Dragon Age: The Veilguard
A Dragon Age: The Veilguard tökéletesen példázza, hogyan veszítheti el egy legendás stúdió a saját identitását, ezzel romba döntve egy teljes franchise-t. A Bioware szériája a sötét, taktikus és párbeszédközpontú szerepjátékok egyik ékköve volt, amely egy komplex, felnőtt történetekkel és morális dilemmákkal teli világot tárt elénk. A közel tíz évig fejlesztés alatt álló, többször újraindított folytatástól, vagyis a The Veilguardtól a rajongók pontosan ennek a hagyománynak a modern köntösbe ültetett visszatérését várták - utoljára bizalmat szavazva a BioWare-nek, remélve, a stúdió talán képes lesz visszatalálni a gyökereihez. A 2024 október végén megjelent játék azonban hamar kioltotta a remény utolsó pislákoló lángját.
A The Veilguard képében egy sekélyes és lélektelen akció-RPG-t kaptunk kézhez. A harcrendszer kimerült a monoton gombpüfölésben, a történet pedig ijesztően súlytalanná vált - döntéseink gyakorlatilag (néhány alkalmat leszámítva) semmilyen tényleges következményt nem vontak maguk után. A korábban mély, kidolgozott világ egy kipipálós feladatokkal teli nyílt térképpé silányult, ráadásul PC-s fronton mindez komoly optimalizációs problémákkal került tálalásra. A The Veilguard a Mass Effect: Andromeda és az Anthem után a harmadik, és valószínűleg utolsó szög volt a BioWare koporsójában - ezzel sírba küldve a Dragon Age-franchise-t is.
Driver 3 (Driv3r)
A PlayStation-korszakban a Driver széria egyet jelentett a filmszerű, nyílt világú autósüldözésekkel. Míg a korai GTA-k felülnézetesek voltak, a Reflections Interactive játéka már 1999-ben háromdimenziós, hollywoodi akciófilmeket idéző élményt nyújtott, amelyben egy beépített zsaru, Tanner bőrébe bújva kellett egészen intenzív autós manővereket végrehajtanunk. Az első két rész sikere után a nyomás hatalmas volt a stúdión, nem beszélve arról, hogy időközben megjelent a 3D-s nyílt világokat forradalmasító Grand Theft Auto III, amelynek fényében már kevésbé tűntek izgalmasnak a tisztán autózásra kihegyezett Driverek - legalábbis a döntéshozók megítélése szerint.
Ahelyett, hogy a sorozat továbbra is az erősségeire - a kimagasló vezetési fizikára és az autósüldözésekre - koncentrált volna, a Driver 3-mal (vagy Driv3rrel, ahogy tetszik) megpróbált a GTA nyomdokaiba lépni. A törekvés azonban katasztrofálisan sült el, ugyanis a fejlesztők egy esetlen, borzalmasan irányítható gyalogos harcrendszert szuszakoltak bele a játékba, ami köszönőviszonyban sem volt a rivális minőségével. A játék ráadásul tele volt technikai problémákkal és bugokkal, míg a kegyelemdöfést a "Driv3rgate" néven elhíresült botrány vitte be. A kiadót, vagyis az Atarit azzal vádolták, hogy néhány magazinnak exkluzív korai hozzáférést biztosított irreálisan magas, 9/10-es pontszámok ellenében, miközben a játékot később tesztelő orgánumok darabokra szedték azt minősége miatt. Bár a sorozat 2011-ben a kifejezetten jól sikerült, fővonalas Driver: San Franciscóval igyekezett visszatérni a gyökereihez, a Driver 3 által okozott rombolásból látszólag azóta sem tudott teljesen felépülni.
Duke Nukem Forever
Duke Nukem karaktere meglehetősen hosszú utat járt be: a '90-es évek elejének 2D-s platformer hőséből az 1996-os Duke Nukem 3D-vel a korszak egyik legikonikusabb, nagyszájú FPS-ikonjává vált. A siker természetesen folytatásért kiáltott, így a rajongók szeme hamar a nagyszabású örökösre, a Duke Nukem Foreverre szegeződött. A fejlesztői pokol legmélyebb bugyraiban közel 15 éven át lubickoló folytatásnak sajnos azonban már nem a minőségével és karizmatikus főhősével sikerült maradandót alkotnia. A végeláthatatlan fejlesztés következtében a hype gyakorlatilag már nem is arról szólt, hogy vajon milyen lesz maga a játék, hanem arról, hogy egyáltalán elkészül-e valaha.
Csodával határos módon 2011-ben végre a boltok polcaira került, ám azonnal egyértelművé vált, hogy talán tényleg jobb lett volna, ha sosem készül el. A Duke Nukem Forever egy minden szempontból elavult, frusztráló és kínosan humortalan csalódásnak bizonyult. A grafika, a játékmenet és a pályatervezés mind legalább egy évtizedes lemaradásban volt, a poénok pedig, amelyek egykor a sorozat védjegyét és ízét jelentették, fáradt és izzadságszagú próbálkozássá silányultak. A Duke Nukem Forevernek mindössze egyetlen dolgot sikerült elérnie: egy szeretett ikont egy csapásra rossz vicc tárgyává tett, és ezzel (látszólag) végleg sírba küldte a franchise-t.
F.E.A.R. 3
A 2005-ös F.E.A.R. egy igazi meglepetés volt. A fejlesztők a Mátrix-szerű, belassított harcokat keresztezték a korát jócskán megelőző mesterséges intelligenciával ellátott ellenfelekkel, majd az egészet nyakon öntötték a japán horrorfilm-klasszikusok (többek között a Kör, a Kairo és A szem) nyomasztó atmoszférájával. Az eredmény egy olyan egyedi identitással rendelkező cím lett, amely tökéletes alapot biztosított a további részeknek. Míg az első F.E.A.R. egy vérbeli pszichológiai horror volt, addig a második felvonás itt-ott már sokkal inkább az akció-horror irányába mozdult el, ami a harmadik rész esetében már teljes mértékben tetten érhető volt.
A F.E.A.R 3-nak sikerült a széria korábbi identitását szinte teljes egészében feláldoznia az akció oltárán - háttérbe szorítva a horror elemeket. A nyomasztó atmoszféra eltűnt, helyét pedig egy rövid, felejthető kampány és egy erőtlen történet vette át. A játék egyszerre igyekezett megfelelni a horror- és akciórajongóknak, ennek következtében pedig hamar két szék közé esett, ugyanis a végeredmény egy olyan kompromisszumos megoldás lett, ami végül egyik tábornak sem nyerte el a tetszését. A franchise feltámasztására tett utolsó kísérlet a F.E.A.R. Online név alatt futó ingyenesen játszható többjátékos spin-off volt, de rendkívül rossz fogadtatás miatt a szervereit kevesebb mint egy évvel a rajtja után, 2015-ben lelőtték. Ezt követően a sorozat végleg eltűnt, és azóta sem hallottunk felőle.
Saints Row (2022)
A Saints Row széria példaértékű fejlődésen ment keresztül: lényegében egy GTA-klónból a harmadik és negyedik részre egy önmagát parodizáló, abszurd és polgárpukkasztó módon szórakoztató nyílt világú kalanddá nőtte ki magát. A széria rajongói pedig pontosan ezt a túltolt, kaotikus szabadságot imádták benne, ami jelentősen megkülönböztette versenytársaitól. A 2022-es reboot azonban megpróbált visszavenni az őrületből, és egy, a korábbiaknál földhözragadtabb, a "mai fiataloknak" szóló élményt kívánt nyújtani, ami nagyon nem állt jól neki.
A megközelítés hatalmas mellényúlásnak bizonyult, ugyanis a végeredmény egy steril, lapos és szerethető karaktereket teljes mértékben nélkülöző alkotás lett. Az új szereplők karizmája meg sem közelítette a korábbiakét, a "bűnszervezet mint startup" koncepció pedig iszonyat kínosra és megúszósra sikeredett. A 2022-es Saints Row szakított a korábbi részek sötét humorával és abszurd kreativitásával - az pedig már csak hab volt a tortán, hogy elképesztően bugos állapotban jelent meg. A csúfos bukás következtében az Embracer Group nem sokkal később bezárta a franchise felett bábáskodó Volitiont, és bár az IP jogai végül az Embracer tulajdonában lévő Plaionnál kötöttek ki, egyelőre nem tudni, mik a tervek vele.
Ez lett volna a mi összeállításunk, viszont a kommentek között várjuk, hogy szerintetek mik voltak azok a játékok, amelyek olyannyira félre mentek, hogy sírba küldték a saját franchise-ukat!
