Nagyon sokat élcelődünk mi a jó öreg Randyn, de igazából nem tudunk haragudni rá, amikor teljes lelkesedéssel védi alkotását és csapatát. A legtöbb ipari vezetővel ellentétben Pitchfordot tényleg érdekli, amit csinál, ismeri a játékot, amit csinál, és átlépve a hat rétegnyi vörös szalagot úgy kommunikál a játékosokkal, ahogy ő azt jónak látja. Probléma inkább csak akkor van ebből, amikor az "ahogy jónak látja" az azt jelenti, hogy "csináld jobban" és "valójában nincs is annyi teljesítménygond".
A GamesRadar+ azonban még akkor hozott össze egy interjút, amikor Pitchford épp nem a Twitteren próbált harcolni a kritikusaival, így egész vállalható nyilatkozatokat adott. A Gamescom 2025 folyosóit járva például beismerte, hogy nem minden játéka lesz instant klasszikus.
"Mindenki, aki valaha is csinált bármit, az úgy állt neki, hogy 'megteszem a tőlem telhetőt'. Mindegy, hogy most egy hat éves gyerek krétarajzairól beszélünk, ami a hűtőajtóig fog eljutni, vagy a The Beatles Let It Be című csodájáról. Az igazság az, hogy én imádom a Beatlest, de vannak egyes számaik (tudván, hogy ez teljesen szubjektív dolog), melyek hallgathatatlanok. Mit szeretnék, mit csináljanak egy hallgathatatlan szám után? Hogy sose zenéljenek többet? Nem, azt akarom, hogy zenéljenek tovább, hátha lesz belőle még egy Let It Be."
A Borderlands 4 nem éppen egy Let It Be, de ez ebből a szempontból lényegtelen is. Pitchfordot nem aggasztják a negatív kritikák, és nem hagyja, hogy azok útját állják a kreatív folyamatainak.
"Nem aggódok a gyűlölködés miatt. Az is csak a szeretet egy másik formája. Ha valaki kommentál, azt érdekli, hogy mi történik. Ha erre fordítják az idejüket, akkor van bennük valami, aminek fontos a játékunk. Én ezt használom üzemanyagnak. Zenéljünk tovább. Mindnyájunknak így kellene ezt csinálnia."
Az sosem fog kiderülni, hogy Pitchford még mindig egyetért-e ezekkel a kijelentéseivel, de legalább volt egy pillanat a játéktörténelemben, amikor egyet tudtunk érteni vele. Ez is valami.
