Az 1960-as évek Japánjába helyezett történetével a Silent Hill f a sorozat eddigi egyik legfélelmetesebb atmoszféráját kínálja: ködbe burkolt utcák, vörös pókliliomok és húsként növekvő undormányok idézik meg az eltorzult valóságot. A történet középpontjában Hinako áll, akit nem csupán túlvilági szörnyek és misztikus jelenségek, hanem saját gyermek- és kamaszkori traumái is fenyegetnek, ezek összemosódnak a játék világában. A narratíva tudatosan kifinomult: a visszafogott, mozaikszerű történések csak az elolvasott szövegekből, mellékes részletekből állnak össze, egy olyan rémálom ez, amely hagy gondolkodni is, nem csak ijesztget téged.
A játék legnagyobb gyengesége talán a túltolt harcrendszer: míg a korábbi epizódokban inkább kerülni lehetett az összecsapásokat, itt szinte minden szekcióban kötelező a hirig. A rendszer komplex, de az irányítás reszponzivitása gyenge, az animációk darabosak, ellenfelek gyakran hitbox hibákkal is küszködnek, ami sokszor frusztrálóvá teszi a közelharcot. A boss-harcok viszont látványosak, narratív értelemben is jelentősek, mélyebb nyomot hagynak az emberben.
A Silent Hill f zavaros története, a gazdag puzzle-rendszer és a rejtett összefüggések újrajátszásra késztetnek. A gyűjtögetés, inventory-kezelés, fegyverrongálódás és a túlzott hangsúly a harcon sok esetben időhúzásnak érződik. Mindezzel együtt azonban a játék képes erős érzelmi reakciókat kiváltani.
Az alábbi videóban részletesen mesélünk nektek a játékról, lent a kommentek között pedig bátran meséljetek ti is a saját tapasztalataitokról!
Ha más videóinkról sem akartok a jövőben lecsúszni, ne feledkezzetek el feliratkozni a csatornánkra. Ha pedig még támogatnátok is a munkánkat, azt megtehetitek a csatornatagság, valamint a szuperköszönet funkciók révén.