noha a kapcsolatot, ami köztük volt, mindennek lehetett nevezni, csak épp barátságnak nem. A Hitman szériáról elhíresült IO Interactive Adam 'Kane' Marcus és James Seth Lynch személyében nem éppen tipikus hősökkel ajándékozta meg a kooperatív móddal is felvértezett lövöldékre fogékony játékosokat. Mindketten gazemberek, akiknek rács mögött lenne a helyük, ám akikkel szembekerültek, még náluk is nagyobb rohadékok voltak, így végső soron nem esett nehezünkre azonosulni velük.

Míg a 2007-es Kane & Lynch: Dead Men egy fordulatokban gazdag, erőszakos bosszúdráma volt kétféle lehetséges befejezéssel, a teljes egészében Sanghajban játszódó Dog Days szerényebb léptékben folytatta tovább kettejük történetét, miközben imbolygó, dokumentumfilmes hatást keltő kamerát használt és feljebb tekerte a brutalitást. A duónak az egyik jelenetben konkrétan összeszabdalva, meztelenül kell menekülnie a szakadó esőben. Kane és Lynch ezt követően a 2012-es Hitman: Absolutionben bukkant fel egy rövid cameo erejéig, a harmadik részt azóta is reménykedve várjuk. Ennek elkészültét azonban megnehezíti, hogy az IO Interactive-tól megszabaduló Square Enix megtartotta a jogokat, így az eredeti csapat semmit sem kezdhet a duóval a kiadó hozzájárulása nélkül.

Medal of Honor

Legutóbbi megjelenés: Medal of Honor: Above and Beyond (2020)

Egy pillanatra felcsillant a szemünk, amikor 2019-ben az Electronic Arts bejelentette, hogy új epizóddal bővül a Medal of Honor sorozat, ám amikor kiderült, hogy a második világháborús Above and Beyond célplatformja az Oculus Quest 2, rögvest alábbhagyott a lelkesedésünk. Csalódottságunk talán érthető annak tükrében, hogy az utolsó hagyományos rész a 2012-es Warfighter volt a mostanra megboldogult Danger Close-tól, és az sem sikerült túl jól. Pedig a két évvel korábban kiadott, szimplán Medal of Honor címet viselő epizód bizonyította, hogy a modern hadviselés sem áll rosszul a szériának, melynek gyökerei az első PlayStationig nyúlnak vissza, és maga Steven Spielberg bábáskodott a születésénél.

A mai napig a Ryan közlegény megmentésének partra szállós jelenetét is feldolgozó Allied Assault a sorozat fénypontja, de a Pacific Assaultra szintén nosztalgiával gondolunk vissza, és ami azt illeti, az érdekes koncepcióra épülő, ejtőernyős Airborne-t is volt miért szeretni. Remélhetőleg előbb-utóbb az EA is ráébred arra, hogy több rejlik ebben a franchise-ban egy szűk rétegnek szóló VR-játéknál, hovatovább a Warfighter emléke is kellőképp megkopott már ahhoz ahhoz, hogy ne társítsunk automatikusan egy méretes zakót a Medal of Honor névhez. Vetésforgóban kényelmesen megférne a gyengélkedő Battlefield mellett mindig más hadszíntereken kalandozva, hogy biztosított legyen a kellő változatosság.

Metal Gear

Legutóbbi megjelenés: Metal Gear Survive (2018)

Sokat tett azért a Konami, hogy a legjobban gyűlölt kiadók egyikeként tartsuk számon, és ennek csak egy része írható annak a számlájára, hogy miként bánt a közönségkedvenc játéktervezővel, Hideo Kojimával. Az elmúlt években a tradicionális videojátékok helyett inkább a nyerőgépekre fókuszáló vállalat életében azonban látszólag gyökeres fordulat állt be, erre enged következtetni, hogy külsős stúdiókkal együttműködve ígéretes Silent Hill projekteken dolgozik.

És bár hivatalos bejelentésre még nem került sor, bennfentes szivárogtatók azt pletykálják, hogy a Konami szeretne még egy esélyt adni a Metal Gear franchise-nak, ám ezúttal semmit sem bízna a véletlenre, és elkerülendő egy újabb, a Survive-hoz fogható fiaskót, a Metal Gear Solid 3 remake-jével mérné fel a rajongók érdeklődését és vásárlási hajlandóságát. Mivel Kojima visszatérése lényegében kizárható, ez a megoldás arra is kiváló lehetőséget biztosítana, hogy az új fejlesztőcsapat kellően szoros kapcsolatot alakítson ki a széria világával, mielőtt önálló projektbe kezdene.

Might & Magic

Legutóbbi megjelenés: Might & Magic Heroes VII (2015)

Kezdjük úgy érezni, hogy nem feltétlenül a Ubisoft a legjobb gazdája a New World Computing által még 1986-ban életre hívott Might & Magic franchise-nak, amelyből akár arany tojást tojó tyúkot is nevelhetne a jogokat 2003-ban megszerző francia kiadó, ha komolyan törődne vele. Beszédes, hogy azóta kizárólag bármunkában foglalkoztatott külsős stúdióknak szervezte ki a projekteket és egyetlen belsős csapat sem a közelébe. Holott a Jon van Caneghem által megálmodott science-fantasy univerzum ugyanúgy tökéletes alapja lehet szerepjátéknak (Might & Magic), mint körökre osztott stratégiai játéknak (Heroes of Might & Magic, illetve a Ubisoft regnálása alatt Might & Magic Heroes), de az akciójátékok kedvelőinek is szolgált már néhány finom falattal a múltban (Crusaders of Might & Magic, Dark Messiah of Might & Magic, Legends of Might & Magic és Warrior of Might & Magic).

Csakhogy a Ubisoft pillanatnyilag se lát, se hall a tengernyi Assassin's Creed projekttől, ezért nehéz optimizmust magunkra erőltetnünk a franchise jövőjét illetően. Félő, hogy minden marad a régiben, és a továbbiakban is alulfinanszírozott, a reméltnél alacsonyabb színvonalú játékokat kapunk. Apropó, nem akarja valaki felvásárolni a Ubisoftot?

Rise of Nations

Legutóbbi megjelenés: Rise of Nations: Rise of Legends (2006)

Mielőtt megalapította volna a Big Huge Gamest, Brian Reynolds olyan stúdiók projektjein csiszolta képességeit játéktervezőként, mint a Microprose (Sid Meier's Colonization, Sid Meier's Civilization II) és a Firaxis (Sid Meier's Gettysburg, Sid Meier's Alpha Centauri). A csúcsra azonban kollégája, Sid Meier árnyékából kilépve jutott el a Rise of Nations sorozattal, amely azzal vitt új színt az RTS-ek műfajába, hogy újraértelmezte a terület koncepcióját. Ez alapján a játékosok kizárólag a településeikhez viszonylag közel fekvő földeken építkezhettek, és ha új területekre akarták rátenni a kezüket, akkor fokozatosan terjeszkedve kellett kitolniuk határaikat. Az ész nélküli, nem kellő alapossággal előkészített támadást ráadásul ellehetetlenítette, hogy az ellenséges területen tartózkodó egységek életereje megfelelő ellátmány hiányában addig csökkent, amíg teljesen le nem nullázódott.

A hadászat mellett a gazdaságra is komoly hangsúlyt fektető 2004-es Rise of Nations még történelmi alapokon nyugodott, két évvel később érkezett folytatása viszont teljesen egyedi civilizációk (steampunk, mágikus és földönkívüli eredetű) harcát kínálta a rajongóknak. Noha Reynolds már rég otthagyta az időközben a Nexon tulajdonába került stúdiót, a Rise of Nations feltámasztására egész jók a kilátások, mivel a jogokkal az a Microsoft rendelkezik, amely egyre bátrabban invesztál stratégiai játékokba. A World's Edge égisze alatt újra régi pompájában ragyog az Age of Empires és most hasonló sors vár az Age of Mythologyra is, meglepődnénk, ha a Rise of Nationsszel egyáltalán nem számolnának a jövőben.

Oldalak: 1 2