A Silent Hill sorozat egyik jellegzetessége, hogy a játékok egyrészt nem kifejezetten rágják a közönség szájába a történetet, nagyon sok mindent hagynak meg a játékos értelmezésének, másrészt pedig többféle befejezéssel is rendelkeznek. Nincs ez másképp a széria legújabb darabja, a Silent Hill f esetében sem, mely 5 különböző befejezéssel bír, ráadásul egy meglehetősen szokatlan történetmesélési eszközt választott a fejlesztő NeoBards és a sztorit jegyző Ryukishi07, hogy ezeket átadja nekünk.
Az első végigjátszás során ugyanis mindenki ugyanazt a fix befejezést kapja, a New Game+ során pedig számos extra kontextust kap a történet, megváltoznak párbeszédek és ennek során oldhatjuk ki a többi befejezést is, mely más-más aspektusokból vizsgálja ugyanazt a központi témát. Az a szó ugyanis, mely egy igen erős "aha-élményt" okoz a játékosnak, és ami csak az első végigjátszás legvégén hangzik el, nem más, mint a házasság. De vizsgáljuk meg hát egy kicsit az alapsztorit, és hogy mely befejezés mit ad hozzá ahhoz a képhez, amit első alkalommal rajzol fel számunkra a Silent Hill f, mely az ikonikus város helyett ezúttal a 60-as évek Japánjába, egy fiktív, Ebisugaoka nevű kisvárosba kalauzol minket.
A cikk értelemszerűen SPOILEREKET tartalmaz!
A pirula befejezés
Történetünk főszereplője, Shimizu Hinako összekülönbözik édesapjával, majd elviharzik otthonról, hogy a barátaival találkozzon és kiengedje egy kicsit a fáradt gőzt. Így is történik, összefut három iskolai társával, Shúval, Rinkóval és Sakukóval. Hamar kiderül, hogy Shu és Hinako között szoros kapcsolat van, valamiféle bimbózó románc is kialakulóban volt, ám valami miatt ez a dolog megszakadt, és most úgy kerülgetik egymást, mint a forró kását. Eközben Rinko arra használná ki a helyzetet, hogy ő vesse rá magát a fiúra, aki viszont látszólag nem különösebben vesz tudomást érdeklődéséről.
Ekkor érkezik meg a köd, melyet nyíló piros virágok kísérnek, a belsejében pedig egy szörny sziluettjét lehet kivenni. Sakuko azonnal meghal, a többiek viszont ezután közösen próbálják kideríteni, hogy mégis mi a fészkes fene folyik a városban és hová lett mindenki, miközben mindenféle groteszk szörny támadnak rájuk. Az út során betekintést nyerhetünk Hinako életének más szegmenseibe is: megláthatjuk például, hogy édesapja iszik, aminek következtében komoly adósságot halmozott fel a család, ráadásul agresszív, feleségét és lányát is rendszeresen bántalmazza, különösen ittas állapotban.
Ezzel párhuzamosan olykor-olykor egy sötét szentélyben találjuk magunkat, mely történetben betöltött szerepét illetően hasonló, mint a korábbi Silent Hill-játékok másvilága. Ebben egy rejtélyes, rókamaszkos férfi útmutatását követve valamiféle szertartáson megyünk keresztül, melynek során megszabadulunk barátainktól és önmagunkat is megcsonkítjuk. Levágott karunk helyére egy róka karmos mancsa kerül, lenyúzzák az arcunk egy részét és rókamaszkot tesznek a helyére, illetve egy szép nagy billogot is kapunk a hátunk közepére.
A játék végére kiderül, hogy a ködben megbúvó szörny a sötét szentélyben transzformáción átesett Hinako maga, két énünk pedig megküzd egymással a sötét szentély belsejében. A helyzet viszont nem ilyen egyszerű. A játék során ugyanis számos feljegyzésből kiderül, hogy Ebisugaoka lakosainak nagy része a természetgyógyászat híve, Shu édesanyja pedig efféle gyógyszerek előállításával foglalkozik. Hinako az őt érő stressz miatt gyakran fejfájással, migrénekkel küzd, Shu anyukája pedig ennek kiküszöbölésére rendszeresen egy bizonyos piros-fehér pirulát küld neki. A fiú a játék elején is adott neki egy adaggal ezekből, ráadásul a játék egésze során is ez az egyik leggyakoribb felvehető tárgy, mely feltölti a játékos életerejét és épelméjűségét egyaránt.
Hinako a saját képmásával való szembenézés előtt úgy tömi magába ezeket a kapszulákat, mint a cukorkát, a harc után pedig menekülnünk kell, miközben a földön halomszámra kezdenek felbukkanni a gyógyszerek. A szentélyből kiérve ismét szembe találjuk magunkat szörny énünkkel, Hinako pedig kétségbeesett kapálózásba kezd a Silent Hill játékok jellegzetes fegyverével, a vascsővel, miközben a háttérben szirénázást hallhatunk. A játék közben, különösen Shu házának környékén találunk olyan feljegyzéseket édesanyjától, mely egy bizonyos piros virágról szól, amely számos betegségre gyógyírt kínál, egyesek szerint pedig "az istenek világával is kapcsolatba lehet általuk lépni'. Ebből kikövetkeztethető, hogy Hinako valamiféle hallucináción megy keresztül a pirulák miatt, a történet viszont itt megszakad.
Kezdetét veszi a stáblista, a legtöbb játékos pedig minden bizonnyal heves fejvakarás közepette mered a TV-re, hogy mégis mi francot néz, ám a stáblista utáni jelenet kisegít minket. Egy rendőrségi helyszínelésnek lehetünk ugyanis szemtanúi, a zsaruk párbeszédéből pedig kiderül, hogy egy női gyanúsítottat keresnek, aki megölt két férfit egy esküvőn, jelenleg esküvői ruhában menekül, és bizonyítékként kerül elő a piros-fehér pirula, melyből szedett be az elkövetés előtt.
Ha mindez nem lenne elég, ha a nagyokat pislogó játékos elindítja a New Game+-t, a játékot indító párbeszédek is megváltoznak, és minden azonnal kontextusba kerül. A Hinako apja által felhalmozott adósságot úgy próbálják kinullázni, hogy a lányt egy elrendezett házasság formájában egy gazdag család fiához adják hozzá, ő a rókamaszkos férfi. A szertartás Hinako önfeladását, egyes részeinek feláldozását jelképezte, illetve magát az esküvőt. Hinako egyik része, melyből a ködszörny lesz (aki egyébként tradicionális japán menyasszonyi ruhát visel), elfogadja ezt a kötelességet, míg folyamatosan viaskodik azon gyermeki énjével, mely nem akar lemondani korábbi életéről. Ezen énnek a félelmeit képviseli Hinako gyermekkori babája, aki újra és újra felbukkan, hogy megpróbálja visszatartani őt a házasságtól. Ám ez még mindig csak a felszínt kapargatja, nézzük hát meg a kirakós többi darabját is. Akármelyik változatot próbáljuk előhívni, innentől kulcsfontosságú, hogy egy darabot se vegyünk be a piros-fehér kapszulákból.
Rókamenyegző
A befejezés ezen változatában Hinako eltorzult változata győz a konfrontációban, melyben a rókamaszkos férfi is segítségére siet. A gyermeki én ezúttal egyfajta gonosz entitásként jelenik meg, melyet a spirituális erőkkel rendelkező vőlegény üldöz el. Ekkor viszont Shu ront be a szentélybe és egy baseball ütővel leüti a rókafiút, ám Hinako megállítja őt. Elárulja, a fiú azt képviseli a szemében, hogy minden a régiben marad, míg a maszkos, akinek a neve Kotoyuki, azt ígérte, hogy együtt építenek majd egy közös jövőt. Őt személy szerint mindkét koncepció megrémíti, ám reménnyel is tölti el, így azt kívánja, bárcsak kettészakadhatna, hogy egyik fele Shúval maradhasson.
Shu ekkor elrohan, de Hinako utána megy, mikor a fiú bevallja, azért adta neki a pirulákat, mert számított rá, hogy a lány hallucinálni fog tőlük, és így akarta szabotálni az esküvőt. Vallomása után heves önmarcangolásba kezd, majd egyfajta démonná változik, akit le kell győznünk. Miután ez sikerül, nagy nehezen megbékél helyzetével, mi több, egyfajta különös, barátságszerű kapcsolat csírája kezd felbukkanni közte és Kotoyuki között. A kép gyönyörű, amint hárman a fényben állnak, ám baljóslatú az, ahogyan a két fiú, mint valamiféle birtoklandó tárgyként beszélnek Hinakóról. A stáblista utáni jelenet ezúttal közvetlenül az esküvő után játszódik. Látszólag minden rendben, Kotoyuki beinvitálja a menyasszonyi ruhában ácsorgó Hinakót, ám miután visszatérnek a szentélybe, a földön a lány legvágott arcát láthatjuk, amint segítségért könyörög, mondván, nem akar olyanná válni, mint saját édesanyja.
Menyasszonyrablás
Nem nehéz kikövetkeztetni, hogy a következő befejezés éppen ennek a fordítottja. Ebben a verzióban Hinako gyermeki énje kerekedik felül, a közbelépő Shu oldalára áll, ekkor pedig a végső főellenfél Kotoyuki, aki egy hatalmas, a Narutóból ismert Kuramára emlékeztető, csak kettővel kevesebb farokkal rendelkező rókadémonná változik. A párbeszéd közben kiderül, hogy ténylegesen szerelmes volt Hinakóba, ám kénytelen beletörődni helyzetébe, Shu és Hinako pedig együtt megszöknek.
Ez a befejezés ad valamelyest választ a ködre és arra is, hogy hová lett mindenki a városból. Egy rádiótudósításból ugyanis kiderül, hogy valamiféle gejzírek túlműködése miatt hidrogén-szulfid gáz lepte el a várost, ami miatt evakuálni kellett.
A "valódi" befejezés
Miután legalább két "teljes befejezést" kioldottunk, a játékban triggerelődik a "true endingként" aposztrofált zárás, mely lényegében a legoptimálisabb kimenetel mindenki számára. Ebben a verzióban a kötelességtudó és a gyermeki én megbékélnek egymással, és belátják, időre van még szükségük annak érdekében, hogy el tudják dönteni, mit szeretnének kezdeni az életükkel. Ezen szembesítés során találkozhatunk Kotoyuki háttértörténetével is, ami újabb népi hiedelmeket helyez a középpontba a természetgyógyászati eszközökön felül.
A jómódú család, melyet a róka képvisel ugyanis abban hisz, hogy bizonyos, ritka időközönként születik egy különleges adottságokkal rendelkező lány, akinek össze kell kötnie életét a "klán" következő generációjának örökösével. Ennek érdekében a család egyfajta varázslathoz folyamodik, melynek következtében az örökös halálosan szerelmessé válik ebbe a lányba, akit aztán elcsábít és nőül vesz. Ezzel varázslattal kapcsolatban egyébként már az első végigjátszás során találhatunk egy feljegyzést a sötét szentélyben.
Ez a különleges lány lenne Hinako, a következő generáció pedig értelemszerűen Kotoyuki, aki viszont zárkózott személyisége miatt nem képes elcsábítani Hinakót, emiatt kell az elrendezett házasság eszközével élni. Ez nem teljesen egyértelmű, de erősen utalnak afelé, hogy Hinako apját átverte valaki, így keletkezett az adóssága, így az sem kizárható, hogy éppen a "róka klán" machinációinak eredménye volt a tartozás, hogy így vegyék rá arra, hogy odaadja a lányát. Mivel Kotoyuki képtelen volt saját "erejéből" megszerezni Hinako vonzalmát, így az ezúttal családját jelképező rókadémon megvetően nyilatkozik róla, ami miatt a kötelességtudó én vele száll szembe, eközben pedig a gyermeki én a szorongásait jelképező babának látja el a baját.
Mindennek a kavalkádnak a végén Hinako két énje és Kotoyuki egyfajta egyezségre jutnak. Az esküvőt elnapolják, hogy a fiú felfedezhesse, valódiak-e az érzelmei a lány iránt, vagy csak valamiféle bűbájból származnak, míg Hinako megpróbál valamiféle kiteljesedési lehetőséget kínálni gyermeki énjének, hogy a kötelességtudat mellett ezt az oldalát is megőrizhesse magában.
A slusszpoén
Végül, de nem utolsó sorban, ahogyan a Silent Hill játékoktól megszokhattuk, ismét van egy vicc befejezés, melyben ezúttal is az idegeneké a főszerep. Eszerint azért tűnt el mindenki a városból, mert űrlények rabolták el őket, hogy kicseréljék őket más űrlényekre, a ködszörny pedig valójában egy idegenekre vadászó szuperrobot, amit Sakuko épített. Mindezt ő maga meséli el, aminek következtében az is kiderül, hogy az a Sakuko, aki a játék elején meghalt, valójában egy űrlény volt, ezért ölte meg a ködszörny. Majd ezután a fiatalok tesztelgetik egymást, hogy ki idegen és ki nem, aminek révén kínos dolgokat osztanak meg egymásról, amiről csak ők tudhatnak. A stáblista ezen verziója alatt fel is bukkan egy repülő csészealj, melynek pilótájaként egy ismerős figura, egy shiba inu kutya sziluettjét láthatjuk.
A Silent Hill f tehát egy meglehetősen fontos üzenetet hordozó játék, mely a gyermeki és a felnőtt én közötti egyensúly, egyfajta harmónia megtalálását helyezi a középpontba. Mindezt pedig rendkívül kreatív és a Silent Hill szériához méltó módon meséli el. Így hát még ha a harcrendszer kapcsán kicsit ki is lóg a lóláb, az f szellemiségében tökéletesen beleillik ebbe a mára ikonikussá vált sorozatba.
