Több mint egy tucatnyi kiváló Naruto játék, egy JoJo verekedős móka, és az Asura's Wrath után elmondhatjuk, hogy a CyberConnect2 ért ahhoz, amit csinál. A srácok nem a magas művészet mesterei, de tudják, hogy hogyan kell látványos animációkra épülő, bombasztikus akciót lerakni az asztalra. Az elmúlt évtized valamelyest hátrahagyta az Arena Fighter műfajt, és igyekezett egy kompetitívebb irányba mozogni, és ez volt az az átállás, amit a CC2 nem kezelt nagyon ügyesen.
A Naruto játékok híresen allergiásak az egyensúlyra, és inkább arra építették őket, hogy nevetségesen sok karakterrel bohóckodhassunk bennük. A Demon Slayer más volt: ott éreztük először azt, hogy a CyberConnect2 valami komolyabbat akar kihozni az eszköztárából, erre pedig a közösség is nagyon szépen reagált. Az első Hinokami Chroniclesnek meglett a maga kompetitív tábora, ami még az EVO-ra is eljuttatta a játékot. Volt itt egy szikra, amit ha ügyesen kezelt volna a CC2, akkor nagy lánggá válhatott volna.
A középszerűség csatája
A Demon Slayer - Kimetsu no Yaiba - The Hinokami Chronicles 2 az anime Mugen Train Arcja után veszi fel a fonalat, ahol a démonvadász csapatunk beszivárog Yoshiwarába, és megpróbál megölni egy híresen veszélyes szörnyeteget. A hölgy egy magas rangú díva a szórakoztató negyedben, de a csinos mosoly mögött Tanjiro és barátainak eddigi legveszélyesebb ellenfele rejlik. A feladat felkutatni a hölgyet és megszabadulni tőle, ami persze egy hatalmas ütközethez és rengeteg egyéb kalandhoz vezet.
A Hinokami Chronicles 2 tulajdonképpen a Demon Slayer történetének közepét öleli fel, és három nagyon fontos sztoriszálon kísér végig bennünket. Az első rész koncepcióit itt még tovább vitték: nagyobb hangsúlyt kapnak a nagyobb, nyílt területek, melyeket bejárhatunk titkok, tárgyak és elkölthető pontok felkutatásának reményében, ráadásul mellékküldetéseket is vállalhatunk, NPC-kkel cseverészhetünk és a felszerelésünket is finomíthatjuk. A kampány egyértelműen a Hinokami Chronicles 2 erőssége: mindent, amit az első részben szerettünk azt áthoztak, és tökélyre fejlesztettek. Az adaptációs döntések ugyan itt-ott esetlenek, és a történetmesélés megbicsaklik akkor, amikor azon erőlködik, hogy a Demon Slayer sztorijának korábbi fejezeteit adja át. Amikor viszont az éppen aktuális cselekményre koncentrál, akkor dinamikusan és szórakoztatóan meganimált átvezetőket kapunk, amibe a szinkronszínészek és a rendezők is beleadtak apait-anyait.
Ez utóbbinak erejét nem tudjuk eléggé kihangsúlyozni. Ha a legtisztább alapjaira bontjuk vissza a Hinokami Chronicles 2-t, akkor technikailag ez sem kínál több tartalmat, mint a Bleach Rebirth of Souls vagy a Dragon Ball: Sparking Zero, de amit kapunk, az jelentősen szórakoztatóbb, pörgősebb és velősebb, mint bármi, amit az előbbi kettő fel tudott mutatni. Itt a Bleach játék az igazi fekete bárány, aminek merev, élettelen struktúrája mellett a Hinokami Chronicles 2 az év játékának tűnik.
A démonvadász útja
Egy Arena Fighter esetében persze nem csak az egyjátékos, de a többjátékos szekció is kulcsfontosságú a csomag megítélésének szempontjából. Az első Hinokami Chronicles a Ninja Storm címekhez képest kevesebb, de érdekesebb karakterre koncentrált, és ez ezúttal sincs másképp. A folytatás visszahozta az előző játék felhozatalának jelentős részét, és új arcokkal tolta meg azt. Ennek eredményeképp 46 harcost kapunk, akik mind fel vannak szerelve különböző támadási formákkal és különleges csapásokkal. Ezeket kell összefűznünk kombósorokba, de ahogy az a műfajban lenni szokott, itt a kombók csak egy-egy gombnyomás ismétlését jelentik. A Hinokami Chronicles erőssége, hogy a Dragon Ball vagy Naruto játékokkal ellentétben itt nem a teleportálgatásról szól a buli, hanem arról, hogy melyik csapásunkat hogyan tudjuk megfelelően időzíteni, és a másodlagos karakterünk harcmodorával összefűzni. Ha mi is, és az ellenfelünk is tudja, hogy mit csinál, akkor egy Demon Slayer meccs a védekezések, vágások és kirobbanó Ultimate animációk gyönyörű táncává válik.
Ezek az alapok az új epizódban sem változtak: ha hozzászoktál az első rész stílusához, akkor itt is otthon fogod érezni magad. A gombkiosztástól a tempóig szinte minden változatlan, csak az új karakterek hoznak új megoldásokat a csatatérre. Egy-egy apró újdonság persze feldobja az ütközeteket, és a leglátványosabb extrát a páros ultik hozzák. Itt tulajdonképpen arról van szó, hogyha két cimborát rakunk a csapatunkba, akkor a 2-es szintű ultimate támadásuk egy páros csapás lesz. A játékélményt nem nagyon befolyásolja ez sem, de ahogy fentebb említettük, a CC2 ért a menő animációkhoz, és semmi sem menőbb annál, mint amikor Uzui és Rengoku együtt szeletelik fel az ellenfelünket lángok és robbanások szemkápráztató táncában.
Az egyetlen fájdalmunk az egésszel kapcsolatban, hogy a tesztidőszak alatt egyetlen online meccset sem tudtunk kipróbálni. A szerverek látszólag elérhetőek voltak, de tekintettel a korai hozzáférés természetére, egyetlen ütközetet sem sikerült összehoznunk. Ez sajnos azt jelenti, hogy a netkódot nem állt módunkban letesztelni. A CyberConnect2 általában nem szokta vészesen elbaltázni a játékainak ezen részét, de nincs is okunk agyondicsérni a korábbi kísérleteiket. Szerettük volna látni, hogy ezúttal sikerült-e komolyabb infrastruktúrát pakolni a meccsek alá, de ez csak a megjelenés után fog kiderülni.
Győzelem…?
Ami a játék technikai oldalát illeti, a cucc hibátlanul futott PC-n, akadás és bárminemű fagyás nélkül. Szebb nem lett a folytatás, és a grafikai körítés is kezd öregecskének hatni a Sparking Zero! vagy a Rebirth of Souls mellett. Szerencsére a vizuális stílus még mindig elviszi a hátán az egészet. Alapvetően minden a helyén van, de mégsem tudom azt mondani, hogy egyértelmű győzelem a Hinokami Chronicles 2. Ez a játék egy folytatás, annak vegytiszta értelmében: a kampányban történtek előrelépések, de ami a lényegi harcrendszert illeti, tulajdonképpen ugyanazt kapjuk, mint korábban. Egy minőségi Arena Fighter ez, ami a stúdió erősségeire épít, de mellőz mindenféle ambíciót. Nem tudunk nagyon haragudni valamire, ami ilyen szépen teljesíti az elégségest, de mégis azt érezzük, hogy ennél többet is ki lehetett volna hozni ebből.
A kampányok struktúráját tekintve jó esély van arra, hogy kapni fogunk majd egy Hinokami Chronicles 3-at. Ha tényleg ez lesz a helyzet, akkor reméljük, hogy azzal bátrabb lesz majd a stúdió. Nagyon jó alapjai vannak ennek a szériának, amire bőven lehetne építeni, de mi szeretnénk látni, ahogy a srácok kidobják az óvatosságot a kukába, és letesznek egy lenyűgöző záróepizódot, ehhez az eddig csupán csak vállalhatónak nevezhető szériához.
