Jó helyrÅ‘l lopni nem szégyen, tartja a mondás. A Form Software-nél vettek két sikeres játékot, a Ninja Gaident és a God of Wart, és megalkották a Ninja Blade-et. Ezen játék fÅ‘hÅ‘se, Ken Ogawa, marcona, komor, szótlan, egy igazi kis Ryu Hayabusa-wannabe. A játékmenet pörgÅ‘s, fröcsög a vég, hatalmas ellenfelek, elképesztÅ‘ mutatványok, mint a God of Warban. A baj csak az, hogy a recept nem Ãrja ugyan, de minden étel attól lesz igazán finom, hogy a séf beletesz valami pluszt. Ez az, ami a Ninja Blade-bÅ‘l hiányzik.
My name is Ruy... ja nem, Ken
A sztori Tokió utcáin játszódik, ahol is elszabadul egy halálos vÃrus. A fertÅ‘zötteket azonnal szupererÅ‘s mutánssá alakÃtja, és alapjában véve egyetlen célja van, a világbé..., ja nem, hanem a világuralom. VÃrushoz képest elég érdekes ambÃciói vannak. Na mindegy. A város vezetése, látván a káoszt, felbérli klánunkat, hogy tegyen már rendet a városban. Ken és csapata pedig rendet is tesz, tiszta erÅ‘bÅ‘l. A Ninja Blade sztorija ahhoz képest, hogy csak háttérként szolgál a rengeteg vérontáshoz, meglepÅ‘en jól összerakott, és jól is tálalták. Két pálya között mindig láthatunk egy jól megrendezett, szép átvezetÅ‘ animot, esetleg egy quick time eventet (lásd az infoboxot), amelynek során szépen bontakozik ki a történet. Árulások, megvilágosodás, egyre veszélyesebb - és ocsmányabb - dögök tűnnek fel, mi pedig csak megyünk elÅ‘re, és kaszabolunk, mint a motolla.
Előkardom rántomat
A Ninja Blade egy vérbeli hack'n'slash, kisebb hibákkal. A játékmenet erÅ‘sen akcióorientált, ami nem is baj, mert ezt a részt viszonylag jól eltalálta a Form Software. Az animációk egészen jók, a mozdulatok látványosak, a környezet és a mesterséges intelligencia viszont sajnos csak az erÅ‘s közepes kategóriában indulhatnak. A mezei ellenfeleknél még elnézné az ember, hogy egyszerűek, mint a lejtÅ‘, még magyarázat is van rá: a vÃrus megtámadta az agyukat. A fÅ‘szörnyek ostobasága viszont már kifejezetten zavaró, fÅ‘leg azért, mert hát a sztori szerint a vÃrus világuralomra tör, és ezek a nagyméretű rondaságok vezetik az egyszerű szörnyek hordáit.
Ennek ellenére egyik sem agytröszt, Ãgy sajnos a kivégzésükhöz sem szükségeltetik más, mint jó reflexek, mert csinálni általában ugyanazt csinálják. Mindezek eredményeképpen a Ninja Blade elképesztÅ‘en repetitÃv tud lenni, nekem az új Prince monológja ugrott be hirtelen: run, jump, die, repeat (szalad, ugrik, meghal, megint). Ami viszont biztos, hogy a Ninja Blade látványos. Most nem a grafikára gondolok (mert az bár nem ronda, de kissé stÃlustalanra sikeredett), hanem az akciójelenetekre. Egyszerűen elképesztÅ‘, hogy Ken micsoda mutatványokra képes. Szétrobban egy autó a közelben? A felénk szálló ajtóra felugorva, alsó lendÃtéssel hasÃtjuk szét szaltózás közben az ellent. Zuhanunk lefelé egy felhÅ‘karcolóból, amely éppen szétesik? A röpködÅ‘ betonkoloncokon piruettezve folytatjuk a rendrakást. A repülÅ‘gép szárnyán utazva sem okoz gondot a förmedvények szeletelése. Ezt a részt jól eltalálták, teljesen filmszerű élményt nyújt, bár az is igaz, hogy leginkább a B kategóriás mozikra jellemzÅ‘ ez a túlzottan látványos akció.
Végül is...
AlapvetÅ‘en azért nem rossz játék a Ninja Blade, vannak nagy pillanatai. Az a bizonyos plusz azonban hiányzik belÅ‘le, amitÅ‘l klasszikus lehetne, hiába vették alapul a stÃlus két legnépszerűbb játékát. A filmes elemeket túlerÅ‘ltették, a grafika ötlettelen, a hangok olyan szinten semmitmondóak, hogy hirtelen semmi nem is jut róla eszembe. Néhány kellemes órát el lehet vele tölteni, de jobban teszitek, ha megvárjátok, amÃg egy kicsit olcsóbb lesz.
