5 Wanderstop
Egy harcos a főszereplőnk, aki lesérülve, fáradtan összetalálkozik Boróval, a közeli teamesterrel. Innen indul az új kalandunk, ahol megtanulunk növényeket termeszteni, kertet gondozni, és legfőképpen teát főzni. A Wanderstop külsőre nem sokban különbözik a "cozy game" kategória többi szereplőjétől, de ez a játék sokkal szorosabban koncentrál a narratívájára, és a változással kapcsolatos üzeneteire. Az andalító küllem egy nagyon fontos mesét takar, amit úgy fogunk magunkba szívni, hogy közben egy nevetségesen hatalmas teafőzőnek nyomogatjuk a gombjait, tekergetjük a tekerőit, és nyitjuk ki a zárcsapjait. A színvilág és a prezentáció legalább annyira emlékezetessé tette a Wanderstoppot, mint a története. Bármennyit is fizet az Ivy Road a művészeinek, reméljük, hogy a játék sikerei után megduplázták azt.
4 Blue Prince
Sokan nevezték a Blue Prince-et a saját személyes év játékuknak, és nem véletlenül. A puzzle-alapú roguelike-ban szobákat kell leraknunk, melyek titkait aztán fel is kell fedeznünk. Minden nappal igyekszünk egy kicsit mélyebbre és mélyebbre merülni egy hatalmas birtok rejtélyeiben, ami egy emlékezetes és egyedi játékélményt garantál. Nagyon nehéz szavakba önteni, hogy mi is tulajdonképpen a Blue Prince, mert ehhez foghatót még sosem láttunk, és valószínűleg nem is fogunk egyhamar.
3 Hades 2
Ha a Supergiant Games kiad egy játékot, az ott lesz a toplisták élén. Ezek a srácok mesterei az indie szférának, a Hades 2-ben pedig minden korábbi tapasztalatukat kamatoztatták. A játékélmény minden részletében jelentős csiszoláson ment keresztül az első rész után, és bár Melinoë története itt-ott megbicsaklik, a mese új szereplői bőven kárpótolnak minden írói bukfencért. Ezúttal két külön utat is választhatunk, új helyszíneket járhatunk be, és a régi istenek új fegyvereit forgathatjuk. A harcrendszer még mindig elsőrangú műfajában, és ha összejön az áldások és eszközök tökéletes keveréke, akkor egy egyszemélyes sereg módjára gyalulhatjuk le Kronos csatlósait. Ha Olümposz hív, mi indulunk.
2 Hollow Knight: Silksong
Az év egyik legünnepeltebb megjelenése, a Hollow Knight: Silksong sokat váratott magára. A fejlesztők 2017-ben adták ki az első részt, azóta pedig szorgosan dolgozgattak a folytatáson. Bár 8 évet nehéz volt kibírni, a naptár minden egyes fordulója kifizetődött: egy minden szinten jelentősen jobb játékot kaptunk idén. A vizuális tálalás kategóriákat ugrott, a harcrendszer kegyetlenebbé vált és a karakterek pedig pont olyan furán cukik, mint évekkel ezelőtt voltak. A Silksong biztosan felelős volt néhány kontroller összetöréséért, de számtalan diadalittas ünneplésért is, ezért aztán nem lepődnénk meg, ha sokatoknál ez lett volna az év legjobb élményeit garantáló játéka.
1 Dispatch
Az év végén beslisszolt csoda, ami akár az év játéka is lehetett volna. A korábbi Telltale csapat összejött, és lerakott az asztalra egy csodálatosan inspiráló történetet elfuserált hősökről, megváltásra vágyó gaztevőkről, és mélyen zavart emberekről. Ahogy azt a műfajtól megszokhattuk, a sztorit itt is nagyban befolyásolhatjuk bizonyos dialógus opciókkal, de két beszélgetés között vár ránk a meló, amikor is hősöket kell kivezényelnünk vészhelyzetekhez. Utóbbi egy meglepően taktikus élménynek bizonyult, amibe önmagában is szívesen ölnénk több 10 órákat.
A Dispatch őszintén egy olyan játék, amit ha kihagysz, akkor egy valóban értékes élményről mondasz le. Csak 30 euró, de valójában ennek többszörösét is megéri.
