Amikor a Bulkhead feltűnt, mint kisebb, narratív és kalandjátékokkal foglalkozó stúdió (Pneuma: Breath of Life, The Turing Test), senki sem gondolta volna, hogy ők lesznek az FPS-műfaj egyik szószólói, de valahogy mégis így történt. A Call of Duty-inspirálta Battalion nem volt rossz játék, de a csapat egy idő után magára hagyta a projektet. Ezt követte a mára már KILLRUN címmel elérhető játék, amely a CoD 4 többjátékos közösségének szólt, azonban ennek multiplayer-szegmensét teljesen törölték, így született belőle egy egyjátékos, ügyességre és gyorsaságra építő shooter.
A Bulkhead viszont mára már teljesen megváltoztatta a hozzáállását és rendkívül kommunikatív lett a közösség irányába, akik így bizalmat is szavaztak legújabb játékuknak, ami nem más volt, mint a Wardogs.
A Wardogs egy extraction shooter-elemekkel feldúsított, Battlefield-féle többjátékos élmény, amelyben azért van egy kis PlanetSide is, ha emlékszik arra még bárki. A játék során zsoldosként fogunk a harctérre lépni, ahol az egyetlen limitáló tényező a saját büdzsénk és a fiókunk szintje lesz. Amennyiben szeretnénk helikopterrel bevonulni a csatába, vagy egy hatalmas gépfegyver mögé bújva fedezőtüzet biztosítani, esetleg Bob, a mester módjára megépíteni álmaink katonai bázisát, simán megtehetjük, ha van rá pénzünk. A Wardogs ugyanis úgy kezeli a pénzt, mint Róma az utakat, mert bizony minden ahhoz lesz köthető, és ha nincs nálunk elegendő della, akkor bizony marad az olcsó, cserébe jóval rizikósabb felszerelés.
Szerencsére minden, amit a harctéren teszünk pénzjutalommal jár, legyen az más játékosok fuvarozása, killek és assistok gyűjtése vagy elesett zsoldosok felsegítése, akik dönthetnek úgy, hogy adnak egy kis borravalót a jó cselekedeteinkért. Illik is adni ilyenkor valamennyit, ugyanis a busás fizetség motiváló erő is lehet egy esetleges csapattárs számára, aki anyagilag került szorult helyzetbe, miközben mi a mellkasunkon tátongó lyuk miatt érezzük kevésbé szerencsésnek magunkat.
Emellett természetesen a játékosok már arra is rájöttek, hogy a szolgáltatásként működő fuvarozás is kifejezetten hálás meló, különösen, ha az ember remekül tud helikoptert vezetni. A Wardogs ugyanis nem csupán egy Battlefield-élmény, hanem olykor kemény roleplay-elemeket felvonultató, nagyon, de tényleg nagyon light milsim is, amelyben simán el lehet veszni. Számtalan meccs során találkozhatunk olyan, kifejezetten a fuvarozás különböző részeire specializálódott játékosokkal, akik egy kis borravalóért cserébe a legveszélyesebb zónákba is bereptetnek minket, vagy eldugott utakon elfuvarozva ellenséges támaszpontok mögé szerveznek rajtaütéseket. Az ilyen, már-már legendás figurák egy meccs során úgy adnak folyamatosan narratívát az egyébként történettől mentes játéknak, hogy minden összecsapás a meccs végeztével egy Call of Duty küldetés intenzitásával is képes felérni.
A játék technikai oldala is rendkívül pazarra sikerült, ugyanis a hatalmas pályák ellenére az optimalizáció remek, miközben a fegyverek, járművek és egyéb környezeti zajok is kifogástalanok. Ha mondani kéne egy valós technikai problémát, akkor az a találatokhoz lenne köthető, ugyanis a játék a jelenlegi állapotában nem kifejezetten tartalmaz olyan tipikus nagy büdzsés visszajelzést amikor sikerül eltalálnunk valakit. Itt arra kell gondolni, hogy az ellenségek nem kifejezetten reagálnak, a leadott lövésekre, nincs látványos véreffekt vagy ilyesmi, ami bár a realizmust tovább növeli, azért érdemes lenne egy lövöldözős élmény esetében csiszolni a játék ezen részét, mert bár a fegyverek, az animációk és maga a lövés vizuálisan és mechanikailag is jól sikerült, a lőfegyverek így mégis kissé erőtlennek érződnek.
A Wardogs egyetlen, ténylegesen zavaró problémája viszont jelenleg a fejlődési rendszer, amely mögé az elérhető felszerelés nagy részét rejtették a fejlesztők. Az előzetes kommunikációban is kimondásra került, hogy a választható fegyverek és járművek száma limitált, tehát ne számítsunk végtelen tartalomra már most, de azért érdemes lett volna azt is lekommunikálni, hogy mindez azért nem lesz zavaró sokak számára, ugyanis azok kioldása rettentően lassú, már-már idegörlő tud lenni. Valószínűleg senki sem várja el egy ilyen kaliberű játéknál a Call of Duty hatalmas felvillanó plecsnijeit, de a fejlődés rendkívül lassúnak érződik, ami inkább visszafoghatja, mintsem motiválhatja a játékosokat.
Összességében elmondható, hogy a Wardogs abszolút megérdemelten lett olyan felkapott alkotás, hisz már önmagában az, hogy "a pénz beszél"-elv alapján készítettek egy játékot rendkívül szórakoztatóvá teszi az élményt. Különösen azért jó ez a mechanika, mert a befolyó összegnek hála tényleg átszellemülhetnek a játékosok, dedikáltan azzal foglalkozva, ami számukra jövedelmező, ezzel tényleg már-már szerepjátékos elemeket beemelve a formulába.
A Wardogs jelenleg Early Access-címként vásárolható meg, pontos megjelenési dátumot pedig nem közöltek még a fejlesztők.
