Egy történetközpontú játék bővítményétől (legyen az akár DLC, akár egy klasszikus kiegészítő) elsősorban azt várom, hogy adjon valami újat, valami olyan extrát, amitől tényleg több lesz az alapjáték. Ezt legkönnyebben úgy éri el nálam egy játék, ha a sztorira pakol új réteget, a főhőst ismerhetem meg még jobban. Persze azért új páncélokkal és néhány látványos összecsapással sem nehéz visszacsábítani egy vagy két estére, de ezek önmagukban ritkán indokolják, miért kellett újra elővenni egy már lezárt kalandot. A Ghost of Yōtei mindennel is telepakolt új kiadása, a Complete Edition szerencsére mindkét oldalról megtalálta a fogást rajtam. Az Echoes of Sekigahara sztorikiegészítő Acu múltjához tett hozzá nem keveset, a Most Wanted játékmód pedig ahhoz adott újabb ürügyet, hogy még jó ideig ne akarjam letenni a kontrollert.
A történeti kiegészítőben egy régi ismerős, Nagato érkezése kavarja fel Acu egyébként sem túl nyugis életét. Közös múltjuk a szekigaharai csatához kötődik, a bővítmény pedig a jelen eseményeit és a korábbi történéseket összekapcsolva mesél arról, milyen cseppet sem vidám tapasztalatok formálták a főhőst, mielőtt hazatért volna bosszút állni. Közben Ezo egy eddig be nem járt vidékére is eljutunk, ahol a Kígyó (tudjátok, a Ghost of Yōtei kvázi első főellensége) egykori követői, a végtelenül undorító Viperák hatványozottan mocsok tagjai gondoskodnak róla, hogy a múltidézés mellett bőven legyen tennivalónk is.
Az Echoes of Sekigahara legnagyobb érdeme, hogy tovább árnyalja Acut. Az alapjátékból ismert indulatok mellé további személyes tapasztalatokat helyez, amelyektől jobban értjük, hogyan vált azzá az emberré, akit megismertünk. Nagato ebben fontos szerepet kap, közös történetük olyan oldalról engedi megközelíteni a főhőst, amelyre az eredeti bosszúhadjárat során kevesebb rálátásunk volt. Acu múltja így több lesz a jelenlegi eseményeket magyarázó háttérnél, önmagában is érdekes történetté válik. Kár, hogy viszonylag hamar a végére érünk. Az Echoes of Sekigahara elég rövid bővítmény, és ezt akkor is érezni, ha egyébként tartalmasan tölti ki a rendelkezésére álló időt. Szívesen maradtam volna még a sztoriban bemutatott új régióban, különösen azért, mert Acu és Nagato kapcsolatában van annyi érdekesség, hogy tovább is kövessem őket.
Ugyanakkor a feszesség a javára is válik a DLC-nek, a múlt feltárása és az új konfliktus együtt elég súlyt ad a kalandnak ahhoz, hogy a végén ne pusztán néhány teljesített küldetésre emlékezzünk belőle. Az új terület, az ellenfelek, a nehézfegyverek és a további megszerezhető felszerelések a harci oldalt is megtámogatják. Jólesik ismét belerázódni a Yōtei összecsapásaiba, az új lehetőségek pedig adnak némi frissességet a visszatéréshez. A történeti DLC értékét számomra mégis az adta, amit Acuhoz hozzátett. Aki elsősorban miatta szerette az alapjátékot, annak ez a rövidebb kitérő is érdemi folytatás lesz.
A Complete Edition másik nagy újdonsága viszont egészen más módon bánik az időnkkel. A Most Wanted egyjátékos harci túlélőmódjában fejvadászfeladatokat vállalunk el, hullámokban érkező közkatonákoon és kisebb főellenfeleken verekedjük át magunkat, közben pedig perkekkel alakítjuk az adott próbálkozásra összeálló karakterünket. A megszerzett valuta a menetek között lesz hasznos, ugyanis új technikákra, fejlesztésekre és további karakterek feloldására költhetjük. Így az egyes nekifutások mellett folyamatosan ott dolgozik bennünk a következő megszerezhető lehetőség ígérete is.
Acu mellett Oyuki, Nagato és Jin Sakai is játszható karakter (kellő játékpénz elköltése után), az eltérő fegyverek és képességek pedig jó okot adnak a kísérletezésre, a karakterek váltogatására. Jin visszatérése önmagában is könnyen megdobogtatja a Ghost of Tsushima rajongóinak szívét, főleg hogy megkaptuk az eredeti négy harci állását is, de az új mód hosszabb távú vonzerejét a különböző karakterek és perkek párosítása adja. Ahogy ráérzünk ezekre a lehetőségekre, egyre több ötletünk lesz arra, mit kellene másképp csinálni a következő körben.
Nem túlzás, hogy a Most Wanted legalább akkora ötlet, mint korábban a Legends volt. A Legends a közös játék irányából talált új helyet a Ghost harcrendszerének, a Most Wanted pedig az egyedül játszóknak teremt hasonlóan erős indokot a visszatérésre. Kifejezetten jót tesz neki, hogy itt maga a harc kerül a figyelem középpontjába, az időzítés, a fegyverhasználat és a képességek összehangolása viszi előre az élményt.
Persze ehhez szeretni kell ezt a zsánert és azt, hogy egy-egy fejvadászkalandnak újra és újra nekifutunk. Akit viszont kizárólag Acu története érdekel, annak a Most Wanted aligha válik automatikusan új kedvencévé - mondjuk feloldhatók itt elképesztő látványos páncélszettek is, amik aztán a kampányban lesznek hordhatók. No, de aki viszont rákap az ízére, azt hosszú ideig le fogja kötni a Most Wanted. Ez pontosan az a fajta mód, amelynél az ember egy lezárt menet után már fejben a következőt tervezi.
A Complete Edition két fő újdonsága nagyon szépen egészíti ki egymást. Az Echoes of Sekigahara rövid, de tartalmas visszatérés Acuhoz, amely után valamivel többet értünk meg a múltjából. A Most Wanted pedig megadja azt a hosszabb távú elfoglaltságot, amire a történeti kiegészítő terjedelme önmagában képtelen lenne. Nekem Acu új története adta az első okot arra, hogy visszatérjek Ezóba, de a következő fejvadászat miatt maradok még itt sokáig.
