Az NBA Live eltűnése óta a 2K sorozatának nem kell valódi riválissal megküzdenie, így évről évre ugyanaz a kérdés: mennyit hajlandó fejlődni egy olyan sportjáték, amelyet a kosárlabda rajongói konkurencia nélkül is megvesznek? Az NBA 2K27 furcsán kettős választ ad. A pályán látványosan javult, körülötte azonban már nemcsak virtuális fizetőeszközt és véletlenszerű kártyacsomagokat, hanem szezonbérletet, szintugrásokat és egymásra épülő ajánlatokat is agresszívan a játékosokra akarnak sózni.
Az eredmény idén is keserédes. Amikor elkezdődik a mérkőzés, az NBA 2K27 alapvetően remek sportjáték. Amikor visszakerülünk a menübe, gyakran úgy érezzük, mintha egy ingyenes mobiljáték próbálná mindenáron megszerezni a bankkártyánk adatait.
Végre a védelem is pályára lép
A legfontosabb változás ezúttal maga a kosárlabda. Az átdolgozott védekezésnek köszönhetően már nem elég a támadó közelében állni és remélni, hogy a játék blokkolt dobásként értékeli a helyzetet. A rendszer jobban megkülönbözteti a jó ütemű dobászavarást a késői odaéréstől, a test-test elleni párharcoknál pedig a pozíció és a játékosok képességei is többet számítanak.
A jó védők könnyebben maradnak az emberük előtt, a blokkok pedig jobban igazodnak a szituációhoz, így végre egy szépen kivédekezett támadás is sikerélményt ad. A szigorúbb dobásidőzítés, a továbbfejlesztett Rhythm Shooting, az új zsákolásmérő és a finomított labdavezetés együtt valamivel lassabb, fizikálisabb játékot eredményez.
A ProPLAY rendszernek köszönhetően a kosarasok testtartása, labdavezetése, dobómozdulatai és gyűrű körüli befejezései is felismerhetők, a sztárjátékosok modelljei pedig közelről nézve is lenyűgözők. A kosarasok identitása és egyénisége talán az NBA 2K-ben a legjobb a jelenlegi sportjátékok piacán. A mozgásnak érezhető súlya van, bár a régi hibák nem tűntek el: időnként egy rosszul kiválasztott animáció dönti el a helyzetet, két modell egymásba akad, vagy a labda egyszerűen átjut egy játékos testén.
A körítés viszont továbbra is első osztályú. Az arénák fényei, a közönség reakciói, a közvetítés grafikai elemei és a kommentár együtt kiválóan idézik meg az NBA-meccsek hangulatát. A prezentáció néha picit túl sok is, mert a menük, az átvezetők és a nem mindig átugorható jelenetek akkor is feltartják a játékost, amikor csak gyorsan pályára szeretne lépni. Ettől függetlenül kevés sportjáték képes ennyire élethű látványt és atmoszférát teremteni.
Karrier régen és most
Tartalomból most sincs hiány. A MyNBA továbbra is a műfaj egyik legmélyebb franchise módja, amelyben a jelenlegi liga mellett a korábbi érák szabályaival és kereteivel is átírhatjuk a történelmet. Megjelent a MyNBA Legacy is: ebben egyetlen kosaras karrierjét követhetjük, majd örökölt tulajdonságokkal generációkon át építhetünk akár százéves dinasztiát. Aki nem kér az online versengésből, itt továbbra is rengeteg órányi tartalmat talál.
A MyCAREER új története, a Fire & Concrete egy baleset után a G League-ből próbálja visszavezetni játékosunkat az NBA-be. A felütés működik, a Trace Miller nevű állandó társ azonban hamar teherré válik: a feladatok jelentős része az ő teljesítményéhez kötődik, később pedig még a választott csapatunk keretébe is bekerül. Kooperatív játékban egy barátunk átveheti az irányítását, egyedül viszont olyan érzés, mintha egyszerre két karriert kellene menedzselnünk.
Jó ötlet a MyCAREER Eras is, amelyben többek között Magic Johnson és Larry Bird, Michael Jordan, Kobe Bryant, LeBron James vagy Stephen Curry korszakában kezdhetünk. A korabeli szabályok és vizuális elemek rengeteget adnak hozzá, de a mód külön MyPLAYER-karaktert igényel. Hiába költöttünk már időt vagy VC-t a modern karrierre, az érákban ismét elölről indul a daráló.
A kompaktabb The City könnyebben bejárható, visszatért a legendás streetball pálya, a Rucker Park, a Casual Corner pedig barátságosabb belépési pontot kínál az újoncoknak. Először készíthetünk női MyPLAYER-karaktert is, a férfi és női kosarasok pedig közös pályákon játszhatnak. A város ennek ellenére változatlanul egyszerre lenyűgöző közösségi tér és hatalmas reklámfelület.
Illetve fontos megjegyezni, hogy remek tutorialt kapott a játék, az alapvető mozdulatoktól a fineszesebb megoldásokig, animációk és taktikák felfedezéséig magunkba szívhatjuk a virtuális és a valós kosárlabda tudását is.
A kosár után jön a kaszinó
A MyTEAM alapötlete továbbra is szórakoztató, és azt képviseli, amit már sok éve. Különböző korszakok NBA- és WNBA-játékosaiból állíthatunk össze fantáziacsapatot. Az új Player XP rendszer értelmet ad annak, hogy ne mindig csak a legerősebb lapokat használjuk, az Exchange-ben pedig a felesleges kártyákat értékesebb jutalmakra válthatjuk. Visszatért a Triple Threat Online és a Clutch Time Online, az aukciós ház pedig már több platform játékosait köti össze.
Mindezt azonban egy frusztráló, túlzsúfolt menürendszer rejti el. A legegyszerűbb Triple Threat-meccs elindítása helyett ajánlatok, küldetések, időszakos események és jutalomláncok között bolyongunk, a csomagok pedig a játékoskártyák mellett tele vannak fogyóeszközökkel és jelentéktelen bónuszokkal. A menü minden alkalmat megragad, hogy a következő jutalmat, csomagot vagy fizetős rövidítést mutassa ahelyett, hogy egyszerűen kosárlabdázni engedne.
A Chain Pack ajánlatok különösen jól mutatják az irányt. Az egyes lépések önmagukban nem feltétlenül tűnnek kirívóan drágának, ezért könnyű azt érezni, hogy még egy csomag belefér. A következő ajánlat csak az előző megvásárlása után nyílik meg: a játék nem egyszer kér sok pénzt, hanem egymás után többször kevesebbet, miközben folyamatosan azt sugallja, hogy a következő nyitás már biztosan jobb lesz.
A Deluxe kiadáshoz kapott keretből 50 ezer VC-t elszórva kifejezetten szerencsésen Steve Francis, Shawn Kemp és Grant Hill lapjai is bekerültek a csapatomba, vagyis az első pár hét értékesebb lapjai közül rögtön többet is sikerült megszerezni. Ez azonban nem teszi jobbá a rendszert, csak megmutatja, miért hatásos. Egy szerencsés nyitás azonnali sikerélményt ad, a rengeteg töltelékkel megpakolt következő csomag pedig máris arra ösztönöz, hogy próbáljuk meg újra.
Mindehhez ismét csatlakozik a külön megvásárolható Pro Pass és Hall of Fame Pass (csak valódi pénzzel, nem VC-vel húzható be), negyven további jutalomszinttel, kozmetikai tárgyakkal, erős MyTEAM-lapokkal és fejlődést gyorsító bónuszokkal. Minden szezon újrakezdi a hajszát, így a teljes árú játék, a VC-csomagok és a kártyanyitás mellé újra megvásárolható bérlet társul. A MyCAREER sem menekül: ugyanabból a fizetőeszközből fejlesztjük a sportolónkat, amelyből ruhákat veszünk vagy csomagokat nyitunk.
Az említett VC elköltése nem befolyásolt, de érdemes jól átgondolni, érdemes-e ennyi idő mellett rengeteg pénzt is befektetni egy évről évre új kiadással érkező játékba. A 2K esetében ez csak a "szokásos" - a 750 forintos, 5000 VC-t érő pici csomagtól kezdve több ajánlatot is kapunk, a legkomolyabb a 700 000 VC-s, amely 50 ezer forintba kerül. Ebből azért meg lehet venni a legjobb lapokat 1-2 hónapig, vagy fel lehet építeni pár MyCAREER karaktert, de aki kap ízelítőt ezekből a módokból, jól tudja, milyen könnyen is fogy a fizetőeszköz.
Az NBA 2K27 azért különösen dühítő, mert a pályán tényleg szórakoztató. A védekezés átdolgozása, az élethű mozgás, a fantasztikus atmoszféra és a mély MyNBA miatt az offline játékosok ismét rengeteg minőségi tartalmat kapnak. A MyTEAM és a kompetitív MyPLAYER viszont továbbra is taszító módon épül a költekezésre, és minden évben egyre nehezebb elnézni, hogyan próbál a 2K még több pénzt kiszedni a játékosaiból. Nem ártana egy valódi versenytárs, de az EA sportjátékait ismerve lehet, hogy azzal sem járnánk jobban a brutális mikrotranzakciós fókuszt illetően.
