Kezdjük az alapvetéssel: Brian Tyree Henry lehet Harvey Dent, vagyis a későbbi Kétarc Matt Reeves következő Batman-filmjében. A friss értesülések alapját egy maszkműhely fotói adják, amelyeken a színészre emlékeztető, félig eltorzított arcforma is feltűnik. Hivatalos megerősítés a stúdió részéről ugyan egyelőre nincs, de a lehetőség már önmagában is érdekes. Engem például rögtön az kezdett foglalkoztatni, milyen Harvey Dentet lehetne kihozni Henryből. A bőrszínénél sokkal tovább időznék annál, hogyan festene Robert Pattinson Batmanjével szemben egy olyan ember, aki eleinte még ugyanazért a városért küzd. Persze ismerem azt a reflexet is, amelyik egy ilyen szereposztás hallatán azonnal a képregényhűségért kezd aggódni. Batman esetében viszont kicsit furcsának érzem ezt, mert Gotham filmes múltjához már régóta hozzátartozik egy fekete Harvey Dent. Csak közben eltelt harminchét év, és senkinek sem kikezdhetetlen az emlékezete.
Billy Dee Williams, mindenki Landója az 1989-es Batmanben alakította Gotham ügyészét. Az emlék könnyen összecsúszik a Batman visszatérrel, pedig az 1992-es folytatásban Williams már nem szerepelt. Burton első filmjében még a sérülése előtti Harvey Dentet láttuk, Kétarccá ott egyáltalán nem változott át. Williamsnek néhány jelenet jutott, a karakter későbbi bukása pedig teljesen más formában érkezett meg a nagyvászonra. Mire az 1995-ös Mindörökké Batmanben tényleg felbukkant Kétarc, már Tommy Lee Jones játszotta el őt Joel Schumacher rendezésében.
Én ebben egyébként mindig éreztem egy elszalasztott lehetőséget. Williams könnyed eleganciájában volt valami, amire remekül fel lehetett volna építeni Dent tekintélyét. Egy ilyen figura bukása attól válhat igazán fájdalmassá, hogy előtte elhisszük róla, képes lenne rendbe tenni Gothamet. Jó lett volna látni, hogyan repedezik meg ez a magabiztosság, és mi marad belőle, amikor Harvey már a saját igazságérzetében sem tud megkapaszkodni. A filmek ezt a történetet végül másik színésszel mesélték el, egészen más hangulatban.
A képregények szerencsére később visszanyúltak a félbehagyott szálhoz. A 2021-ben indult Batman '89 történetét Sam Hamm, Burton Batman-filmjeinek forgatókönyvírója írta, a rajzokat Joe Quinones készítette. Ebben a Burton-filmek világát továbbvivő sorozatban a Williams arcvonásait viselő Harvey Dent valóban Kétarccá válik. Nyilván egy régi film képregényes folytatásáról beszélünk, így ez természetesen csak a karakter "egyik" változata. Ettől viszont még elég mulatságos úgy az érvelési zászlóra tűzni a képregényes hagyományt (jelen esetben azt, hogy Dent fehér, és punktum), hogy közben éppen egy létező képregény marad ki az érvelésből.
Harvey Dentben épp az a megrázó, ahogyan a törvény embere végül egy érme feldobására bízza az ítéletet, gyakorlatilag minden egyes döntését. Az igazságosságba vetett hite annyira megtörik, hogy a véletlenben keres kapaszkodót, és közben felmentést is ad magának a döntései súlya alól. Ebben a karakterben bőven van annyi dráma, amennyi elbír egy erős színészi alakítást. Szóval Henry esetleges szereposztásától én azt várnám, hogy már az ügyészben is legyen valami nyugtalanító, miközben nagyon szeretném elhinni neki, hogy még menthető. Ehhez idő kell a vásznon, és egy forgatókönyv, amelyik kíváncsi rá. Meg persze egy remek színész, bőrszíntől függetlenül.
Hasonlóan rövidnek érzem a kollektív emlékezetet Macskanő körül is. A fekete Macskanő hallatán sokaknak Halle Berry jut eszébe, pedig Eartha Kitt már 1967-ben felvette a jelmezt az Adam West főszereplésével készült Batman-sorozatban. Julie Newmart váltotta a szerepben, és az 1967-68-ban futó harmadik, egyben utolsó évadban tűnt fel. Vagyis több mint harmincöt évvel Berry önálló filmje előtt látható volt egy fekete színésznő Gotham egyik legismertebb figurájaként. Kitt játékos, doromboló előadásmódja ráadásul olyan saját karaktert adott a szerepnek, amelyre ma is érdemes emlékezni.
Berry 2004-es Macskanőjében egyébként Patience Phillips volt a főhős neve, így még Selina Kyle történetétől is messzire került a film. És bizony az a förtelem mozi kiváló példa arra, mennyire keveset mond el egy szereposztás önmagában a végeredményről. A Macskanővel bőven volt bajom (és akkor még nagyon finoman fogalmaztam), és ezek a gondok a történetében meg a megvalósításában voltak tetten érhetők. A címszereplő bőrszíne semmit nem magyaráz meg abból, miért ment ennyire durván félre ez a feldolgozás. Ahogy Eartha Kitt emlékezetes alakítását sem lehet egyetlen ilyen tulajdonságra szűkíteni.
Reeves Batmanjének világában már Zoë Kravitz alakította Selina Kyle-t. Az ő Macskanőjének az adott súlyt, ahogyan a saját túléléséért küzdő nőből fokozatosan Bruce erkölcsi vitapartnere lett. A kapcsolatuk akkor vált érdekessé, amikor ugyanarról a városról beszélve egészen mást láttak maguk előtt. Egy jól megírt Harvey Denttel ezt a feszültséget még tovább lehetne vinni: különösen izgalmas volna végignézni, meddig tudnak együtt haladni Batmannel, és hol kezd szétesni közöttük minden.
A kedvenc képregényfiguráimhoz én is ragaszkodom, és simán fel tud bosszantani egy rossz adaptáció.
Azt viszont elég igazságtalannak érzem, amikor egy színésznek már az első jelenete előtt külön bizonyítania kell, hogy a bőrszíne ellenére is joga van eljátszani valakit. Henrytől személy szerint egy jó alakítást várok, Reeveséktől pedig egy olyan történetet, amelyben van helye Harvey Dentnek is, mielőtt előkerül maga Kétarc. Ha végül valóban ő kapja a szerepet, én ezzel az elvárással ülök majd be a moziba. Billy Dee Williams óta pedig mindenkinek lett volna már elég ideje hozzászokni a gondolathoz.
