A fiatalok világnapján a Nemzeti Média- és Hírközlési Hatóság (NMHH) egy sajtóközleményben arra hívja fel a figyelmet, hogy "a családoknak fel kell vértezniük magukat azzal a tudással, amellyel tudatosan és biztonságosan használhatják a digitális eszközöket", miközben ezt a tudást részben az iskolának kellene átadnia a fiataloknak.
Az igazsághoz hozzá tartozik, hogy az NMHH több programmal is próbál segíteni, ott van például a Bűvösvölgy médiaértés-központ, ahol 9-16 évesek élményalapú módon tanulhatnak a média világáról, vagy az Internet Hotline, amely több mint tíz éve nyújt ingyenes jogsegélyt internetes visszaélések esetén, illetve a Net-Coach felnőttképzési program, ami pedagógusokat és szakembereket készít fel arra, hogy segítsenek a szülőknek és fiataloknak eligazodni az online világban.
Vannak persze alulról építkező projektek is, mint a volt GS-szerkesztők által életre hívott Képernyőidő, ami szintén a szülőknek segít lépést tartani a gyerekeikkel - és úgy általában a világgal -, de belátható, hogy az életbe és a digitális térbe való belépésre valójában az iskolának kellene felkészítenie a fiatalokat.
Az NMHH szerint a digitális tudatosság kulcsfontosságú,
mindenki, így a fiatalok is, ismerjék meg az online tér veszélyeit, és tanulják meg, hogyan fordíthatják előnyükre a technológia adta lehetőségeket,
de attól a diáktól, aki majdnem egy felnőtt ember teljes munkahetét tölti az iskola falain belül, majd rá van kényszerítve, hogy még otthon is foglalkozzon vele, mert fizikailag feldolgozhatatlan a rendelkezésre álló óraszámban a tananyag mennyisége, nem elvárható, hogy még ennek a súlyát is magára vegye.
A Nemzeti Alaptanterv által elvárt anyag mennyisége és főleg annak a tudásnak a számonkérési mechanizmusa pont nem arra készíti fel a gyerekeket, hogy ők majd magabiztosan mozogjanak az online vagy éppen bármilyen térben. A '90-es évek nem lesz mindig számológép a zsebedben, majd a korai 2000-es évek nem lesz mindig ott az internet a közelben mondókái most már viccesnek tűnnek, de az a helyzet, hogy a oktatási rendszer mintegy ignorálta, hogy nemhogy egy számológép, de egy szuperszámítógép pihen szó szerint mindenkinek a zsebében.
A számítógépek és az internet elterjedése is hatalmas paradigmaváltásokat jelentett a társadalmunkban, amiket az iskola képtelen volt lekövetni és most, egy hasonlóan nagy - ha nem nagyobb - változás küszöbén állva úgy látom, hogy ezt is hasonló ignoranciával kezeli az oktatási minisztérium, bár nem is létezik. A mesterséges intelligencia megjelenése, elterjedése és nevetségesen gyors fejlődése olyan változásokat hoz, amiket még mi sem tudunk megtippelni, de az biztos, hogy a jelenlegi rendszerben a legtöbb iskola egyszerűen képtelen megadni azokat a skilleket a fiataloknak, amiknek valóban hasznát veszik majd ebben az új világban.
Az adaptivitás, a kritikus gondolkodás és a kooperáció képességei még az eddiginél is fontosabbá válnak és a pedagógusok szerint ezek fejlesztésére csak a legszerencsésebb intézményekben van lehetőség és ott is csak a tanítók extra munkájának hála.
Azt gondolom, hogy muszáj lépnünk, mert az NMHH gyermekvédelmi podcastjai, valamint a "Legyél te is online hős!" kampánya kedves kezdeményezés, de fájdalmasan kevés ahhoz, hogy felkészítse a fiatalokat arra, ami rájuk vár. A cél nyilván szuper, mindenki az szeretné, hogy a fiatalok a digitális világban is biztonságban, tudatosan és magabiztosan mozogjanak, de ehhez rendszerszintű változásokra van szükség.
