Emilia Clarke 22 éves volt, amikor az első agyvérzése érte, és 24, amikor a második, szóval nagyon fiatalon kellett mindezekkel megküzdenie. Közben mind ismeretes, elindult az HBO egyik legnagyobb vállalása, a Trónok harca széria, ő pedig Daenerys Targaryenként a világ egyik legismertebb sorozatsztárja lett. Kívülről abszolút úgy tűnhetett, hogy a pályája töretlenül ível felfelé. Belül viszont egészen más zajlott le a színésznőben. Clarke éveken át attól félt, hogy csak ideiglenesen menekült meg, és a kaszás bizony egyszer tényleg kopogtatni fog nála.
A színésznő most a Variety Power of Women London eseményén beszélt erről, ahol saját jótékonysági szervezete, a SameYou munkája miatt tüntették ki. Clarke nem először mesélt a két agyvérzéséről, de most különösen erősen fogalmazta meg, mi volt a legnagyobb tanulság számára.
Szerinte a túlélés csak az első lépés. A felépülés ugyanilyen fontos, mégis sokkal kevesebb figyelmet, pénzt és rendszerszintű támogatást kap.
Clarke arról is teljesen őszintén beszélt, hogy sokáig azt hitte, vele van a baj. Mindkét agyi traumája után gyorsan visszatért dolgozni, hiszen tudott beszélni, járni, emlékezett a szövegére, és így kamerák elé is be mert állni. A környezete ezért úgy kezelte, mintha minden rendben lenne, és idővel ő is elhitte, hogy így kellene lennie. Csakhogy közben szélsőségesen durva fáradtsággal, szorongással, sőt testi fájdalmakkal és olyan tünetekkel küzdött, amelyeket akkor egyszerűen stressznek vagy túlterheltségnek gondolt.
A beszéde egyik legfontosabb része éppen erről szólt. Attól, hogy valaki kívülről jól néz ki, még nem biztos, hogy ténylegesen és teljes mértékben felépült. Fontos tisztában lenni azzal is, hogy az agysérülés következményei sokszor nem látványosak. Lehetnek fizikaiak, mentálisak, érzelmi jellegűek, kognitívak vagy nyelviek, és hosszú időn át megmaradhatnak. Clarke szerint ő és az orvosai is azt hitték, hogy sikeresen "megjavították" őt, miközben valójában senki nem látta át, milyen mintázat rajzolódik ki a tünetei mögött.
A színésznő és édesanyja, Jenny Clarke 2019-ben alapította meg a SameYou nevű szervezetet, miután Emilia nyilvánosan is elmondta, min ment keresztül. A céljuk ezzel az, hogy segítsenek azoknak, akik agyvérzés, stroke vagy más agysérülés után próbálnak visszatérni a normális, hétköznapi életükhöz. Clarke szerint amikor megosztotta a történetét, rengeteg fiatal túlélő kereste meg őket hasonló élményekkel. Sokan arról számoltak be, hogy a kórházi életmentő beavatkozás után magukra maradtak a felépülés legnehezebb részével.
A beszédében Clarke úgy fogalmazott, hogy az agysérülés utáni gyógyulás sokak számára olyan, mintha valaki leesne egy szakadékba, és senki nem állna ott, hogy elkapja. Az egészségügyi rendszerek képesek megmenteni az életedet, hiszen megállítják a vérzést, eltávolítják a vérrögöt, műtenek, stabilizálnak, majd hazaengedik a beteget. A hosszú távú rehabilitáció, a neuropszichológiai támogatás, a mentális egészség és a mindennapi életbe való visszatérés viszont sok helyen esetleges, rövid vagy egyszerűen elérhetetlen.
Clarke szerint ez egyben egy súlyos társadalmi egyenlőtlenség is. Neki volt családja, anyagi biztonsága, munkája, és olyan környezete, amely végül meg tudta tartani őt. De mi történik azokkal, akiknek nincs ilyen hátterük? Mi történik azokkal, akiknek a gyógyulása nem illik bele néhány hét rehabilitációba, vagy akiknek a tüneteit a környezetük nem veszi komolyan, mert "jól néznek ki"? A SameYou éppen erre a hiányra akarja felhívni a figyelmet. A színésznő a beszédében azt is elmondta, hogy eleinte szégyellte a diagnózisát, és nem akarta, hogy bárki tudjon róla. A Trónok harca készítőinek sem szóltak addig, amíg nem derült ki, hogy nem fog meghalni. Clarke még a súlyos történet közben is megőrizte az öniróniáját, de a mondanivalója nagyon világos volt. Az agysérülés nem ér véget akkor, amikor a beteg elhagyja a kórházat.
Clarke most, 15 évvel az első agyvérzése után azt mondja, csak későn kezdte igazán megérteni, milyen mélyen érintette őt a két trauma. A felépülést pedig nem isteni csodaként, hanem hosszú útként írta le. Szerinte az ember személyisége, humora, emlékei, gondolkodása és önbizalma mind az elméhez kötődik, ezért ha az elme sérül, az az ember önmagába vetett bizalmát is megrendítheti. A felépülés célja szerinte nem egyszerűen a rendes működés visszanyerése, hanem az, hogy az ember visszataláljon önmagához.
Ezért kapta a szervezet a SameYou nevet is. Clarke üzenete az, hogy az agysérülést túlélők nem csak száraz orvosi esetek egy betegkartonon, és nem is lezárt történetek attól, hogy életben maradtak. Támogatásra, válaszokra, rehabilitációra és egy megtartó közösségre van szükségük. Az orvos életet ment, de a felépülés adja vissza azt az életet, amelyet tovább lehet és kell is élni.
