Ken Levine évek óta próbál maga mögött hagyni a BioShockot, de a jelek szerint ez csak félig sikerült neki. Az amerikai IGN-nek adott friss interjúban a fejlesztő arról beszélt, hogy a BioShock világa számára lezárt ügy lett, mert már nem igazán érezte úgy, hogy lenne még mit mondania benne. Azt is hozzátette, hogy egy sikeres franchise veszélyes dolog lehet az alkotójára nézve, mert ha az ember nem figyel, a saját teremtménye kezdi el meghatározni őt. Ez szép gondolat, csak közben elég nehéz úgy ránézni a Judasra, mintha tényleg teljes szakítás lenne mindazzal, amit Levine korábban csinált.
A Judas hivatalosan egy szétesőfélben lévő űrhajón játszódó, történetközpontú belső nézetes lövölde, amelyben a játékosnak ellenségekkel kell szövetségeket kötnie vagy éppen felrúgnia azokat, miközben a túlélésért küzd. Ez papíron már messze van Rapture víz alatti rémálmától vagy Columbia égi városától, de a formanyelv, a hangulat és az alapvető kérdések nagyon is ismerősek. Megint egy zárt, eltorzult társadalmat látunk, megint egy erős ideológia mentén felépített világ omlik össze, és megint az a kérdés, hogy a játékos mennyire érti meg, milyen rendszerben mozog, mielőtt maga is annak eszközévé válik.
Levine pályája alapján ez nem véletlen. A BioShock sem csak azért lett emlékezetes, mert volt benne egy világítótorony, egy férfi és egy város, hanem mert egy nagyon konkrét alkotói gondolkodásból épült. Már a Looking Glassnál, a Thief korai világépítésében is ott volt nála az egymásnak feszülő fanatizmus, később a System Shock 2-ben SHODAN és a The Many közötti ideológiai harc, majd a BioShockban Andrew Ryan szabadságmániája, a BioShock Infinite-ben pedig Comstock vallási és politikai tébolya. Levine játékai újra és újra arról szólnak, mi történik, amikor egy eszme nem iránytű, hanem börtön lesz.
Ezért tűnik úgy, hogy a Judas nem BioShock-klón, hanem ugyanannak az alkotói megszállottságnak a következő állomása. Levine azt mondja, nem akar leckét adni a játékosoknak, sokkal inkább kérdéseket szeretne feltenni. Ez a hozzáállás magyarázza azt is, miért lehet egyszerre izgalmas és megosztó mindaz, amit csinál. A BioShock Infinite esetében is sokan vitatták, hogyan ábrázolta a forradalmat és az elnyomás elleni erőszakot, de az legalább biztos volt, hogy a játék nem hagyta békén a nézőtérre ültetett játékost. A Judas ugyanebből a nyugtalanságból táplálkozik, csak ezúttal nem egy alternatív múltba, hanem az emberiség jövőjének egyik lehetséges zsákutcájába viszi át.
Hírek, érdekességek, tippek, ajánlók, unboxing, hardveres videók, minden, ami 1-2 percbe belefér. Kövess minket TikTokon is!
Közben a BioShock maga éppen azt próbálja kitalálni, hogyan lehet BioShock Ken Levine nélkül. A következő rész fejlesztése a Cloud Chambernél régóta húzódik, Strauss Zelnick, a Take-Two vezetője pedig nemrég arról beszélt, hogy utólag nézve sok időt és pénzt vesztegettek el olyan kreatív irányokra, amelyek végül zsákutcának bizonyultak. A stúdiónál tavaly komoly átalakítások is történtek, Rod Fergusson pedig azért került a projekt élére, hogy új pályára állítsa a készülő játékot.
Ez jól mutatja, mennyire nehéz helyzetben van a sorozat. A BioShock név sokat ér, de nem a díszletek, a különleges városok vagy a természetfeletti képességek miatt működött igazán, hanem azért, mert volt mögötte egy nagyon sajátos gondolkodásmód. Ha ezt másolja valaki, könnyen üres utánzat lesz belőle. Ha teljesen elhagyja, akkor felmerül a kérdés, mitől BioShock még egyáltalán. Levine közben a Judasban láthatóan máshogy próbálja megoldani ugyanazt a problémát: nem a régi franchise-t folytatja, hanem azt az alkotói nyelvet, amelyből a BioShock is megszületett.
A legérdekesebb helyzet éppen ez. A BioShock nélküle keresi a saját hangját, Levine pedig a BioShock nélkül próbál továbblépni, miközben minden újabb részlet arról árulkodik, hogy teljesen egyikük sem tud szabadulni a másiktól. A Judas nem Rapture, nem Columbia, és nem is akar annak látszani, de ha egy játékban ismét egy széthulló világ, szélsőséges eszmék, torz családi viszonyok és játékosra bízott erkölcsi döntések találkoznak, akkor nagyon nehéz nem ugyanarra a névre gondolni. BioShocknak hívják azt a sorozatot, amelyet Ken Levine maga mögött hagyott, de azt a gondolkodásmódot, amelyből született, láthatóan magával vitte.