Feldühít, amikor azt mondja nekem valaki, hogy ne vigyek bele a videójátékok témájába politikát, közéletet, vagy bármi mást. Az ilyen hozzáállás csak arról árulkodik, hogy a képernyő túloldalán valaki olyan ül, aki nagyon kevésre tartja a médiumot. Ez a valaki azt hiszi, hogy minden interaktív történetnek waifu pörgetésről és Mythic ratingről kell szólnia. Hogy mindennek, ami WASD-vel irányítható azonnali, bombasztikus kielégüléssel kell véget érnie, és mélységet csak Duke Nukem 20 éve megposhadt medencéjében találhat. Az ilyen embereket szűrte ki 2 órán belül a Pathologic 2005-ben. Ezeket az embereket kergette el a fura kis város, ahol mindenki shakespeari nyelvezettel törte az angolt, ahol átsétálni az egyik utcából a másikba percekig tartott, és ahol az emberek még a legügyesebb játékosok kezei között is kínhalált haltak. Az Ice-Pick Lodge megbuktatta mindegyikőjüket, pedig csak egyetlen egy kérdést tett fel:
Egy videójátéknak mindig szórakoztatnia kell téged?
A Pathologic technikailag egy túlélőhorrorba öltött szerepjáték, ami közelebb van a klasszikus Deus Ex immersive simjéhez, mint a Resident Evil mechanikáihoz. Egy archaikus szokásokat követő kis településre érkezünk a három főhős egyikét irányítva: Daniil Dankovsky, a Bachelor, Artemy Burakh, a Haruspex és Clara, a Changeling. Mindegyikőjük egyedi célokkal érkezik a furcsa kis városkába, de mindegyikőjük ugyanazzal a feladattal küzd annak falai között. Meg kell menteniük a helyieket egy halálos járvány markai közül. Egy elkeseredett harc ez az idővel, az erőforrásokkal és a belpolitikai széthúzással. Mindeközben a hőseinket túlvilági jelenések kínozzák, ami olyan, mintha David Lynch a Twin Peaks egyik epizódját az orosz sztyeppén forgatta volna.
A 2005-ös első részt nehéz klasszikusnak hívni, mert bár megvolt a maga elhivatott rajongótábora, kevesen tudtak egyáltalán a létezéséről is, nemhogy üzenetéről. Mégha meg is vásároltad a játékot, a statisztikákat elnézve a Bachelor első napja után feladtad az egészet. Senki sem hibáztathat ezért: a Pathologic egy maga korában is elavult, nehézkes élmény volt. Abszolút megéri végigszenvedni, mert elképesztő meglepetéseket, művészi értéket és mélyfilozófiai eszmefuttatásokat őrizget a göcsörtös kérge alatt, de mostanra jobb megoldások születtek erre. A Pathologic 2-vel a csapat elkezdte tulajdonképpen remake-elni az első rész eseményeit, és szét is szedte azt több különböző felvonásra. A második fejezet a Haruspex útjára koncentrált, míg mai tesztünk tárgya, a harmadik rész a Bachelort, Daniil Dankovskyt követi.
Egy elméleti professzor a főszereplő, így míg Burakh a sebészi tapasztalatainak hasznosításával próbálta megoldani a helyzetet, addig a Dankovskynak az "intelligenciája" lesz az elsődleges fegyvere. Ezt a szót azért tettem idézőjelbe, mert Dankovsky lehet bármennyire okos, ha a játékos nem hozza meg a megfelelő döntéseket. Ez az elmaradott kis város pedig nem fogja megélni a másnapot, ha te a hős szerepében tetszelegve mindenkit megpróbálsz megmenteni. A Pathologic nem a te történeted. Te csak örülhetsz, ha elég ideig maradsz a koporsófedél innenső oldalán ahhoz, hogy enyhíthesd a rád bízott lakók szenvedéseit.
Apátia - Mánia
Daniil Dankovsky a legarogánsabb orvos, akivel valaha találkozhatsz. A nagyvárosból leutazó ficsúr azért érkezik a kis településre, mert egész életét a halál elűzésével töltötte. Meg akarja találni az örök élet és a feltámadás titkát, és kap egy fülest, miszerint egy látszólag halhatatlan személy él a Gorkhon folyó mellett. Dankovsky laborja a csőd szélén áll, eredményeket kell felmutatnia, így ugrik is a hihetetlen pletykára.
A legendás férfi, Simon Kain meghal mire Dankovsky leszáll a vonatról. Ez nem az a játék, ahol te vagy a Bachelor megkapja, amit akar, és a Pathologic 3 ezt már az első néhány percben az arcodba vágja. A halhatatlanság utáni kutatás hamar kegyetlen harccá változik a túlélésért, ahogy a járvány felüti fejét, és lassan, 12 nap alatt átveszi a hatalmat a város egyes kerületei felett. Dankovskyra, mint a hely egyetlen orvosára marad a feladat, hogy felállítson egy karantént, fogadja a betegeket, berendezzen egy kórházat, és megpróbálja életben tartani a túlélőket, amíg kidolgozhat egy vakcinát, vagy amíg ő maga saját elméjének áldozatává nem válik.
Ahogy említettük a Pathologic sorozat egy túlélő-horror-RPG, de itt a szerepjátékos elemeken van a fókusz, míg a horrort az elkeseredett hangulat, a túlélős elemeket pedig a karakter mentális állapota reprezentálja. Dankovsky egy valódi ember, és mint minden valódi embernek, neki is meg kell küzdeni a saját elkeseredettségével. Ez kifejezetten nagy figyelmet kapott a Pathologic 3-ban, mivel az előző két epizód szükségleteit (evés, ivás, immunitás stb.) egy új rendszer, az Apathy - Mania váltotta fel. Felrúgni egy kukát, vagy leteremteni egy helybélit a mániához viszi közelebb Dankovsykt, míg monoton ügyek intézése és unalmas beszélgetések szakadatlan folytatása apátiába taszítja őt. Mindkettőnek megvannak a maguk következményei: a mánia mindent felgyorsít, de vészesen rombolja Dankovsky testét, amíg az szívrohamot nem kap, míg az apátia mindent belassít, amíg a karakter aztán elkeseredettségében pisztolyt nem rak a szájába véget vetve a küldetésének. Egyensúlyban kell tartani ezeket, miközben erőforrásokat kell gyűjteni, és időt kell nyerni a pácienseink kezelésére és a küldetések teljesítésére. Az óra pedig csak kattog, kattog és kattog…
Mindenki hazudik
Az idő egyszerre lesz a legrosszabb és legjobb barátunk. Az elődeivel ellentétben a Pathologic 3 napjait nem egymás után fogjuk lejátszani. A sztorit egy kihallgatás keretezi, ahol Dankovskyt már otthonában próbálják faggatni a járványról, és hogy (tudomásuk szerint) miért hagyta magára a település betegeit. Tulajdonképpen egy orvosi műhibapert akarnak a nyakába varrni, hogy lezárhassák a kutatását, de ez nekünk lehetőséget ad arra, hogy relatíve szabadon váltogathassunk a napok között. Ha nem tetszett az ötödik nap végkimenetele, akkor újrajátszhatjuk, és megpróbálhatjuk kihozni a lehető legjobb eshetőséget. Ettől függetlenül az óra folyton ketyeg: ha nem érünk oda egy küldetéshez időben, akkor annak eseményei lezajlanak majd maguktól, csak nem biztos, hogy úgy, ahogy azt mi szeretnénk.
Az idő egy kegyetlen szerető, mert bár egyik kezével ad, a másikkal elvesz, és ha érdekel a helyiek sorsa, akkor az érzelmeidet keményen ellened fordítja majd. Izzadtan, idegesen, de boldogan fogod konstatálni, hogy sokadjára végre minden jól ment, amíg aztán a játék a szemedbe nem köp és rá nem vesz, hogy elkeseredett asztalcsapkodások után visszamenj és ismét megpróbáld átverni a sorsot. Addig viszont vár ránk rengeteg meló, mely során Doctor House bőrébe fogunk bújni. Nem kell lángoló sétabottal Vicodint zabálni, de meg kell fejtenünk, hogy a segítségünkre szoruló betegeknek mi bajuk van. A feladatunk kidolgozni egy vakcinát, de ehhez adatokra van szükségünk, és azt nem fogunk kapni anélkül, hogy ne vizsgálnánk meg néhány ocsmányabb kelést. A betegek lázasak, étvágytalanok, fáj a torkuk, zsibbad a seggük és felhozzák a majd' 20 másik bajukat, ami nem releváns, de elhallgatják azt az ötöt, ami nagyon is az. Rajtunk áll, hogy kiszűrjük a lényeges tüneteket, megfejtsük az okokat, és kiszedjük a páciensekből, hogy mit rejtegetnek.
Mindeközben a helyi családok kereszttüzében találjuk magunkat, és érthetetlen erőkkel egyezkedünk arról, hogy még egy esélyt kaphassunk a virágok gyógyerejében bízó hentesek megmentésére. Ők nem akarják majd, hogy segíts nekik, de Dankovsky egy arrogáns rohadék, aki a halált választotta ellenfeléül, és ha elég sokat lógsz vele, te is elhiszed, hogy ő igenis mindent jobban tud, és akkor is meg fog menteni itt mindenkit, ha a lelkét a shabnak-adirnak, a sztyeppe rémének is kell feláldoznia. A Changeling meg van győződve róla, hogy a járvány legendás megtestesülése nem más, mint az ő testvére, de kit is érdekel ez, amikor Clara az idő felében önmagát sem éri.
Ez mind csak egy játék
A Pathologic 3 egy szerepjáték, ahol rengeteg NPC-vel beszélgethetünk, és ahol a történet alakulása rajtunk áll. Nem lesz fényes páncélunk, és a harc egy picit sem lesz kielégítő: a lövedékeink drágák, Dankovsky pedig legalább olyan ügyes a pisztollyal, amennyire szerény a szavaival. Ebben a városban az élet drága, valódi, és kioltani azt csak az utolsó lehetőség lehet. Ha harc pedig nem is, titkok vannak bőséggel. Ki volt egyáltalán ez a Simon Kain? Miért ellenségesek egymással a családok? Mi az a fura, kitekert építmény nekicsapva a városnak? Mik ezek a maszkos bohócok és a hernyófejű lakók? És mi a jó ég történik a Changelinggel? Mindenre megkapjuk a választ, már ha eljutunk valamelyik befejezésig.
Semmi spam, csak napi 2-3 értesítés Viberen, hogy képben maradj a játék- és filmvilág, a geek kultúra legérdekesebb híreivel.
Technikailag nem hibátlan a Pathologic 3, pont úgy, ahogy az előző kettő sem volt az. A teljesítmény ingadozó, pláne Steam Deckken, de ezekről a problémákról a fejlesztők is tudnak, és már dolgoznak is rajtuk. Sajnos azonban még ezeken felül sem tökéletes a játék. Egyes új elemek, mint a shabnak-adir üldözések (nyilván valódi, hát a Changling megmondta) először ijesztőek, aztán csak nyűggé válnak, és az erőforrás menedzsment egy kicsit túl hangsúlyos lett az én ízlésemnek, még úgy is, hogy inkább választanám az új rendszert az előző részek jelentősen kegyetlenebb túlélési mechanikához képest.
Ami a tálalást illeti, a Pathologic 3 gyönyörű és stílusos. Nem úgy gyönyörű, mint ahogy az Oblivion kastélyainak tornyaiból végignézni Cyrodiil lankáin gyönyörű, és nem úgy stílusos, ahogy a Cosmic Princess Kaguya virtuális világa stílusos, de megvan a saját vizuális nyelvezete. Az Ice-Pick Lodge mostanra láthatóan megtalálta a grafikai részletesség és művészi megvalósítás azon egyensúlyát, ahol még rémisztő és hangulatos minden, de a cukormáz nem vonja el a figyelmet a lényegről.
Nem tudom azt mondani, hogy vedd meg a Pathologic 3-at, kuckózz be a kandalló elé és pihend ki vele a hétköznapok fáradalmait. Arra viszont megkérlek, hogy ha megveszed a játékot, és végigszenveded az első napot, akkor onnantól már ne add fel. Ha benned van az, amit a Pathologic elvár tőled, akkor olyan élményben lesz részed, amit más videójáték nem tud kínálni. Nem lesz mókás, de nem is fogod elfelejteni soha.
