Az éves sportjátékoknál szerintem alapvetően mindig ugyanaz a kérdés:
van-e benne annyi valódi újdonság, hogy az előző rész tulajdonosainak is érdemes legyen váltani?
Az NHL 27 pedig erre most sem ad határozott igent válaszként. Az EA Vancouver nem forgatta fel az alapokat, inkább ott nyúlt hozzá a sorozathoz, ahol az utóbbi években leginkább ráfért a frissítés. Ettől az idei rész jobb lett az NHL 26-nál, csak éppen továbbra sem az a nagy ugrás, amelyre a sorozatnak lassan már szüksége lenne. Van persze előrelépés, de ez inkább sok kisebb javításból áll össze.
Végre van hangulata a csarnokoknak
A leglátványosabb fejlődés egyértelműen a prezentáció. Mind a 32 NHL-arénát újraépítették, saját gólzenékkel, rigmusokkal, fényekkel, jumbotronokkal és csapatspecifikus részletekkel, így jóval kevésbé érződik úgy, mintha mindig ugyanabban a csarnokban játszanánk, csak épp más mezben. Új közvetítési csomagot is kaptunk, John Buccigross és Darren Pang pedig leváltotta a korábbi kommentátorpárost. A váltás frissességet hozott, bár a kommentár még nem mindig reagál helyesen arra, ami éppen a jégen történik.
A meccsek közben már visszafogottabb az előrelépés. Az ICE-Q és a valós NHL EDGE-adatok alapján mind a 32 csapat saját playbookot kapott, az AI pedig a mérkőzés állásához is alkalmazkodik, hátrányban bátrabban támad, előnyben óvatosabban játszik. A test-test elleni játék változatosabb, a védekezés pedig a poke check és a stick lift finomításával pontosabb lett. Mindez érezhető, csak éppen nem alakítja át alapjaiban a hokit. Az NHL 26 után rengeteg ismerős mozdulat, támadási minta és gólszerzési lehetőség tér vissza, így néhány mérkőzés után gyorsan leolvad az újdonság csalóka varázsa az egészről.
A nagy visszatérő még félkész
Papíron a Connected Franchise az NHL 27 legfontosabb újdonsága. Háromtól 32 emberig lehet közös online ligát indítani, a kereteket menedzselni, cserélni, free agentekre lecsapni, az ember meglehetősen részletes eszközöket kap a bajnokság működtetéséhez. Régóta hiányzott ez a sorozatból, a megvalósítás azonban jelenleg kompromisszumos. Gép által irányított csapatok nincsenek, így egy teljes 32 csapatos ligához 32 játékos szükséges, ráadásul nincs entry draft vagy hagyományos játékosfejlődés, és a szezonok statisztikái sem épülnek egymásra. Jó alap lehet valamire, de ebben a formában inkább egy majdani teljes Connected Franchise első, early access változatának érződik.
A régi módok ennél kevesebbet változtak. A Be A Pro a tavalyi nagyobb átalakítás után most a vezetői szerepre koncentrál, döntéseinkkel és teljesítményünkkel a kapitányi pozíció felé terelhetjük játékosunkat, az alapélmény azonban továbbra is nagyon ismerős. A HUT edzőkkel és a playbookrendszerrel bővült, a World of Chel pedig főleg a karakterfejlődésen, a loadoutokon és a jutalmazáson finomított. Hasznos módosítások ezek, de egyik miatt sem érzi az ember úgy, hogy teljesen új játékot kapott.
Jobb NHL, csak nem eléggé új
Az NHL 27 így tipikus példája annak, amikor sok jó apróság nem áll össze egy markáns, nagy változássá. A prezentáció évek óta nem volt ennyire erős, az arénáknak végre tényleg van saját karakterük, az AI és a taktikai rendszer intelligensebb lett, a jégen pedig továbbra is élvezetes a hoki. Ezzel párhuzamosan a Connected Franchise túl sok fontos elemet nélkülöz, a többi játékmód többnyire a tavalyi alapokat viszi tovább, és maga a játékmenet sem mozdult el elég messz az NHL 26-tól.
Aki kihagyott néhány részt, annak az NHL 27 kifejezetten jó alkalom lehet a visszatérésre. A tavalyi kiadás után viszont már sokkal nehezebb megindokolni a váltást. Az EA jó irányba korcsolyázik, csak továbbra is bosszantóan kis lépésekben teszi ezt.
