A Capcom egy csodálatos győzelmi széria közepében van. A srácok remakeltek és rebootoltak mindent, ami csak a portfóliójukban volt, és hamarosan olyan címekkel jelentkeznek majd, mint az Okami 2 vagy az Onimusha: Way of the Sword. Az egyetlen probléma itt, hogy az Onimusha széria a 2000-es évek eleje óta kiesett a köztudatból, így kellett egy remaster, hogy emlékeztesse a világot a létezésére. Ugyanakkor ha az volt a cél, hogy új játékosokat nyerjenek meg, akkor ezzel mellé lőttek.
Nobunaga hadjárata
Az Onimusha 2: Samurai's Destiny egy eredetileg 2002-ben megjelent akciójáték volt. A főszerepben Jubei Yagyu áll, aki bosszút esküdött Oda Nobunaga ellen. A történelmi hadúr ebben a sztoriban vérgőzös démonok irányításával tervezi leigázni japánt, és a prológus szerint bizony nyerésre áll. Innentől a sztori nem túl bonyolult, de az Onimusha 2-t 2002-ben sem a történetmesélése miatt szerették. A feudális japán fantasy megvalósítása gyönyörű képet fest köszönhetően a rajzolt háttereknek, és az időtlen művészeti irányzatnak. A játékélmény pörgős és kegyetlen, a zene pedig bár mai füllel egyszerű, annak taktusai már pár óra után megragadnak az emlékezetünkben. Ezekre rásegít a főszereplők csapata, hiszen nem Jubei az egyetlen, akinek dolga van Nobunaga seregeivel.
Olyan mélyen nem építhetünk kapcsolatokat társainkkal, mint egy Persona játékban, de ha ajándékokat viszünk a haveroknak, akkor spéci dialógusokat és jutalmakat kaphatunk. A szükséges tárgyak egy részét az Onimusha 2 dungeonjaiban és zónáiban találjuk majd, melyek struktúrája ismerős lesz minden Resident Evil rajongónak. Az alapokat tekintve a klasszikus RE részek megoldásait kapjuk, viszont itt beleállni az ellenfelekbe nem hogy nem butaság, hanem kifejezetten szórakoztató élmény.
Jubei fegyverei brutálisak, reszponzívak és újfajta játékstílusokat nyitnak meg. Az Onimusha 2-nek mindig is ez volt az erőssége: amikor lecsapunk a karddal, akkor az egy kielégítő suhintással költözik bele az ellenfél húsába, és kirántva onnan már meg is kezdhetünk egy kombósort, aminek végén aranyat, tapasztalati pontot és más jutalmakat kapunk. Ugyan egy 2002-es játék nyilván mellőzi azokat a gyönyörű animációkat, amiket mondjuk Kratos produkál az újhullámos God of War epizódokban, de a harcélmény pont olyan addiktív itt, mint a mitológiai istenek mészárlása közben.
Mi az újság?
A fenti elemek a mai napig megállják a helyüket, ami nagyon jó hír a Capcom számára, lévén az új csapat szinte semmit nem tett hozzá az eredetihez. A grafikai finomítás egész tisztességes, és ha összevetjük a játékot az eredetivel, akkor azért látszik, hogy több tereptárgy, sűrűbb textúramunka és nagyobb felbontású elemek kerültek a régiek helyére. Itt azonban véget is ér a számottevő újdonságok sora. Az Onimusha 2 még mindig úgy néz ki, mint egy PS2-es játék, és bár irányítani sokkal kényelmesebb, a gyerekbetegségeitől nem szabadították meg az eredetit.
Ha például a fixált kameranézeteket váltogatva megyünk egyik szobáról a másikra, akkor könnyedén összezavarodhatunk, és visszaindulhatunk arra, ahonnan jöttünk. A szörnyek logikája sem változott, így a távolsági démonok simán leszednek minket 2-3 képernyővel odébbról, miközben nekünk esélyünk sincs reagálni rájuk. Néhány életminőségbeli javítást kaptunk, így egy Onimushát nem ismerő érdeklődő nem fogja lekaparni a bőrét a remastertől, de nem is fogja őszinte mosollyal fogadni a régi verzió hátramaradt problémáit.
Az új verzió kapott két új nehézségi szintet, és míg a könnyített mód a sztorira, addig a Hell a kihívásra koncentrál. Utóbbi kellemes kaland lesz a rajongóknak, és tulajdonképpen ez az egész remaster is nekik szól. Nincs itt annyi csiszolás, hogy megérje ezt ajánlanom a szériát nem ismerő újoncoknak: ti jobban jártok, ha megvárjátok 2026-ot és tisztán ugrotok majd neki a Way of the Samurainak. Ami viszont a veteránokat illeti, nekik lehet hogy megéri behúzni a Samurai's Destinyt egy újabb kör kedvéért.
Videótesztek, magyarázók, érdekességek, beszélgetések, livestreamek, végigjátszások, magyar feliratos előzetesek.
