Néhány éve rendszeresen közzéteszi a Gazdasági Versenyhivatal a meglátásait a videójátékipar megkérdőjelezhető praktikáiról, az egyértelműen felfedezhető sötét mintázatokról, valamint arról, hogy ezek értelemszerűen komoly veszélyt jelentenek a gyerekekre, akiknek a túlnyomó része - kutatások szerint az alsó tagozatosok háromnegyede - játszik valamilyen videójátékkal, PC-n, konzolon vagy mobileszközön. A GVH célja, hogy minél fiatalabb korban felhívja a figyelmet a digitális világ csapdáira, ezért indította el 2024 januárjában a Digitális Tudatosság Programot, amely interaktív előadásokon tanítja meg a gyerekeknek és szülőknek, hogyan kerülhetik el az online vásárlások, a mobil- és videójátékok rejtett veszélyeit.
Mivel a módszerek nem nagyon változtak azóta, így a GVH sem tud igazán újat mondani a témában legfrissebb, mai keltezésű közleményében. Felhívja viszont a figyelmet arra a visszatérő problémára, hogy számos fejlesztő olyan pszichológiai fogásokat alkalmaz, amelyek a képernyő előtt tartják a játékosokat, és különösen a gyerekeket teszik sérülékennyé.
A hivatal rámutatott, hogy a játékok gyakran egészen mást ígérnek a bemutatóban, mint amit valójában nyújtanak. Előszeretettel ösztönzik a játékosokat gyűjtemények összeállítására, időhöz kötött feladatok teljesítésére, vagy arra, hogy virtuális pénzt váltsanak be átláthatatlan rendszerekben. Ebből rögvest világossá válik, hogy a GVH vizsgálatának célkeresztjében még csak véletlenül sem a narratív élmények, a tradicionális single-player játékok állnak, hanem a szolgáltatásalapú vagy már-már szerencsejátékként működő címek. A randomfaktor miatt loot boxok ráadásul nemcsak megnövekedett költekezést eredményezhetnek, de akár függőséget is okozhatnak. Emellett korlátozott idejű kedvezményekkel, közösségi megosztásokkal és ranglistákkal is próbálják hosszabb távon lekötni a figyelmet, miközben a játékosoknak a gyorsabb haladás érdekében sokszor a zsebükbe kell nyúlniuk.
A GVH szerint a szülők felelőssége kulcsszerepet játszik a tudatos játékhasználat kialakításában. Fontos a PEGI-besorolások ellenőrzése, a gyerekek játékainak követése, sőt ha lehet, a részvétel benne (ha máshogy nem, hát nézőként). Beszélgetni a fiatalokkal szintén elengedhetetlen, mert tudatosítani kell bennünk, hogy milyen trükkökkel próbálják manipulálni őket a készítők. A vásárlásokhoz érdemes előre megállapodni maximális összegekről és gyakoriságról, így a gyerekek megtanulhatják a digitális pénzhasználat alapjait. A szülői felügyeleti rendszerek pedig segíthetnek a képernyőidő kordában tartásában és a biztonságos eszközhasználatban.
Megvannak tehát azok az eszközök, amelyek segítségével elejét lehet venni a bajnak, ám a megoldás kulcsa mindig is a kommunikáció volt, és ez később sem fog megváltozni. A szülő csak nyerhet azzal, ha érdeklődést mutat aziránt, amivel gyermeke a szabadidejét tölti, hiszen ez egy újabb közös kapcsolódás pont lehet, valami, amiről beszélgethetnek, valami, amit akár együtt is átélhetnek.
