Tribes: Vengeance

Sci-fi FPS-ekkel nem vagyunk elkényeztetve: az élvezetes-rettegős Doom 3-at és a Half-Life 2

-t kivéve alig jelennek meg jövőben játszódó akciók, amelyek meg előkerülnek (pl. Kreed

), meglehetÅ‘sen gyenge színvonalúak. A Tribes hálózati csatákra kihegyezett, elÅ‘zÅ‘ része sem lett kiemelkedÅ‘, talán már nem is sokan emlékezünk rá. A folytatás azonban szerencsére lényegesen jobbra sikeredett. A történet kellÅ‘képpen leköt ahhoz, hogy belelendüljünk a játékba. Mint a Birodalom (neeem, nem az a birodalom :D!) királyának lánya, épp egy távoli szövetségeshez akarnak – persze akaratunk ellenére – hozzáadni, azonban a ceremóniából nem lesz semmi, mert a hajót megtámadják a Tribes-ok, ami azzal végzÅ‘dik, hogy a fogságukba kerülünk. Victoriával ezt követÅ‘en különbözÅ‘ kalandokba keveredünk, végül megismeri szerelmét… és itt a vége fuss el vége! Na jó, mivel nem egy esti mesérÅ‘l van szó, az események ennél jóval komplikáltabbak: hamarosan már Victoria lányát, Juliát vezetve harcolnunk, de a történetben még számtalanszor elÅ‘fordul, hogy – pár évtizedet visszaugorva – egy másik fÅ‘szereplÅ‘ bÅ‘rébe bújunk. A konfliktus alapvetÅ‘en a birodalmiak és a Tribes hosszú idÅ‘re visszanyúló háborújáról szól, de persze, mint az várható, valaki hátulról mozgatja a szálakat, sötét céljai eléréséhez...


Síugrás
A grafikáról sajnos már nem lehet ennyi jót elmondani, mert bizony igencsak elavult. Csúnyának ugyan nem mondanám, de az utóbbi időszak nagyágyúihoz képest (DX 2, Far Cry

, Doom 3 – a HL 2-t jÅ‘szívűségbÅ‘l nem is említem J) erÅ‘sen lehangoló. Ezzel szemben a pályák változatosak (elÅ‘fordulnak járműves küldetések is), és mozgásunk sokszínűsége miatt nemcsak vízszintes irányban, hanem függÅ‘legesen is be fogjuk járni azokat. MirÅ‘l is beszélek? Bár már más játékokban is találkozhattunk jetpackkel, de általában csak mint különleges, ritkán használható eszköz volt segítségünkre. Itt viszont a mozgásunk alapvetÅ‘ része, nagyon sok helyen nem is tudunk használata nélkül továbbmenni. Működése is nagyon ötletes: soha nem fogy ki, de egy kis idÅ‘ után lemerül, ilyenkor rövid ideig várni kell, amíg újra feltöltÅ‘dik. Természetesen harcban is kihasználhatjuk a repkedés nyújtotta elÅ‘nyöket – így tesz az ellenfél is. A jetpackkelés mellett még síelni is tudunk: nem, nem kell a téli olimpia versenyszámaira gondolnunk, de idÅ‘nként erre is szükségünk lesz, és jó hír, hogy ezt is élvezetesen valósították meg a fejlesztÅ‘k.


Szegecselt harci páncél
A fegyverekrÅ‘l nem érdemes sok szót vesztegetni, különbözÅ‘ sci-fi kütyük. Vannak köztük jobban, illetÅ‘leg kevésbé jól sikerültek. Ellenben feltétlenül megemlítendÅ‘ még csatapáncélunk. Ezt felöltve egyfajta miniatűr meché alakulunk. Ráadásul három, különbözÅ‘ méretű páncél is van: a legnehezebb ugyan több sérülést bír el, viszont lomhábbak vagyunk benne, és egyes átjárókon sem férünk át. Ezeket az úgynevezett Inventory-Stationöknél tudjuk magunkra venni, illetve lecserélni, de itt választhatjuk ki azokat a fegyvereket is, amelyeket magunkkal viszünk. Ellenfeleink, akik a páncélt leamortizálják rólunk, nem különösebben intelligensek, de nem is buták, valahol az átlag körül tanyáznak. A játék hangjai szintén nem eget rengetÅ‘k: surround nincs, és a zene sem extra. A hangeffektek sem nyújtanak kimagaslót, ráadásul a nÅ‘i fÅ‘hÅ‘sök sérülésekor hallatott sikkantásaitól egy idÅ‘ után már szinte a falra másztam. (Lehet, hogy másféle hatást akartak elérni a nÅ‘i sikolyokkal, csak az sem jött össze J – Bad Sector) A hálózati játékmódról sok újat nem lehet mondani: akinek tetszett az elsÅ‘ Tribes, annak az itteni multiplayer partik is tetszeni fognak, akiket nem hatott meg, azok most sem fognak vele sokat foglalkozni. Mindent egybevetve nem rossz játék ez a Tribes, de a mostani erÅ‘s felhozatalban nem tud igazán labdába rúgni. Akik különösen szeretik a sci-fi FPS-eket, azok mindenképpen nézzék meg, a többiek csak akkor, ha már a nagyágyúkat végigjátszották.






Kapcsolódó linkek:

• Irrational Games
  
• Vivendi Universal
  
• Játékinfó