A videójáték-ipar telis-tele van olyan ambiciózus projektekkel, amelyek hatalmas ígéretekkel indulnak, végül azonban katasztrofális kudarcba fulladnak. Egy rosszul sikerült alkotás ráadásul nemcsak a folytatás esélyeit áshatja alá, hanem megmérgezheti az egész franchise-t, akár hosszú évekre, netalántán örökre eltüntetve a térképről. A bukás - az elkerülhetetlen pénzügyi veszteség mellett - gyakran a rajongói bizalom megrendülésével is jár, onnan pedig szinte lehetetlen újból talpra állni.
Most tíz ilyen sorsdöntő cím következik, amelyek valamilyen okból - legyen az a sorozat gyökereinek megtagadása, a trendek majmolása, egy katasztrofális fejlesztési folyamat vagy a minőség mélységes zuhanása - az utolsó szögként szolgáltak egy-egy szeretett és nagyra tartott franchise koporsójában.
Ahogyan azt már megszokhattátok, ez természetesen csak a mi gyűjtésünk, így bátran írjátok meg kommentben, ti milyen franchise-gyilkos játékokkal bővítenétek még a listát!
Command & Conquer 4: Tiberian Twilight
Nem túlzás azt állítani, hogy a Command & Conquer a '90-es és a 2000-es években a valós idejű stratégiai játékok királya volt. A Westwood Studios, majd később az EA által gondozott széria a bázisépítés, a nyersanyaggyűjtés és a hatalmas seregek irányításának tökéletes elegyét adta a játékosok kezébe, mindezt egy izgalmas, alternatív történelmi és sci-fi univerzumba csomagolva. A 2010-ben megjelent Tiberian Twilight alcímmel ellátott negyedik rész azonban fogta a több évtizedes örökséget, és egy új, kísérleti jellegű játékmenettel szisztematikusan lerombolta azt.
A játékból gyakorlatilag teljesen kivették a bázisépítést és a nyersanyaggyűjtést, amit egy "Crawler" nevű mozgó bázissal és egy kasztalapú, MOBA-szerű játékmenettel próbáltak helyettesíteni. A döntés nagyon távol állt a sorozat szellemiségétől, amelyre a Kane-saga rendkívül kiábrándító lezárása, valamint technikai oldalról az állandó internetkapcsolatot igénylő DRM (Digital Rights Management) védelmi rendszer is rátett egy lapáttal. A C&C4 annyira rossz fogadtatásban részesült, hogy az EA azóta sem mert hozzányúlni a fővonalas sorozathoz; a franchise azóta csupán remasterek formájában él tovább.
Crackdown 3
A Crackdown-franchise sosem mély történetéről vagy komplex karaktereiről volt híres; varázsát a vegytiszta szabadsága és lazasága adta. A felhőkarcolók közötti ugrálás, a város feje tetejére állítása, valamint a fejlődéshez szükséges Agility Orbok kifejezetten addiktív gyűjtögetése egy olyan formulát alkotott, ami két részen keresztül kifejezetten szórakoztatónak bizonyult. A nagy kérdés a Crackdown 3 esetében az volt, hogyan lehet a már kissé fáradni látszó receptet (majd kilenc évvel a második felvonás megjelenése után) egy új generáció számára is izgalmassá tenni. A Microsoft válasza a technológia, egészen pontosan az Azure névre keresztelt felhőalapú platformja volt, amely valós időben lerombolható városrészek ígéretével igyekezett behúzni a játékosokat. A hangzatos bejelentést azonban évekig tartó csend és többszöri halasztás követte, ami már előrevetítette a megjelenéskor tapasztalt problémákat.
A Sumo Digital végül 2019-re izzadta ki magából a végeredményt, ami annak ellenére, hogy rengeteg pénzből készült, egészen kiábrándító lett. A forradalmiként beharangozott rombolhatóságot száműzték egy különálló, felejthető többjátékos arénába, míg a kampány gyakorlatilag semmi újdonságot nem tudott felmutatni. A Crackdown 3 nem tudott felnőni sem az elődje, sem a saját maga által állított elvárásokhoz, így a franchise, ami az Xbox egyik igazi meglepetéseként látott napvilágot, mára teljesen eltűnt a süllyesztőben. A harmadik rész megjelenés óta eltelt több mint hat évben az IP jogait birtokló Microsoft részéről semmilyen hivatalos kommunikáció nem történt a sorozat jövőjére vonatkozóan, szóval belátható időn belül esélyesen nem tervezik elővenni.
Dead Rising 4
A Dead Rising sorozat a zombis videójátékok antitéziseként született meg. Ahelyett, hogy egy sokadik túlélőhorror lett volna, egy őrült, kreatív játszótéren engedte szabadon a játékosokat, ahol zombik hadát kaszabolhatták le, olykor egészen bizarr módon összeeszkábált fegyverekkel. A széria védjegye volt továbbá a könyörtelen időkorlát, ami nemcsak a folyamatos feszültségnek, hanem az újrajátszhatóságnak is tökéletesen megágyazott. Mindehhez társult egy ikonikus főhős, a történet szerint háborús zónákban is dolgozó fotóriporter, Frank West, aki cinikus humorával igazi videójátékos legendává vált az évek során. Nos, a negyedik rész lényegében minden korábban felsorolt elemmel szakított, ez pedig a lehető legrosszabb döntésnek bizonyult.
Az egyik legfájóbb pont talán az időkorlát kipucolása volt, amivel a franchise a stratégikus-tervezéses aspektusát, ezzel együtt pedig a feszültségét is elvesztette. Ha ez nem lett volna elég, még Frank West visszatérését is sikerült teljesen elbaltázni, ugyanis egy új szinkronszínész és egy jelentősen átdolgozott, kevésbé szerethető személyiség fogadta a rajongókat. A negyedik felvonás összességében egy leegyszerűsített, repetitív és minden valódi kihívást nélkülöző zombis "kaszabolássá" vált - olyanná, amilyen a széria kezdetben pont nem szeretett volna lenni. A Dead Rising 4 kritikai és üzleti bukása után két évvel a játék fejlesztéséért felelős Capcom Vancouver stúdiót bezárták, a franchise pedig azóta (a 2006-os első rész modern köntösbe burkolt Deluxe Remaster kiadásától eltekintve) téli álmát alussza; egyelőre semmi jele annak, hogy a közeljövőben felébredne.
Dead Space 3
A Dead Space játékok nagyon sokáig a modern túlélőhorrorok csúcsát képviselték - okkal kerültek a zsáner megkerülhetetlen klasszikusai közé. A Visceral Games mesterien gyúrta össze a klausztrofób folyosók nyomasztó csendjét, a torz nekromorfok terrorját és a stratégiai végtagcsonkításra épülő harcrendszert. Az első két rész sikere azonban a kiadó számára nem volt elég. Ebből kifolyólag a harmadik résszel az EA egy "szélesebb közönség" elérését tűzte ki célul, ami a gyakorlatban a horror feláldozását jelentette az akció oltárán.
A Dead Space 3-at felduzzasztották lőszerrel, a túlélés feszültségét és a szűkösség érzetét megszüntető craftolási rendszerrel, valamint felfegyverzett, emberi ellenfelekkel. Az utolsó szöget pedig abba a bizonyos koporsóba a mikrotranzakciók verték be, amelyek lehetővé tették a nyersanyagok és a különböző fejlesztések megvásárlását. Néhány évvel a megjelenés után a Visceral Games végleg lehúzta a rolót, és bár a Motive Studio által felügyelt első rész remake-je 2023-ban kifejezetten jól sikerült, az eredeti történetvonal és a franchise jövője a Dead Space 3 kudarca lévén egyelőre erősen kérdéses.
Dino Crisis 3
Shinji Mikami, a Resident Evil játékok atyja egy piszok egyszerű, ugyanakkor zseniális ötlettel állt elő: mi lenne, ha a zombikat intelligens, halálos dinoszauruszokra cserélnénk? Ebből a koncepcióból született meg a Dino Crisis-franchise, ami a PlayStation-korszak egyik klasszikusává vált - sikeresen átültetve a túlélőhorrorok feszültségét egy őslényekkel teli világba. A recept kifejezetten jól működött, egészen a 2003-as harmadik részig, amikor a sorozat egy egészen bizarr és végzetes fordulatot vett.
A fejlesztők ugyanis fogták az alapkoncepciót, és szó szerint kilőtték az űrbe, ugyanis a Dino Crisis 3 egy űrállomáson játszódott, génmódosított űrdinókkal. Az abszurd ötlethez katasztrofális megvalósítás párosult; a borzalmas, kezelhetetlen kamera és a repetitív játékmenet olyan kiábrándító élményt nyújtott, ami pillanatok alatt megpecsételte a széria sorsát. A Dino Crisis 3 akkorát zakózott, hogy a Capcom azóta - azaz több mint húsz éve - hozzá sem mert nyúlni a franchise-hoz, hiába könyörögnek a rajongók a széria modern feldolgozásáért. A japán kiadó az utóbbi években nagy erőkkel dolgozik azon, hogy feltámassza és modernizálja teljes klasszikus felhozatalát, szóval egy szép napon talán a Dino Crisis is leporolásra kerülhet. Mi nagyon tudnánk örülni neki.
A cikk még nem ért véget, lapozz a következő oldalra!
