Miután több mint egy évtizedes pihenőt követően az EA Sports sikeresen visszahozta a kult klasszikusnak is titulálható College Football (egykori NCAA Football) sorozatot, az amerikai futball rajongók hatalmas örömmel vetették bele magukat a dinasztiaépítésbe, ahol a toborzás, a csiszolatlan gyémántok felfedezése, és a speciális játékhívás egyaránt fontos szerepet játszik a siker felé vezető rögös úton. Bár sok szempontból hagyott maga után kívánnivalót az EA Sports College Football 25, mégis elképesztően aktív és hűséges játékosközösség támogatta a sorozatot.
Bár a hype idén már közel sem volt olyan jelentős, mégis rengetegen várták, hogy a College Football 26 igazi előrelépést jelentsen tavalyi elődjéhez képest. Sajnos ez nem történt meg - bár a játékmeneten csiszolt a fejlesztőcsapat, és hatalmas bővítést kaptak egyes egyetemi programok stratégiai lehetőségei, a számos esetben buta mesterséges intelligencia, valamint a furcsa animációk elkeserítőek, és teljesen tönkre tudják tenni a meccsélményt.
Arcba vág az atmoszféra
Ahogy az egy ilyen szintű fejlesztőcsapattól elvárható, természetesen a valódi első osztályú egyetemi liga - pontosabban a NCAA Division I Football Bowl Subdivision, röviden FBS - minden csapata szerepel a játékban, hozzájuk passzoló támadó és védő playbookokkal, egyedi játékhívási lehetőségekkel, illetve a legtöbb esetben még a valódi edzőkkel is. Számos edző szívesen biztosította a nevét és modelljét, hogy immerzív élményben legyen részünk, ne csak John Smith ácsorogjon az oldalvonalon Kirby Smart, Ryan Day, és még több kiváló szakember helyett. Megmosolyogtató, hogy a North Carolina vezetőedzője, a Bill Belichick megtartotta jó szokását a Madden-évekből, és ezúttal sem járult hozzá a licenceléshez.
Ha már Madden - a profi liga játékosmodelljei még mindig élethűbbek, mint a College Football esetében, de a Dynasty módban az automatikusan generált karakterek legalább nem olyan sablonosak és furcsák, mint tavaly. Az EA Orlando egyébként rengeteget dolgozott azon, hogy a valódi mérkőzések hangulatát a lehető legjobban adják vissza - a még több licencelt zene, kabalafigura, a pontosabban és szebben modellezett stadionok, az élethűen visszaadott egyetemi tradíciók mind hozzájárulnak a kiváló atmoszférához, amit egy-egy meccsen megtapasztalhatunk. A Virginia Tech a Metallica Enter Sandman című dalára vonul be, az Air Force hazai meccsein mindig felbukkannak a vadászgépek, az LSU Tiger Stadium éjszakai mérkőzése pedig megidézi azt a zsigeri érzést, amit több mint 100 ezer néző morajlása vált ki a való életben is.
Animációs dominancia
Bár az EA előszeretettel szereti hangoztatni, hogy fizikán alapuló mozdulatokat látunk a pályán, mégis az animációk döntenek arról, hogy sikeresek leszünk-e, vagy megdöbbenten ülünk egy visszajátszás előtt, ahogy próbáljuk értelmezni, miért nem hajtott végre egy játékosunk egy adott, fundamentális mozdulatot. Utóbbi többször is előfordult velem - "kedvenc" esetem, amikor a center a labda feladása után meg sem kísérelte blokkolni a tőle centiméterekre induló védőt, aki egyből rárontott a futómra, így egy negatív yardos játékkal zártam a támadást. Persze, a való életben is előfordulnak hibák, mentális blokkok, ez a játék része, de a College Football 26-ban az animációk döntenek arról, hogy mi történik a pályán. Mivel ebben az esetben a védőt nem "szippantotta be" a blokkolás, érintetlenül szaladhatott tovább. Másik esetben egy védőm hiába szaladt neki az irányítónak, a két modell nem találkozott, nem indult el az animáció, így a QB zavartalanul eldobhatta a labdát.
Kétségtelen, az elkapások, cselek, hatalmas ütközések nagyon látványosak tudnak lenni, de e felszín mögött az rejlik, hogy a blokkolási intelligencia, illetve a védők egyes döntései a labdás üldözőbe vétele esetén teljesen életszerűtlenek. Nem is beszélve arról, hogy a gép irányítója csak nagyon kevés esetben enged el hibás dobásokat (az alapbeállításokkal), és inkább bevállalja a földrevitelt és a negatív yardokat, mint hogy kidobja az oldalvonalra a labdát. Az úgynevezett slider beállításokkal lehet finomítani az élményen, de ehhez érdemes körülnézni azokon a fórumokon, ahol az egyes rajongók több tíz órát szánnak tesztelésre, hogy minél élethűbb élmény legyen a játék. Mert ezt sajnos a fejlesztők az alapbeállításokkal nem oldották meg.
Dinasztia és semmi más
Új játékmód idén nem érkezett, így a már említett Dynasty mellett visszatért a Road to Glory és az Ultimate Team (College Ultimate Team, avagy CUT), illetve a Road to the College Football Playoffs, vagyis a hagyományos online, 1-1 elleni mód. Utóbbi kettő nem is változott - a CUT a szokásos, ultimate team módokhoz hasonlóan rengeteg kihívással, és még több, valódi pénzbe kerülő virtuális paklinyitogatással kecsegtet. Nincs igazán helye a College-ben, hiszen az igazi sztárok a Maddenben is felbukkannak, de vélhetően van az a réteg, aki kisebb vagyont költ a CUT-ra, hogy a lehető legjobb csapata legyen. A Road módban pedig nincs értelme nem a legjobb csapatokat választani, különben jelentős hendikeppel indulunk, a rövid negyedeknek köszönhetően pedig alig hibázhatunk, különben az ellenfél bedarál, majd futójátékkal lepörgeti az órát.
A Road to Glory legfontosabb újítása, hogy ezúttal nemcsak kiválaszthatjuk, milyen szintről indul a játékosunk, hanem a középiskolai csapatban villoghatunk az egyetemi megfigyelőknek. A bökkenő, hogy megint csak irányító, futó, elkapó, MIKE (középső linebacker), vagy cornerback lehet a karakterünk - minden más pozíciót érdektelennek tart erre a módra a fejlesztőcsapat. Különleges élmény lenne pedig egy EDGE-szörnyeteggel minél többször földbe döngölni az irányítókat, vagy éppen egy rúgóval meccseket eldöntő field goalokat szerezni.
A középiskolai játék pedig annyiban kimerül, hogy néhány héten, az adott meccsen 4 kihívást választhatunk - ezek sikerességétől függ játékosunk értékelése. Azonban sok esetben nincs befolyásunk a történésekre, és önhibánkon kívül visszacsúszhatunk. Sőt, még az is előfordulhat, hogy alapvetően pozitív a végkimenetel, de sikertelen a kihívás - például passzolnunk kell egy touchdownt, de egy futójátékból kitör a társunk, és ő cipeli be a labdát, akkor irányítóként mínusz pontot kapok. Nem segíti a Road to Glory élményt, hogy az egyesre hetekre biztosított pontok elosztása és egyensúlyozása szörnyű - ha nem költünk eleget a tanulásra, nem léphetünk a pályára; de ha folyamatosan csak tanulunk, nem fejleszthetjük és gyógyíthatjuk magunkat. Ideális egyensúlyt még akkor sem lehet megtalálni, ha az első évünket végig cserejátékosként töltjük. Ekkor még olyan kommentet is kaptam az edzőtől, hogy alulteljesítek, ezért megrengett bennem a bizalma - annak ellenére, hogy harmadik számú QB-ként csak tanulásra és social mediára költöttem a pontjaim.
A Dynasty viszont megérdemel pár jó szót, ugyanis bővültek az edzőnk fejlesztési lehetőségei, több kihívást rejteget a toborzás folyamata, logikusabb a Transfer Portal (vagyis a holtszezon igazolásai), és igazi kihívás egy kisebb programot igazi domináns csapattá felépíteni. A szimulációs logika finoman szólva érdekes, mert sok esetben az egyet csapatok playbookjai jelentősebbek, mint a játékosok egyes értékelései. A Duke például sok felhasználónál rendre a jobban teljesítő csapatok közé tartozik, még abban az esetben is, ha gyengébb a játékosállománya.
Mit hoz a jövő?
A stratégiai lehetőségek, a bővített adatbázis, a polírozottabb játékmenet mind fontos előrelépések a tavalyi kiadáshoz képest, de keserű pirula, mennyire elhanyagoltak az egyes játékmódok, és milyen animációs hibák miatt dőlnek össze a papíron jó játékhívások. Szórakoztató élmény lehet az EA Sports College Football 26 azoknak, akik kedvelik a valódi egyetemi futballt, és szívesen eltöltenek akár többszáz órát is kedvenc egyetemi programjuk építésével, vagy kisebb csapatok felemelésével a nagyok közé.
A fejlesztőcsapat a hivatalos megjelenés óta kiadott két jelentősebb frissítést, és számíthatunk további, jelentős javítást és finomhangolást hozó patchekre, de elgondolkodtató, hogy van-e egyáltalán szükség minden évben megjelenő College Football játékra, ha az első napon egy félkész, hibás terméket kapunk. Talán egyszer eljön a ténylegesen fizikán, nem animációkon alapuló futballjátékok ideje.
